Kerületismertető cikksorozatunk hetedik felvonásában a történelmi zsidónegyedként és vigalmi negyedként egyaránt aposztrofált Erzsébetváros jelenét, múltját és – néhány mondat erejéig – jövőjét vettük szemügyre.A történelmi áttekintés mellett terítékre került a tömegközlekedés, a gasztronómia, a kultúra, valamint az elmaradhatatlan romkocsmák vezérletével: az éjszakai élet.
1/6
A hangulat
Erzsébetváros maga a megtestesült ellentmondás: ez Budapest legkisebb területű, ugyanakkor legnagyobb népsűrűségű kerülete. A történelmi zsidó negyed elnevezés nem a fikció vagy a véletlen műve, és erre a jelen is bőségesen szolgáltat bizonyítékokat, hiszen Belső-Erzsébetvárosban három zsinagóga (Dohány utcai, Rumbach Sebestyén utcai, Kazinczy utcai), továbbá számtalan kóser bolt és étterem található. A zsidó lakosság 1783-ban, II. József erre vonatkozó (értsd: a zsidók városi letelepedését lehetővé tevő) rendelete után kezdte birtokba venni a Király utcát és környékét. Elsőként a földszinti kávézóval megsépkelt Orczy-házat, amely az 1800-as évek elejére a pesti zsidóság központjává fejlődött.
Ami a távolabbi múltat illeti, a török hódoltság utáni időkben sokáig csak szőlőskertek és tanyák nyújtóztak Erzsébetvárosban. A fejlődés hírvivője az elsőként létrejött utcapáros volt (Dob utca és Király utca), a valódi lendületet azonban az 1870-es évek, pontosabban a Nagykörút kiépítése adta meg. Az Erzsébetváros elnevezés 1882. február 7-én vált hivatalossá, és a kerület azóta is I. Ferenc József feleségének nevét viseli. Erzsébetváros a 19. század végére nyüzsgő vallási, kereskedelmi és kulturális központtá vált, ám az 1930-as évek elején sajnos a romlás ösvényére kényszerítették, amelynek hátterében a diszkrimináció és a zsidóellenesség állt. A kerület és lakosai történetében a tragikus mélypontot a nyilas hatalomátvétel, valamint az ezt követő gettósítás és népirtás jelentette.
A háborút követő években Erzsébetváros szinte teljesen kiürült, míg a kommunizmus alatt az enyészet karmai közé került. Bár Belső-Erzsébetváros kereskedőnegyed-jellege megmaradt, az államosítás elsöpörte a régi idők hangulatát (és rengeteg helyi család vagyonát), ráadásul az értékmegőrzésre, az épületek karbantartására is fittyet hányt a hatalom. Sőt, a szabad vallásgyakorlásnak is gátat szabott, így nem meglepő, hogy mind Budapest, mind Erzsébetváros zsidó lakossága szignifikánsan megcsappant az 50-es évek végére. A 60-as, 70-es években fejlesztéseknek híre-hamva sem volt, a vakolat hullott, a közbiztonság mélyrepülésbe kezdett, és ez a nem éppen kirakatba illő status quo egészen a 2000-es évek elejéig kitartott. (Mondjuk a kedvező fordulatnak volt némi előszele, ugyanis 1991 és 1996 között a Dohány utcai zsinagóga teljeskörű felújításon esett át.)
Ekkor a romokból kultikus kocsmák sarjadtak, Belső-Erzsébetváros pedig 2002-ben az UNESCO védelme alá került. Az elkövetkezendő években megkezdődött a Gozsdu-udvar és a Király utca rehabilitációja, mindezzel párhuzamosan pedig a befektetők és a vendéglátásban tevékenykedők felfedezték a városrészben rejlő, páratlan potenciált. Ez a komplex folyamat drámai változásokat eredményezett Erzsébetváros hangulatában, funkciójában, közbiztonságában, turisztikai lehetőségeiben, valamint jövőjében. Persze ahol süt a nap, ott árnyék is van, és bár jelenleg relatíve kiegyensúlyozott a múlt és a jelen, a lakók és a vigalmi negyed vendégei közötti viszony, kérdés, hogy ez meddig tartható. Egy biztos, Erzsébetvároshoz hasonlóan vibráló, kreativitással, spiritualitással és élettel teli kerület kevés van Európában.
3/6
Látnivalók
A múlt újragondolt vagy éppen megőrzött kincseiből adódóan Erzsébetváros bővelkedik a látnivalókban. Kezdjük a legmonumentálisabbal, amely egyben a legspirituálisabb is – nem nehéz kitalálni, hogy a van szó. Az öt év alatt felépített (1854-1859), Ludwig Förster német építész által tervezett szentély a kontinens legnagyobb zsinagógája. Elképesztő befogadóképességéből és méretéből következően - 2964 ülőhely, 1200 négyzetméter - gyakran szolgál komolyzenei koncertek és tematikus fesztiválok helyszíneként, vagyis a főváros kulturális életében is fontos szerepet tölt be. Ha már vallás, a fasori református templom is gyönyörű: a burkolat Zsolnay, a festett üvegablakokat pedig az egyebek mellett a is közreműködő Róth Miksa készítette. Az újragondolt múltra két kiváló példát is találunk alig néhány száz méteren belül. Az egyik a Dohány utcai Continental Hotel ****Superior Budapest (amelynek történetéről, valamint a szálloda tetejéről nyíló panorámáról ), a másik pedig a Boscolo Budapest (amelynek ismerhetitek meg). A Continental területén korábban a legendás Hungária fürdő működött, a Boscolóban pedig a New York Biztosítótársaság irodái fészkeltek, továbbá a földszinten a Nyugat-generáció törzshelyeként szolgáló üzemelt. Utóbbi napjainkban is látogatható, bár turistából jóval több van, mint mondjuk Kosztolányi-kaliberű költőkből.