Most már Ralph Fiennes is budapesti - márciusi moziajánló

Az ártatlanság virágai
A grúz film nagy kiugrása lehet Az ártatlanság virágai, ami már egy zsák díjat bezsebelt Berlintől kezdve Milánón és Párizson át egészen Szarajevóig arról, két lány hogyan szenvedi meg a rendszerváltás és a friss posztszovjet rendszer minden nyomasztó körülményét. Egy olyan rendszert, ami már a kezdetén romokban volt. Omladozó házak, lázadó lányok, sarjadzó grúz feminizmus. Nana Ekvtimishvili és Simon Gross kifejezetten érdekes filmje, aminek a 8,3-as IMDB-ratingje nem lehet véletlen.

Bemutató: március 6.

Couch SurfDyga Zsombor öt éve a kamaradráma műfaját már sikerre vitte a Köntörfalakkal, most pedig megmutathatja, hogy sok egymástól független történet is képes kerek egészet képezni. A szereplőgárda ránézésre csillagos ötös, a magyar Christina Hendricks-ként ismert Kerekes Vicától kezdve a fél Katonás társulaton át (pl. Fullajtár Andrea, Kocsis Gergely, Elek Ferenc) korábbi Krétakörösökig (Nagy Zsolt, Rába Roland, Gyabronka József) csupa olyan arc bukkan fel, akik a színpaddal és a kamerával is kifejezetten barátságban vannak. Egyedül az nem világos, hogy mi köze van az egésznek a couchsurfinghez, ha egy árva hátizsákos spanyolturista sem tűnik fel a trailerben, de reméljük a filmből ez is ki fog derülni.

Bemutató: március 6.

A hang ereje
Hét évvel ezelőtt egy szelíd jóllakott óvodásra ütő Paul Potts jött, és a britek Csillag Születikjében PucciniTurandotjából levágott egy olyan áriát, amitől még Pavarotti is falnak ment volna. Egész Britannia beleszeretett a vetélkedőt végül megnyerő Paulba, akinek a One Chance című albuma öt különböző országban is többszörös platinalemez lett. Persze, a britek nem bírták ki, hogy ne filmesítsék meg ezt a tündérmesét egy sírós-nevetős vígjátékban nem túl ismert színészekkel és egy Hollywoodban is villámlátogatást tett (Az ördög Pradát visel) rendezővel, David Frankellel.

Bemutató: március 6.

Mielőtt meghaltam
Azok után, hogy még a Terézanya iránti szimpátiahullámot idéző támogatás sem hatotta meg az Akadémiát, és a minden résből kokaint szippantó DiCapriót ötödszörre is üres kézzel küldték haza a szobrocskagyárból, valószínűleg még azok is kíváncsiak lesznek erre a filmre, akik valahol a Hogyan veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt? környékén következetesen abbagyták Matthew McCounaghey pályáját fél szemmel is követni. Pedig a texasi srác már az utóbbi években is egyre jobb figurákat engedett fel magából a filmvászonra, de úgy tűnik, a mostani 21 kilós fogyása és az AIDS-beteg karaktere mellett már nem tudott szó nélkül elmenni az Akadémia. Ez a szerep fél Hollywoodot megmozgatta, korábban arról is volt szó, hogy Woody Harrelson, majd Brad Pitt játssza el, utoljára pedig Ryan Gosling is tárgyalt a producerekkel. Végül McConaughey futott be - valószínűleg élete szerepére -, „hű csatlósa” pedig a transzvesztita Rayont játszó és szintén Oscart kapott Jared Leto lett.

Bemutató: március 6.

300 - A birodalom hajnala
Nyolc évvel ezelőtt Zack Snyder akkorát robbantott Leonidász király és a szanaszét gyúrt ágyékkötőben és lassított felvételben véfürdőt rendező spártai hadsereggel, hogy mindenki hasra esve üdvözölte Hollywood legújabb 40 éves csodagyerekét. Azóta Snydernek volt mellényúlása is, de úgy tűnik, mégis bíznak benne, mert az új acélos Superman után megkapta a nyakába a szupermindentől tobzódó Superman-Batman közös filmet. Talán ennek előkészületei miatt, de csak a forgatókönyvvel szállt be a 300 folytatásába, a rendezői széket pedig sötét lónak számító Noam Murro kapta meg. Mi adnánk a történetnek egy esélyt, mert már a monitort tesztoszteronnal elárasztó trailer és a most éppen kegyetlen dominaként is őrülten szexi Eva Green nekünk pont elég hívó szó.

Bemutató: március 6.

Az apáca
Mi történik, ha egy 18. században élő lányról a szülei eldöntik, hogy apáca lesz? Nincs szex, nincs jó kajálás, nincs család, és úgy általában akkor kellene a legboldogabbnak éreznie magát, ha minél kényelmetlenebben alszik a földön. Ebbe már akkor sem mentek bele az emberek, Suzanne pedig ugyanúgy ellenáll, mintha Katherine Heigl-filmmaratont akarnának rákényszeríteni. Senkit nem akarunk becsapni, ez nem lesz egy vidám film. Viszont a franciafelvilágosodás egyik megkerülhetetlen emberének (Denis Diderot) regényéből készült filmet nem véletlenül jelölték Arany Medvére Berlinben, és Martina GedeckreA mások élete és Az ajtó után tudjuk, hogy oda kell figyelni.

Bemutató: március 13.

Mr. Peabody és Sherman kalandjaiAki egyszer már megrendezte Az oroszlánkirályt, annak legszívesebben élete végéig elég pénzt adnánk, hogy akkor csináljon gyerekfilmeket, amikor csak akar. Ezért érthetetlen, miért dőlt be Rob Minkoff projektje 2003-ban a Mr. Peabody és Sherman kalandjaival. Pedig az ötlet tök jól hangzik, hogy egy állati okos kutya egy szimpatikus, ám kicsit esetlen kisfiúval az oldalán visszamegy a múltba, hogy rendet tegyen a tér-idő kontinuumban (még akkor is ha nem túl eredeti, igaz Marty McFly?). Az ügyeletes kedves családi film tele van hónaljkutyás görögökkel, Mona Lisát festő Da Vinci mesterrel, mumifikálódó egyiptomiakkal és még az épp egymást lefejező francia jakobinusok sem maradnak ki. Tisztára, mint Az ember tragédiája tragédia nélkül.

Bemutató: március 13.

Need for speedAzt hittük ezt a filmet már megcsinálták Halálos Iramban címmel. Hatszor. Tévedni emberi dolog, cserébe megnézhetjük, mit kezd a gyors autók, jó csajok, személyes bosszú témával egy kaszkadőrből átvedlett rendező. Egy biztos: ha a film nem tudja elhitetni velünk, hogy mi ülünk az autóban és éppen 243-al veszünk be egy kanyart - mint ahogy az a játéknak olyan sokszor sikerült -, akkor érdemes a sürgős címváltoztatáson gondolkodni.

Bemutató: március 13.

NyomtalanulAz, hogy Dániában Lars von Trieren kívül is tudnak filmet csinálni egyáltalán nem újdonság: Susanne Bier (Egy jobb világ) Oscarja, vagy Thomas Vinterberg idei majdnem-Oscarja (A vadászat) is terhelő bizonyíték erre. Most egy ígéretes thriller érkezik északról, amelyben egy kegyvesztett zsaru kezd el már lezárt és elfelejtett esetekre rápörögni, majd kideríteni, hogy korábban mit és hol nyomoztak félre. A trailer képi világa minket egy Hetedik-szintű thrillerre emlékeztetett, ami sokkal jobb belépő, mint rövidnadrágban menni az Oscarra.

Bemutató: március 13.

A beavatott
Fiatal lány Jeanne d'Arcként szembeszáll a fennálló igazságtalan és elnyomó rendszerrel szemben? Nem, Jennifer Lawrence nem éhezett meg már megint, egy másik kivételesen szép hollywoodi színészlány Shailene Woodley dönt úgy, hogy ő más, mint a többiek. Erősen tartunk attól, hogy egy élet-halál Való Világ nélküli Éhezők viadalát hoznak nekünk a filmvászonra, de két okból mégis adnánk neki egy esélyt. Egy, a disztópiák mindig erőteljes társadalomkritika lehetőségét rejtik, kettő, Kate Winsletet a gonosz szerepében irtó nehéz elképzelni. Viszont azt egy percig se várjuk, hogy a történet itt véget ér: a második rész 2015-ben, a harmadik pedig 2016-ban érkezik.

Bemutató: március 20.

A Grand Budapest HotelBill Murray mondta Berlinben a bemutatón, hogy egyáltalán nem érti, miért mond egyfolytában igent Wes Andersonnak. A forgatás fárasztó, és általában úgy jön ki a dologból, hogy több pénzt költött, mint keresett. Valószínűleg ott a titok nyitja, hogy soha nincs sok olyan rendező, akinek néhány képkockáról már mérföldekről rá lehet ismerni a filmjeire, de Wes Anderson mégis pontosan ilyen képmágus. Tőle az sem furcsa, hogy Tilda Swintonon cirka 50 évet öregít, televarrja ciki tetkókkalHarvey Keitel testét, vagy szimplán nem Budapesten forgat le egy The Grand Budapest Hotel című filmet. Az előzetes klipek nagyon szórakoztatóak, A napfény íze és a mostani szerepe után tiszteletbeli budapestiként kezelt Ralph Fiennes még sosem volt ennyire vicces, és szemmel láthatóan minden színész örömmel ugrik bele egy Andersonnal közös őrültködésbe. Még ha nem is fizet jól.

Bemutató: március 20.

Viharsarok
Bár félő volt, hogy a magyar Brokeback Mountain lesz belőle, a Viharsarok inkább furcsa habarcsa a Mundruczó Kornél-utánérzésnek és a Weekend-féle indie drámák keresetlen őszinteségének. Szabolcs (Sütő András), miután összevész az edzőjével, a nagyapja romos, alföldi házában telepedik le. Itt hozza össze a sors Áronnal (Varga Ádám), aki segít neki rendbe hozni a lerobbant épületet – kettőjük kapcsolatát azonban nem csak Szabolcs csapattársa, Bernard (Sebastian Urzendowsky), hanem a város lakói is befolyásolják. Szikár, helyenként kicsit tétova, a bőr alá kúszó alkotás, amely szerencsére feledteti velünk a Coming Out-féle eltévelyedéseket.

Bemutató: március 20.

Walesa - A remény embere
A rendszerváltáskor valószínűleg a legendás Andrzej Wajda sem gondolta volna, hogy egyszer még trilógiává kell bővítenie A márványember és A vasember párosát. Pedig a lengyel szocializmus történetét a Lech Walesa életéről szóló új alkotással együtt ez a három film elég jól lefedi. Különösen bátor Wajdától, hogy ilyen témához nyúlt, mert a Szolidaritás mozgalom egyik vezéralakja és a későbbi lengyel elnök Walesa él és virul, igaz, politikailag 1995-ös választási veresége óta semmilyen hivatalos szerepe nincs. Az egyszeri nézőnek érdemes tudni, hogy a rendező ezzel a filmmel rendet akar vágni a fiatalok fejében Walesa történelmi szerepéről, nem pedig a nyugatot szórakoztatni. Ő mondta, nem mi.

Bemutató: március 20.

Működik a kémiaSam Rockwellt valahogy nem is tudjuk anélkül elképzelni, hogy minden reggel borzasztóan szétcsapja magát, majd egész nap az egyik őrült kalandból a másik ijesztő helyzetbe kerüljön. Na, itt ez csak félig teljesül, mert míg éjszaka Olivia Wilde-dal mindenféle kábszerként használt gyógyszer segítségével hancúrozik, napközben tisztes kispolgárként dolgozik a kisvárosi gyógyszertárban. A trailer alapján van arra esély, hogy egy korrekt vígjáték keveredik ki a dologból, de mivel a rendezőpáros egyik tagja sem csinált még valami Sundance-re esélyes rövidfilmet sem, ugyanígy könnyen átcsúszhat a dolog a tucat kategóriába.

Bemutató: március 27.

NoéRussel Crowe talán még sosem volt ennyire kedvesen kemény, mint most a tüsire borotvált hajával és a James Hardentől lopott szakállal. Nem csoda: ácsolni kell egy bazi nagy hajót, ahol a szúnyogokat nem csapják agyon öt perc után, a kutya sem ugatja halálra a macskát és a teljes tápláléklánc sem zárja rövidre önmagát. Szóval sok kérdés merül fel, de a legégetőbb inkább az, hogy Darren Aronofsky tud-e megint olyan osztatlan sikerfilmet villantani, mint A fekete hattyú, vagy megint egy olyan megosztó és zavaros opuszt hoz össze, mint A forrás. Mi elfogultan az első eredményért szurkolunk, de a trailer alapján a második lehetőséget sem lehet kizárni.

Bemutató: március 27.

Mr. Morgan utolsó szerelme
Már jóval elmúlt Valentin-nap, de úgy tűnik, ez a német-belga-amerikai-francia romantikus dráma egy kicsit beragadt a rajtnál. Ettől függetlenül valószínűleg mindig van igény arra, hogy egy idős filozófia professzor még a felesége halála után is boldogan élje az életét. Pláne, ha őt Michael Caine-nek hívják és pláne ha olyan gyönyörű francia lány hozza vissza az életkedvét, mint a Corvintetőt is megjárt Clemence Poesy. Kíváncsian várjuk, hogy az epikus hangsorok Mozartjaként ismert Hans Zimmer zenében mit hoz olyan jelenetek mellé, ahol nem hat akcióhős próbál hét különböző helyszínt felrobbantani.

Bemutató: március 27.

Éljen a szabadság!Toni Servillo olyan hitelesen hozta az olaszok idős Hank Moodyját, hogy A nagy szépséget egészen az Oscar-díjig repítette. Most egy kiábrándultan lófráló író és a hozzá tartozó "minden slukk a cigiből egy bazi hosszú snitt" helyett egyszerre két politikust is alakít. Egyet, akinek az ellenzék vezéreként elege lesz és lelép a választások előtt, és még egyet, aki annak ellenére gyorsan beugrik fivére helyett, hogy félbolond. Az olasz film hagyományaiból kiindulva jóval többet várunk, mint valami Európába importált Dave-et, pláne mert a vígjáték besorolás ellenére kifejezetten melankolikus trailert varrtak a nyakunkba.

Bemutató: március 27.

A Viharsarokról szóló részt Kollár Bálint írta.