Finom ételek, csinos nők, foci – ha egy olasz férfitől megkérdeznénk, mi a három kedvenc dolga, jó eséllyel ezt a hármat említi. Giovanni, a budapesti Caffé GianMario étterem és kávézó egyik vezetője ugyanígy van ezzel. Szeret Magyarországon élni, mert itt mindhármat megkapja.

WLB:

Miért pont Budapesten kötöttél ki?

Giovanni: Van két lányom a volt feleségemtől, aki magyar. A válás után itt maradtam és egy olasz étteremben kezdtem dolgozni, így találkoztam először Marióval, a mostani üzlettársammal. Egy debreceni sráccal, Tomival kiegészülve hárman vezetjük a Caffé GianMariót, amely öt és fél éve működik. Nagyon szeretem Magyarországot és a magyar embereket, akik ugyan néha kicsit szomorúak, de tudnak ünnepelni és bulizni. Amúgy Rocca li Varából származom, ami egy kis falu Campobasso mellett. Olaszország déli részén található, Nápoly és Pescara között nagyjából félúton.


WLB: Bevallom, azt tippeltem, hogy Marióval ketten jöttetek ide Olaszországból, hogy nyissatok egy éttermet.



Giovanni: Nem, Magyarországon ismerkedtünk meg egy meccsnézés alkalmával. Mindketten Inter-szurkolók vagyunk, az egyik ilyen estén kezdtünk el beszélgetni, először persze a csapatról, aztán szóba került, hogy mi lenne, ha csinálnánk közösen valami üzletet. Budapesten nincs a Caffé GianMarióhoz hasonló hely, mert ha betérsz ide, olyan a hangulata, mintha Olaszországban lennél.

WLB: Ha jól tudom, gyakran megfordulnak nálatok a fővárosban élő olaszok, főleg a Honvéd futballistái, edzői.



Giovanni: Így van. Ha hiányzik a hazájuk, mindig hozzánk jönnek, mert itt elfelejtik, hogy külföldön vannak. Rajtuk kívül olasz üzletemberek is rendszeres vendégeink.
WLB: Mikor említettem, hogy a We Love Budapesttől jöttem, rögtön mondtad, hogy „We love too”, azaz ti is szeretitek a várost. Mit szeretsz benne leginkább?

Giovanni: Bármikor sétálok a városban, mindig felfedezek valami szépet, amit korábban még nem láttam. Főleg az épületekre és a szobrokra gondolok. Európában kevés olyan város található, ahol ennyire gyönyörű a kilátás – a Duna-part, a Lánchíd és a Parlament környéke… Szeretek szórakozóhelyekre járni, vagy csak beülni valahová egy sört meginni, szerencsére rengeteg nagyszerű hely közül választhatok. Imádok sétálni a Margit-szigeten, ha meg kultúrára vágyom, akkor színházi esték és operaelőadások tucatjaiból válogathatok. Legutóbb például a szegedi balett-társulat előadását láttam, csodálatos volt! Legjobban a nyarakat szeretem, mert sok-sok kiülős hely van.
WLB: Melyik a kedvenced?



Giovanni: A Fröccsterasz, a hangulata miatt. Tetszik, hogy sokan vannak, idősek és fiatalabbak, senkit nem érdekel, hogy hány éves vagy, milyen ruha van rajtad, mindenki jól érzi magát.
WLB: Melyik olasz városhoz hasonlítanád Budapestet?

Giovanni: Firenzéhez. Mindkettőnek van folyója (Firenzének az Arno), kisebb hegye, plusz a régi kis utcák és a belváros is elég hasonlóak. Imádom a pesti történelmi helyeket, például a Zsinagógát, ahol láthatsz az ország történelméből egy kis darabot.

WLB: Nagyon jól beszélsz magyarul. A volt feleségednek vagy nyelviskolának köszönheted?



Giovanni: Egyiknek sem, nem jártam nyelviskolába. A mindennapok során szedtem össze a nyelvtudásom. A vendégek miatt rá voltam kényszerülve, így viszonylag könnyebben ment. Amúgy nem könnyű nyelv!
WLB: Eddig csupa-csupa szép dolgot mondtál az országról, a városról, a magyarokról. Van olyan, ami nem tetszik?



Giovanni: Nincs. Tényleg. Nagyon kevés hibát találtam.
WLB: Mondj egyet.



Giovanni: Túl hideg van!
WLB: És nincs tengerpartunk.



Giovanni: Igen, sajnos. Tudod, mit nem szeretek még? Hiányoznak a zöldségek és a gyümölcsök.

WLB: De hát nálunk is lehet kapni… Giovanni: Lehet, de más az íze és nincs akkora választék. Olaszországban barackból van legalább tíz fajta. Ugyanez cukkiniből, eperből, körtéből…Csak ezeket hiányolom. A húsok viszont finomabbak itt, mint otthon. Más téma, de szintén nem tetszik, amikor a különféle night klubokba próbálnak becsalogatni, amikor az utcán sétálok. Ez egy rossz reklám az országnak.
WLB: Ha már a gasztronómiánál tartunk: az olasz vagy a magyar konyha a jobb?

Giovanni: Bocsánat, de az olasz. Ahogy mondtam, a sok variációs lehetőség miatt. Olaszország elég nagy, és többféle konyhával találkozhatsz. Más van északon, ahol kicsit az osztrákra hajaz, illetve más délen. Magyarországon kevesebb. Télen viszont inkább a magyaros kajákat preferálom.
WLB: Mi ízlik a legjobban?

Giovanni: A gulyás. A desszertek közül a somlói galuska, nagyon finom. Hetente egyszer mindig magyar étterembe járok ebédelni, vagy amikor a barátnőmhöz megyek Pápára, ott természetesen házi koszttal kínálnak. Egy étel van viszont, ami nagyon nem ízlik, a halleves…
WLB: Vagyis a halászlé?

Giovanni: Igen, az. Plusz a töltött káposzta. Voltam két esküvőn, ahol a vége felé mindig felszolgálták, gyorsan le is léptem inkább!

WLB: Kihagyhatatlan a kérdés egy olasz férfihoz: hogy tetszenek a magyar lányok?

Giovanni: Amikor Isten járkált a világban egy nőkkel teli zacskóval kezében, akkor az Magyarország fölött szakadhatott ki…Nagyon kedvesek, csinosak és okosak!
WLB: Visszamész majd Olaszországba, vagy maradsz Budapesten?

Giovanni: Vissza maximum nyaralni megyek, továbbra is Magyarországon maradnék. Ahogy mondtam, szeretek itt élni. Nemrég jártam például Lillafüreden, a Balatonnál, imádom ezeket a helyeket!