Színesebbé teszik a várost – interjú Jakócs Dorkával és Tripsánszki Dáviddal

„A Ludwig Múzeum egyszer már twittelt rólam” – mondja Dorka a „Mennyire számítotok ismertnek Budapesten?” felvetésre. Művészi pályafutását rajzolással indította, aztán elkezdett festeni az utcán is, majd jöttek az ecsetek és a szórófejek, napjainkra pedig átnyergelt a digitális platformra, és szabadúszóként grafikusi munkákat vállal, újabban emberek testét varrja ki. Projektbeli társa, a tűzfalfestésről gyerekkora óta álmodozó Tripó manuális grafikával foglalkozik, flyereket és pólókat tervez, valamint különböző dolgokat dizájnol újra. A szigeten egy nagy sárga pisiszörnyet festett.

WLB: Hogyan kerültetek ti a képbe?
Dorka:Flór Péterrel évek óta tárgyaltam már erről. Szerette volna, ha én is megfestek egy tűzfalat, de az engedélyeztetést nem sikerült kivitelezni. És amikor már lemondtam volna róla, jött a felkérés, hogy Tripóval ketten alkossunk valamit a Dob utcai (VII., Dob u. 36. – a szerk.) falra.

WLB: Szabad kezet kaptatok, vagy valamilyen itinert?
Dorka: Szerencsénk volt, ugyanis a mi tervünket elsőre elfogadta a Fővárosi Önkormányzat. Együtt leültünk Tripóval ötletelni, mert mindketten tudjuk a másikról, miket szeret leginkább festeni, milyen a szimbólumtára, milyen karakterekkel dolgozik…
Tripó: …plusz Dorka engem tetovál.

Dorka: Így van, de még nincs teljesen kész! Visszatérve a kérdésre, én a női, Tripó a férfi karaktereket szereti, ezért hoztunk össze a képre egy férfit és egy nőt, akik egy várost szimbolizálnak, mert a fesztivál szlogenje is ehhez kapcsolódik. Ekkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha amolyan „városembereket” hoznánk létre, hiszen minden városnak van egy adott karaktere, és jellemzi a lakóit, mennyire nyitottak, művészetpártolók stb.

Tripó: Kerületekre is le lehet ezt bontani, hogy milyen stílusú építészet jellemző egy-egy városrészre. Egyébként a falon Dorkáé a színesebb rész, az enyém pedig a fekete-fehér paneltéma.

WLB: Napi szinten mennyit foglalkoztatok vele?

Tripó: Nincs még két hete, hogy elkezdtük, de amikor tudtuk, csináltuk.

Dorka: Változó. Amikor nem volt kedvünk vagy ihletünk, akkor kevesebbet, illetve néha az időjárás is közbeszólt.

WLB: Milyen technikát használtatok?


Tripó: Csak ecsetet.

Dorka: Ecsetes falfestékkel dolgoztunk. Meg lehetett volna oldani kannákkal is, de jobban szerettük volna, hogy tényleg ecsettel készült falfestmény legyen. Ez ugyan időigényesebb, de sebaj. Kértük amúgy az elején, hogy legalább egy napra szedjék le a hálót, és láthassuk egyben a kompozíciót, hogy sikerült-e megfelelő arányban felfesteni.

Tripó: Tök vakon raktuk fel.

WLB: Az komoly... És ha, ne adj’ isten, valami nem a tervek szerint sikerült volna?


Dorka: Akkor lekenjük a nevünket, vagy azt mondjuk, hogy direkt torzszülötteket akartunk festeni! (nevet) Teljesen vakon csináltuk. A 16 méter magas falat kétméteres osztásokban láttuk úgy fél méterről. Sok új dolgot tanultunk, az biztos.
WLB: Akadt korábban ilyen jellegű melótok?
Dorka: Falfestés volt már, de nem ilyen nehezítéssel.

Tripó: Ráadásul sok egyéb jellegű feladattal is járt. Voltunk fotózáson, illetve forgattunk reklámfilmet hozzá.

Dorka: Az egyikben 80 évesnek maszkíroztak minket.

Tripó: Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy üzenet lenne a jövőbeni énemnek.

WLB: Mint a Vissza a jövőbe című filmben, amikor Doki írt levelet saját magának.
Tripó: Igen, tényleg. Kicsit fáradtak vagyunk már, de azért megleszünk időre (az interjú szerdán készült – a szerk.).

WLB: Ha választhatnátok, melyik budapesti középületet pingálnátok ki?
Tripó: Telibe nyomnám a Parlamentet! A viccet félretéve, ha kapnék egy nagy tűzfalat szabad felhasználásra, és lenne csomó fekete-fehér festékem, akkor random módon elkezdenék valamit fentről lefelé, mert most már megtanultuk, hogy így kell!

Dorka: A Lánchíd alagútját szívesen befesteném, vagy valamelyik múzeum oldalát.

WLB: Szerintetek eljön az az idő, amikor a főváros összes tűzfalán lesz majd valamilyen alkotás?

Tripó: Nem hinném, de legalább elindult valami. Ez egy nagyon jó kezdeményezés, a mostani egészségtelen helyett egy egészséges rivalizálást lehet kihozni belőle, továbbá végre konkretizálhatjuk itthon, mit jelent a street art és a tűzfalfestés fogalma, mert a magyar emberek háromnegyedének gőze sincs róla. Van például olyan pesti ismerősöm, aki a mai napig nem vette észre a Király utcában található kipingált tűzfalat.

Dorka: Külföldön sokkal jobban pörögnek ezek a dolgok; Berlinben vagy Lengyelországban nincs ennyi bürokratikus buktató, ráadásul ott sokkal szabadabban festhetnek a művészek akár merészebb dolgokat is. Nálunk inkább konzervatívabb alkotásokat várnak el, legyen köze a városhoz, történelmi vonatkozással, vagy néha átmegy az egész giccses dekorművészetbe.

WLB: A festményetek címe: „Mindenkinek van egy városa”. Azaz mindenki tartozik valahová, vagy szeretne tartozni álmai városához. Nektek Budapest álmaitok városa?

Dorka: Imádom Budapestet, a barátaim, a munkám, minden ideköt. Naponta áthajtok bringával a Lánchídon, mindennap meg tud érinteni a dunai panoráma. Szeretném, ha szabadabb lenne, olyan, mint Berlin. Érzek némi kapcsolódást a két város között.