Hogy az melyik? Hát a MÁV Nyugdíjintézeti bérház, amelynek aljában 53 évig a Balettintézet működött. Tizenegy éve üresen tátong, de most végre megmozdult valami: luxusszállodává alakítják. Kicsit elmélyedünk a ház történetében, aztán rátérünk a lényegre: az olvasóink nevében benyújtjuk igényeinket. Fő elvárásunk: ne csak a dúsgazdag külföldieké legyen – ha már annyit kellett várni rá.
Az Operával szemben épült csinos bérpalotát egyszer már bemutattuk egy Andrássy úti séta alkalmából. Sokan akkor tudták meg, hogy a Balettintézet (igazi neve egy ideje már Táncművészeti Egyetem) csak az egykori kávéház terében működött 1949 és 2002 között, onnét költözött mai, alkalmas helyére, az 1-es metró végállomásához közel.
Valaha a MÁV dolgozóinak nyugdíjbefizetéseit hosszú távú befektetésekkel kívánta megőrizni. Például megvett négy telket a már épülő Operaházzal éppen szemben, és megbízta a pályájuk elején járó Lechner Ödön és Pártos Gyula építészeket. Lechner nemrég tért haza három éves franciaországi útjáról, ahol mintegy harminc vidéki kastély renoválásában vett részt. Ebben az Andrássy úti tervében nagyvárosi bérpalotát álmodott meg, francia reneszánsz stílusban.
Erre vallanak a tetőablakok, a saroktornyok, a hegyes szögű erkélyek, az ablakkeretezések módja. Az olasz reneszánsz összhatású Operaházhoz persze illeszkedni akartak a tervezők. Lechner szintén építész unokaöccsének erről egyszer ezt mondta: „Becsvágyam sarkallt, de vigyáznom kellett, hogy az én épületem ne viselkedjék tolakodóan Ybl remekével szemben, mert az udvarhölgy lehet szebb, mint a királyné, de úgy kell, hogy a királyné királyné maradjon.” A telek, mint az alaprajzon jól látható, nem szabályos téglalap, hanem erősen trapéz alakú, de ezt a helyszínen meg nem mondanánk. Eredetileg 24 bérlakást és egy háromszintes kávéház-éttermet építettek a házba. Volt itt mindenféle korszerű dolog: sörcsarnok, tekepálya, játszóterem, sőt villanyvilágítás is – amikor az egy évvel hamarabb nyílt Operaházban még gázzal világítottak, és a zenészek gyertyafénynél játszottak… A kávéház első bérlője a nyitáskor Reutter Nándor volt, neve természetesen Grand Café Reutter. De aztán többször is változtatta a nevét – lehet mondani, hogy a bérlőknek nem volt szerencséjük ezzel az akkor is remek helyszínnel. A legsikeresebb talán az 1899-től itt működő Drechsler Béla bérlő alatt volt (ez a név ragadt az épületre). 1901-ben itt alakult a Fészek Klub, itt határozták el, hogy saját épületet emelnek. Krúdy (aki következetesen „Drexler” írásmóddal utal a kávéházra), valószínűleg az Auróra Klub (finom, irodalomkedvelő, illedelmes úrihölgyek alkották) összejövetelén ismerkedik meg Satanella álnevű első feleségével.
Krúdy szerint itt táncolt utoljára Jókai nyilvános helyen, a zenét a színészek és hivatalnokok alkotta Úribanda szolgáltatta. Szintén Drechsler idejében, 1906-tól legalább 1910-ig működött a Muskátli asztaltársaság, ők azt a célt tűzték ki, hogy a pesti Operában fellépő híres vendégművészeket előadás után megvendégeljék. Az 1886-tól három éven át az Operát igazgató Mahler persze hogy járt itt. Más hírességek közül a társaság vendégül látta Mascagnit, Puccinit, Leoncavallót és Ibsent, aki szintén nagyon népszerű volt a század legelején.
A két háború közötti drámai mértékű kávéházi visszaesésben ez a ház is osztozott. 1937-ben – ekkor már Upornak hívják – a rendőrségi hírekben szerepel. A bérlő akarata ellenére hirtelen be akarják zárni, a berendezést el akarják szállítani, hogy a helyén mozit nyithassanak. A rendőrség akadályozta meg, mert az elmaradt bérleti díjat külföldről átutalták. A kávéház egészen 1948-ig ezen a néven működött.
A háború utáni helyreállításban nem jutott anyag és odafigyelés az eredeti tetődíszek helyreállítására. Mondani se kell, hogy az államosítás után az eredeti 24 lakásnál lényegesen több bérleményt alakítottak ki. 1972 és 76 között renoválták a házat.
Mai elkeserítő állapotát a Kép-tér blog dokumentálta a hetekben. A jó hír az, hogy a rossz állapot ellenére nem reménytelen az értékes részletek megmentése.
Hogy mit szeretnénk, milyen legyen? Olyan minőségű, mint a Gresham vagy a (nem kérdés, hogy minden tetődíszt és tornyocskát kérünk vissza!), egyben tartozzék a városhoz. Legyen elérhető a budapestiek számára. Legyen olyasmi, mint a közeli Alexandra Book Café - de egy kicsit kényelmesebb székekkel, ha szabad kérnünk. Az 1885-ös, plüssben fuldokló, kalifátusok háremeit idéző enteriőrről a magunk részéről szívesen lemondunk.
Hogy mi lesz a hotel neve, ma még nem tudni. de jó lenne, ha a kávéháznak lenne saját neve. Felvehetné valamelyik régi nevét... Café Reutter, Drechsler, Upor, Andrássy, Opera? Vezeklő pince ne legyen, mert azt a külföldiek nem tudják kiejteni... De miért ne lehetne akár Café Lechner?
