Ez a cikk több mint 1 éve frissült, elképzelhető, hogy a benne szereplő információk elavultak.

budapest

szerkesztés

Így úszott 175 éve Budapest - a nagy árvízre emlékezünk

Szerzők

  • Dezse Balázs

2013. 03. 21. 1:00

Budapest a Duna köré épült, és szinte minden téren függ tőle. A folyó teljes mértékben meghatározza a város életét, így városrendezés szempontjából is megkerülhetetlen. A március 22-i Víz Világnapja alkalmából, a 175 évvel ezelőtti nagy árvízre emlékezett meg Budapest a Víz Világtalálkozó előrendezvényeként. A tragédia fontossága megkérdőjelezhetetlen az általunk ismert budapesti városkép tekintetében.

A számok1838-ban egy virágzó várost tarolt le a Duna, amelynek emlékét számos tábla őrzi.

Józsefvárost közel 2 méteres víz borította, amikor a vízállás a legmagasabb volt, de Ferencvárosban volt a legkritikusabb a helyzet: ott 2 méter 60 centit is mértek. Összesen 2281 ház lett az árvíz áldozata, 827-et “csak” megrongált, és csupán 1146 darab maradt épen a pesti oldalon.
Buda ilyen szempontból szerencsésebb volt, hiszen ott sok épület a hegyoldalba épült. A jelenlegi Budapest területén 1838-ban 60 ezer ember vált hajléktalanná, és 153 halálos áldozatot számoltak össze.

1838. mácius 13-18.1838 tele különösen hideg volt. Az olvadás, a Bécs és Pozsony térségéből megindult rengeteg jég és az alacsony vízállás előre jelezte, hogy valami történni fog, bár a végeredmény minden elképzelést felülmúlt. Az akkor még szabályozatlan és akadályokkal teli folyómederben a szétágazó zátonyok között a jég lassan haladt, feltorlódott a Csepel-szigetnél, ami azt eredményezte, hogy a Duna duzzadni kezdett. Március elején Vásárhelyi Pál figyelmeztette a városvezetést, hogy a korábbi nagy 1775-ös árvíznél jóval nagyobb katasztrófa várható, megelőzésre viszont már nem igen volt idő. Az árvíz március 13-án következett be; először a Váci utca és a Deák tér környékét öntötte el, de nem akart még itt megállni, és továbbment a város irányába.
Wesselényi Miklós, akit ez az esemény segített hozzá az egyébként jól megérdemelt “Dunai hajós” címhez, folyamatosan dokumentálta az eseményeket. Feljegyzéseiben azt írta, hogy már ekkor elkezdtek összeomlani az épületek.

Rengeteg ember került ekkor bajba. A szervezett mentés március 14-én kezdődött csónakokkal, az emberek egy részét a masszívabb épületek tetejére vitték, másokat pedig a magasabban fekvő külvárosi házakban szállásoltak el.
A mai Természettudományi Múzeumban közel tízezer ember kapott menedéket, de a Deák térievangélikustemplom és a Ferenciek terén álló ferencestemplom is dugig volt menekültekkel. Március 15-én tetőzött a Duna, 3 nappal később pedig már a rendes medrében volt megint. A pusztítás példa nélküli volt.

Budapest újjáépítéseMár az 1775-ös árvízkor is szóba került a Duna szabályozásának a gondolata, és épült is néhány gát, de ezek (ahogy azt az eredmény mutatja) nem biztosítottak megfelelő védelmet.

1838-as tragédia kapcsán merült fel az, hogy nem elég csak újjáépíteni a várost, fontos, hogy szigorú szabályozás mentén történjenek a munkálatok, és nagy hangsúlyt fektessen a városvezetés az árvízvédelemre. Így megtiltották a vályog használatát építkezéskor, és megrajzolták a terveit egy sokkal szellősebben beépített, modernebb Budapestnek. Ezenkívül előírták a belmagasságot, a falak vastagságát, illetve a pincék méretét is. Ettől kezdve bármilyen jellegű építkezést, csak a tervek elfogadása után lehetett megvalósítani. Szintén ekkor vált “divattá”, hogy a vasutat csakis töltésre építenek, amelyek árvíz esetén kiválóan tudtak gátként is funkcionálni.

Az ekkor kezdődött építkezések teljesen átformálták a várost, és ekkor születtek Hild József építész legfőbb munkái is.

Az egyik leglátványosabb eredménye a katasztrófának a mindkét oldalon kiépült budapestirakpart, amelynek terveit ezután készítették el. A 12 km hosszú épületet 2011-ben műemlékké és a világörökségrészévé is nyilvánították. Érdekesség még, hogy a kínai nagy fal után ez a legnagyobb ilyen jellegű műemlék a világon.

Hasonló tartalmak

Admin mode