WLB: Mesterséged címere?
Richárd:
Az Iparművészetire jártam üveges szakra, de nem végeztem el. Azóta grafikával, falfestéssel, illetve szórakozóhelyek, éttermek, bárok és romkocsmák belsőépítészeti grafikáival foglalkozom.
WLB: Miért hagytad ott az Ipart?
Richárd:
Mert Magyarországon az üveges szakmát nem nagyon lehet űzni, hacsak nem kapsz mondjuk családi támogatást, hogy már az indulásnál legyen saját eszköztárad, kemencéd, de még úgy is nagyon nehéz. Ettől függetlenül volt már jó pár üveges melóm, a Szövetség 39 nevű csapattal szoktam együtt dolgozni. A Lánchíd 19 üveghomlokzata is közös vállalkozás volt, én a grafikai tervezésért feleltem. Most csináltunk egy világító térkőrendszert Monorra, ami a város különböző kis sztorijait dolgozza föl egy pixelképregényben. Ezek amellett, hogy üvegből vannak, mozgásérzékelősek, vagyis ha föléjük lépsz, világítani kezdenek.
WLB: Hogyan definiálnád a stílusodat?
Richárd:
Nagyon szeretem a képregények világát, főleg az amerikai underground képregényekét, a hatvanas évektől napjainkig. Szeretem még a gyerekes rajzokat, a vektoros grafikaszerű dolgokat, a vonalas rajzokat, az egyszínű foltokból álló grafikát. -Átmeneket általában nem szoktam alkalmazni.
WLB: Mesélnél a falfestményről?
Richárd:
A pályázatnak az volt a címe, hogy Mi neked a magyar?, és úgy gondoltam, hogy mindenki számára felismerhető hungarikumokat szedek elő, amelyeket bizonyos szituációkba helyezek. A jobb oldalon az erő küzd meg az ésszel, egy piros paprika egy Rubik-kockával, az egyik fehéret mond, a másik feketét. Mellette egy kihúzott íj látható, ami egy tükörbe lő bele, ez azt üzeni, hogy ha mást bántasz, azzal magadat is bántod. Aztán van még itt egy agy, a szeme eltakarva egy magyar zászlóval, a bal szélen pedig egy szaloncukor sztriptízel egy gyulai kolbásznak.
WLB: Miken dolgozol mostanában?
Richárd:
Leginkább a falfestésen, de a héten terveztünk Vörös Krisztián barátommal a TED Youth-ra színpadi dekorációt és arculatot. Csináltam még egy sződligeti lakásétteremnek arculatot és falfestést, egy borbárnak belsőépítészeti grafikát, tehát tennivaló van bőven.
WLB: Mi a véleményed Budapestről?
Richárd:
Itt élek, úgyhogy számomra élhető, sokak számára valószínűleg nem annyira. Ha nem lenne biciklim, biztos én sem élném túl, de mostanában jó napokat élek meg Budapesten. A mindennapjaimat főként a hatodik és a hetedik kerület teszi ki, ami egysíkúnak tűnhet, de a munkák miatt valójában kevés ideig vagyok egy helyen. Azt gondolom, hogy csomó szempontból javul a helyzet, ugyanakkor nagyon magyar az egész. Minden jóban van valami rossz, bár ez fordítva is igaz.
WLB: Van kedvenc helyed a városban?
Richárd:
Rengeteget bringázok, szokszor elmegyek északnak, Vác felé, nagyon bírom a Dunakanyart. Szeretem még a magaslatokat is, és gyakran előfordul, hogy felülök a biciklire, és olyan helyekre megyek – Kőbánya-külső, Pestszentimre -, ahol még életemben nem jártam, és egyébként semmi dolgom nem lenne ott. Volt például olyan – azt hiszem, Káposztásmegyeren -, hogy bementem egy elhagyatott gyárudvarba, és tőlem öt méterre egy őz ugrott ki az útra.
WLB: Mik a terveid a közeljövőre nézve?
Richárd:
Elhúzni nyaralni valahova, egy kicsit pihenni, mert sehol nem voltam a nyáron.
Az interjúsorozat korábbi epizódjait itt olvashatjátok:
