A Kálvin tértől körülbelül 5 perc sétára található a néhány hete nyílt ZooCafé, ahol bizony állatok társaságában kávézhatunk, ráadásul úgy, hogy nem csak kerítésen vagy üvegen keresztül nézhetjük őket.
Az állatkert-jellegűre tervezett helyre belépve az első és a legfontosabb dolog, hogy becsukjuk magunk után az ajtót, mert az újonnan érkezők köszöntésére azonnal meg is érkezik a hatból legalább 2 macska, akik nem viccelnek, ha kisurranásról van szó. Itt rögtön az elején található a pult is, ahonnan kávékat, teákat, üdítőket, illetve melegszendvicset, piadinát, sütiket vagy nachos-t rendelhetünk. A felhozatal egy átlagos budapestikávézó választékát kínálja, nincs benne semmi extra, viszont itt nem is ez a lényeg, hanem az, ami a belső 3 helyiségben történik.
Az üdvözlő macskákon átlépegetve azonnal össze is futottunk a többiekkel (akiket csak akkor simogathatunk, ha ők is akarják), akik a falra szerelt farönkökön és polcokon ugráltak, vagy éppen a szétszórt játékok valamelyikével voltak elfoglalva. Már első ránézésre is nyilvánvaló, itt minden úgy van berendezve, hogy az állatoknak a lehető legjobb legyen. Körbenézve korallokkal, rákokkal és halakkal benépesített tengeri akváriumokat, terráriumot lakó sünt, mókust és teknőst, illetve madár-játszóházban tomboló ara papagájokat, illetve egy kakadut láttunk.
Természetesen nem tudtunk ellenállni a csábításnak, mindenkit meg akartunk simogatni. Nagy örömünkre megtudtuk, hogy ez itt abszolút lehetséges, az állatgondozó bárkit nagyon szívesen kivesz, kézbe ad, azzal a feltétellel, hogy vigyázunk majd egymás testi épségére és lelki békéjére.
Elsőként a hely Bruce Willis keménységével vetekedő karakterével, a mindig nyugodt szakállas agámával (titokban elneveztük Bruce-nak) kerültünk közelebbi kapcsolatba, akit egy kicsit sem érdekelt, hogy emelgetjük, vakargatjuk és beszélünk hozzá, mert leginkább csak mozdulatlanul feküdt (miközben az egyik macska lelkesen pöckölgette a hüllő lelógó farkát). Róla megtudtuk, hogy két társával együtt él itt a kávézóban; leginkább rovarokkal szeret táplálkozni, és hogy rosszkedv esetén fel tudja fújni a testét. Ez biztos ijesztő, bár nem tudjuk elképzelni, hogy mivel lehet ezt kiprovokálni.
Ez után néhány mókusra vadászni próbáló macskán át vezetett az utunk a madarak lakosztályához, ahol a 13 éves kakadu “szia” és “hogy vagy” köszöntéssel üdvözölt, majd pedig kedvesen megjegyezte, hogy “szép vagy”. Az mellékes, hogy közvetlenül ezután minden fellelhető ékszerre és sapkára ráment, így viszonylag nehéz volt visszaterelni kedvenc pihenőhelyére. Végül megmenekültünk.
Természetesen még ezek után sem volt elég, mert még meg kellett látogatnunk a vendégek által Kázmérra keresztelt kaméleont, aki szürkéről zölddé változott a kezünkben, mielőtt farönkként eldőlve (bár még mindig kapaszkodva) elaludt. Állítólag piros és sötétbarna színre is képes váltani.
Sokan egyébként azt gondolhatják, hogy a Disney-re hajazó fontkészlet és a kedves állatok jelenléte elsősorban a gyerekeket célozza, de tapasztalataink alapján az kell mondanunk, hogy 30 felé épp ugyanannyira csábító négykézláb kúszni doromboló macskák után, mint 5 évesen, és az is oké, ha levesszük a nyakkendőt, hogy helyette egy kígyót csavarhassunk a nyakunkba. Ami viszont nagyon fontos, hogy mindig betartsuk az ember-állat együttélés szabályait, és tartsuk tiszteletben egymás nyugalmát és testi/lelki épségét.
