Nem is olyan régen még bőven volt létjogosultságuk a klasszikus hírlapárus üzleteknek, melyek a Magyar Posta kezében voltak. A kisebb-nagyobb, takarosabb és kevésbé mutatós standok roskadoztak a napi sajtótól, a különféle magazinoktól.
2014-ben egyre többen választják az online, okostelefonra, tabletre konfigurált újságokat és mivel a legtöbb kisboltban, benzinkúton, plázában is hozzá lehet férni a nyomtatott sajtó termékeihez, kevesen vásárolnak a megmaradt városi pavilonoknál. Arról nem is beszélve, hogy a kávé melletti olvasás élménye sem nyomdaillatú lapokhoz fűződik. Már nem vagyunk újságolvasó generáció, marad az online, amihez nem kell különösebb hangulat, a képeket figyeljük, na meg azt, hogy hány
like érkezett az adott hírre.
Az országban még mindig Budapesten van a legtöbb újságospavilon, a vidéki városok kicsi kabinjait már apróhirdetésekben árulják. Pedig, egykor ezek a bódék is adtak némi
karaktert az utcaképnek , hiszen a cégéreken és neonokon kívül nem számított az egész utca reklámfelületnek. A plakátokkal, city lightokkal elárasztott városban már aligha tűnnek fel a megmaradt újságosok, hiszen oldalfalukra kitett lapok, vagy magazinokat hirdető reklámok beleolvadnak a foszló plakátrengetegbe. Sok funkcióját vesztett pavilon helyére most virágárus, kürtőskalácsos költözött.
’50-es , ’60-as, ’70-es évek
A “szocreál” rányomta bélyegét a formatervezők és építészek munkáira, így nem mondhatjuk, hogy szemnek kedves, városképet pozitívan befolyásoló pavilonokat teveztek ezidőben.
Csiga
vagy trapéz alakúbádog, illetve vas építmények várták az újságolvasókat. Az exkluzívnak kicsit sem mondható hullámpalát előszeretettel használták a sokszor sífelvonóra emlékeztető bódék tetőmegoldásánál. ’56 után sok újságos megrongálódott, ezért voltak olyan árusok, akik ideiglenesen kapualjakban pakolták ki a napi sajtót.
’80-as ’90-es évek
Beköszöntött a trafikok korszaka, amikor édességet, dohányárut, újságokat is ártulak ugyanazon a helyen. Maradtak a múltból megmaradt egységek és készültek valamivel nagyobb, fekete-piros pavilonok is, ahol bőven elfért volna a remittenda is, de keveset cseréltek le ezekre.
2000 után2002-ben a LAPKER Magyarország vásárolta meg a hírlapárusítás jogát és ezzel a régmúltból visszamaradt és az újabb pavilonok is egy kézbe kerültek. Budapest Főváros Önkormányzatával közreműködve tervpályázatot írtak ki az új paviloncsalád építészeti kialakítására. Két kategóriában küldhettek be pályaműveket: a történeti városrészre és a korunkbéli városrészre kellett kidolgozni a terveket. Azóta ugyan azok az újságárus egységek szolgálják ki a vevőket. A megmaradt “antikva” típusú, sötétzöld és barnás belvárosi lapkerek szerencsére sokkal pofásabbak, mint ötven évvel ezelőtti őseik.
Hogy az online sajtó kvázi monopol helyzete miatt maradnak-e még utcai hírlapárusok, az a régivágású újságolvasókon is
múlik. Ami biztos, hogy 2015-ig üzemelnek a meglévő üzletek, a fontosabb csomópontokon: metrómegállóknál, a villamoshálózat nyomán, ugyanis akkor jár le a közterület-használati engedélyük. Mit tervez majd a város a használaton kívüli bódékkal? Ha a nemzetközi példákból indulunk ki, akkor akár Wi-Fi hotspotokká, mini kávézókká, bringaszerelő állomásokká, színházi jegyárusokká, nyilvános toalettekké változhatnak.
A segítséget köszönjük a Postamúzeumnak!
