Zene és arcok - mindig is ez volt a Sziget két alkotóeleme. A fellépőkkel készült interjúink előtt azonban kedvcsinálóként bemutatjuk nektek Stiller Ákos szociofotóst, a fesztivál krónikását, akinek idei képein talán ti is megtaláljátok majd magatokat - hintaágyban feküdve, őrjöngve, cigizve, ugrálva, sörrel, fröccsel, fénnyel, ez már csak rajtatok múlik.
Ami a Mais Monsieur blog a budapesti éjszakának, az Stiller Ákos, (a HVG fotósa) az emberi arcoknak: rettenthetetlen szociofotós, akit nem a szimpla "buli van"-képek érdekelnek, sokkal inkább a felszín alatti világ, és nem fél "archiválni" őket. Hisz abban, hogy akárcsak régen, idén is kell egy hét együttlét, remek fellépőkkel, fényképezőgéppel a nyakban,
szabadon, azokkal az emberekkel, akikről most az alábbi képek és maga Ákos mesél.
WLB: A képek sokkal inkább foglalkoznak a látogatókkal, mint a fellépőkkel: úgy gondolod, hogy a Sziget inkább szociológiai, és nem zenei értelemben érdekes? Van valami különösebb szándékod a képekkel?
Stiller Ákos: Valószínűleg elég furán hangzik, de számomra a fellépők többsége sokkal kevésbé izgalmas, mint azok akik őket hallgatják. Nem próbálom megfejteni a fesztivált sem szociológiai, sem semmilyen értelemben, mint ahogy különösebb szándékom sincs a képekkel. Igazából én ugyanazt csinálom, amit amúgy is csinálnék, bemegyek, felmarkolok egy rozéfröccsöt, és lófrálok a Szigeten. Ha valamire rácsodálkozom, vagy elkezd érdekelni, azt lefényképezem.
A néző tulajdonképpen azt láthatja, ami mellett nem tudtam elmenni.
A Bad Religion koncertjén mi is dobunk majd egy metálvillát!
WLB: Mit gondolsz, mennyire változott meg a fesztiválra járó közönség? A képeid alapján mintha már az elején kialakult volna egy bizonyos '"Szigetes réteg".
Stiller Ákos: Ugyanannyira változik a Sziget közönsége is, mint amennyire más emberekkel találkozunk ugyanazon belvárosi romkocsma előtt éjjel egykor. Mindenki egy kicsit külföldibb, egy kicsit jobban megfejti az élet lényegét egy tetoválásban, egy kicsit még inkább belead mindent az estébe. Engem feldob, hogy a belváros közepén külföldön érezhetem magam egy hétig.
Lesz lég/lábgitározás is!
WLB: Mennyire más fotósként jelen lenni a Szigeten? Rengeteg az impulzus, amit meg is kell örökíteni, rengeteg az ember, mennyire nehéz ezt pár képben átadni?
Stiller Ákos: Két hazugság van a fesztiválfotózással kapcsolatban. Az egyik, hogy ez egy főnyeremény, mert végig lehet bulizni az egészet, a másik, hogy ez milyen kemény munka lenne. Szerintem akkor csinálod jól, ha te is élvezed, és jól érzed magad közben. Egy ilyen könnyed eseményről nem lehet megfeszülve képeket készíteni. Én igazából csak annyira szoktam tudatos lenni, hogy ha érdekel valami, azt jól örökítsem meg, amúgy teljesen hagyom magam sodródni az árral.
A Szellemirtók egy egészen bizarr kalandba csöppentek.
WLB: Életérzés-e a Sziget szerinted? Miért tudott ennyi ideig fennmaradni, mérvadó lenni, sőt még tovább nőni?
Stiller Ákos: Biztos mindenkinek mást jelent, nekem leginkább a folyamatosság érzését adja az a pillanat, amikor 10 éve minden augusztusban a főúton sétálok a nagyszínpad felé. Ez valamennyire egy életérzés, legalábbis számomra biztosan.
You're in the navy now.
WLB: A fesztivál egyik dokumentálójaként milyen érzéssel nézed vissza a régi képeket? Van valamilyen nosztalgia benned a régi évek iránt?
Stiller Ákos: Ez az egy hét évek óta összemosódik egy nagy katyvasszá, amiben leginkább az segít eligazodni, ha visszanézem a nagyítás-fotógalériáinkat. Nosztalgia? Nem, semmi ilyesmi, a végére mindig örülök, hogy túl vagyunk ezen is.
Hozd el az aliened is a fesztiválköztársaságba.
WLB: Kiket nézel meg az idei Szigeten?
Stiller Ákos: Egyetlen terv van, az Empire of the Sun-t szeretném megnézni, a többi szabadprogram.
Szigetváró cikkeink első részét itt, a másodikat itt, a harmadikat itt és a negyediket itt olvashatjátok.
