A halandóság feltételei / Conditions of Being a Mortal - NEW CREATION OF HODWORKS - trailer no. 3.
from hodworks on Vimeo.Miért vált minden darabodban ilyen központi kérdéssé a meztelenség?
Elkezdett érdekelni a test konkrét láthatósága. Annak az „eszköznek” a felfedése, ami a mozgást viszi, a formát megmutatja. Egyre inkább zavartak a ruhák fedései a testen, hogy kitakartak részeket. Ki akartam zárni a jelmezt. Ahogy azt az apám elképzelte című első darabomban, nagyon érdekelt, hogy egy előadáson belül a nézők képesek-e elvonatkoztatni attól, hogy van-e ruha a táncoson vagy nincs. A visszajelzések szerint igen, idővel megszokták a látványt és már nem feszélyezte őket. A Pirkadban (a Hodworks legutóbbbi, Lábán-díjat nyert előadása- szerk.) végig anyaszült meztelenül táncolnak a táncosok. Itt a két pár fizikalitása, pozitúrái viszik a testet olyan helyzetekbe, amit a ringszerűen körben ült nézősereg együtt néz. A székek négyszögletes elhelyezése miatt a nézők nem csak a táncosokat, de a szemben ülők reakcióit is láthatják. Az új darabban pedig, melynek címe A halandóság feltételei, a meztelenség mellett már a ruhával és a félmeztelenségből adódó esetlen állapotokkal is sokat játszunk.
Mi a célod a meztelenség ilyen tudatos és erőteljes használatával a színpadon? A nézők gátlásainak oldására, vagy inkább szembesítésre használod?
Nincsen határozott célom vele. Egyszerűen egybeesett a személyes alkotói érdeklődésem, a létrejött formanyelv, amivel kommunikálunk a nézők kíváncsiságával. Egy meztelen test látványa annak minden sutaságával együtt mindenkiben máshol érint meg valamit. Minden néző tart valahol az életében, a gondolataiban, fontos neki éppen valami vagy küzd valamivel. Nem lehet általánosítani az embereket. Akkor jó egy darabunk, ha mindenkiben képes elmozdítani vagy megerősíteni valamit.Az előadásaidnak rendszeresen van egy olyan közönségrétege, akik úgymond kukkolni jönnek a darabjaitokra. Ez hogyan érint téged és a táncosokat?
Szeretünk mindenkit, aki nyomon követi az előadásainkat és essék mindenkinek jól amit lát, bármilyen szándékkal jött is. A szépség, a szerelem és a szeretet színpadi manifesztálódása szerintem jó dolog.A darabjaid a táncosokkal kikísérletezett improvizációkra épülnek, amiket aztán végül te rántasz össze. Közben folyamatosan beszélgettek, ötleteltek. Hogyan kell elképzelni egy elejétől végéig tartó próbafolyamatot?
Szeretek hosszan dolgozni, több megszakítással. A mostani bemutatót például tavaly decemberben kezdtük el próbálni. A próbafolyamat első felében sok időt hagyok a táncosoknak, hogy a hozott témákból kiindulva improvizáljanak. Ebben a fázisban még sokfelé elkanyarodunk, kísérletezünk és teret hagyok a táncosok személyiségének. Nagyon sokáig nem beszélünk, csak hagyjuk, hogy történések szülessenek, és nem ítélkezünk azok felett. Megtörténik, megjegyezzük, tapasztalatokat gyűjtünk. A próbafolyamat második felében kezdünk tudatosabban dolgozni az anyagokkal. Beszélünk arról, ami történik, megnevezzük, megpróbáljuk megérteni. Ezután jön a struktúra és az egésznek a dramaturgiai összeállítása. Itt vonunk be alkotótársakat a munkába, dramaturg, zenész, és külső szemeket, akik jelzik, hogy mit érzékelnek abból, amit mi át akarunk adni a nézőknek.
A halandóság feltételeiben Liszt Ferenc Faust-szimfóniájára táncoltok. A mozdulatokhoz választottál zenét, vagy fordítva dolgoztatok?
Bonyodalmas úton jutottam el a végső választáshoz, a Faust-szimfóniához. Nem a zenéből indultunk ki, hanem a történések folyamata juttatott el a megfelelő szimfóniához. Aztán amikor elkezdtünk a zenével együtt dolgozni, határozottabbak lettek az irányaink, de helyenként azt is megengedtük magunknak, hogy a zene „ellen” dolgozzunk.Sokat jártok fellépni külföldre. Látsz különbséget az előadásaitok itthoni és külföldi fogadtatásában?
Ezt így nem tudnám megmondani. Mindenhol akad hangos reakció, és van, ahol elnémul a közönség.
A jelenlegi állami támogatási rendszerben mennyire nehéz életben maradni egy, a szakma által elismert kortárs tánccal foglalkozó társulatnak?
Nem látni előre, hogy mi lesz, hogy mi vár ránk. Egyelőre nem született meg egy közös, szakmai konszenzuson alapuló tervezet, amiben mindenki látná a helyét. Nagyon jó lenne egy világos támogatási rendszer, amiben látni lehetne a lehetőségeket, a tól-igeket. Olyan kis összegekkel támogatnak minket, ami nem fedez egy átlagos életvitelt. Mindannyian több lábon állunk. Minden társalkotó más együttesekben, együttműködésekben is dolgozik. Én is tanítok, alkalmazott koreográfiai munkákat, például minden évben elvállalom néhány külföldi reklámfilm koreográfiájának rendezését. De persze jó lenne, ha csak az előadásokra koncentrálhatnánk és meg tudnánk élni a jegybevételekből.
