Örök kiismerhetetlenségéből adódóan Budapestet mindig is előszeretettel hasonlították nőhöz, asszonyhoz, lányhoz a rímelő boldog boldogtalanok, azaz a költők. Persze nem áll szándékunkban általánosítani, hiszen ahány verselő, annyi eszköztár; csupán a város inspiráló mivoltát igyekeztünk kihangsúlyozni, azt, hogy az érzékenyebb antennákkal ellátott költők végképp nem tudnak szó nélkül elmenni a melankólikusan életigenlő Budapest mellett. Múlt heti cikkünkben urbánus dalokat vettünk fülügyre, ezúttal pedig a lírában merültünk el.

Kosztolányi Dezső

A Nyugat első generációjához tartozó Kosztolányi halála pillanatáig fáradhatatlanul dolgozott boldog-szomorú írásain. Optimista, szegény kisgyermekes hangvételébe az elmúlás kevert sötétebb színeket, ám egészen élete utolsó verséig távoli fenyegetésként kezelte a halált, úgy tekintett rá, mint egy ihlető ellenségre, akivel sosem fog találkozni. Budapest-lírájából egy ciklust, illetve egy önálló alkotást emeltünk ki.

New York, te kávéház, ahol oly sokat ültem

A New York Kávéházban – ahogy arról a Boscolo Budapest elnöki lakosztályait bemutató cikkünkben is említést tettünk – a 20. század elején fürtökben lógtak a legendás művészek. A Nyugatosok mellett olyan alkotók szállingóztak asztaltól asztalig, mint a Casablancáért Oscar-díjjal jutalmazott Kertész Mihály, továbbá Korda Sándor és Kacsóh Pongrác. Kosztolányi nosztalgikus, szomorkás verssel tekint vissza a budapesti New York régi, szép időire, amelyek minden bizonnyal bővelkedtek a Karinthyval vívott fricskapárbajokban. Kosztolányi 1907-ben megjelent első kötetében (Négy fal között) található ez a három részből álló versfüzér. A nemes egyszerűséggel Budapest című nyitány egy komplex óda a városhoz, amelyben csak úgy tobzódnak az ellentétpárok (múlt-jelen, nyomor-pompa, éjszaka-nappal). A Budai idill valóban idilli, és a fanyar nyitányhoz édes folytatást nyújt. Az Üllői-úti fák egy enyhén elégikus záróakkord, amely a gyakori ismétlésekből adódóan dalszerű jelleget ölt.

Dsida Jenő

Annak ellenére, hogy a tragikusan fiatalon, 31 évesen elhunyt Dsida Jenőnek nem volt könnyű élete – gyerekkorát az első világháború árnyékolta be, későbbi éveit pedig a szívbetegsége – költészetén legfeljebb nyomokban fedezhető fel a búskomorság. Természetesen a melankólia tőle sem állt távol, ám inkább a romantikára jellemző témákat – szerelem, fiatalság, természet – részesítette előnyben.

Séta 
 
Akárcsak dalos összeállításunknál, ezúttal is érdemes figyelni a kezünket, mert még mindig csalunk. A Zúlyomi László álnéven publikált Sétában egy szó sem esik Budapestről, viszont a  nagyvárosi magányt, az elveszettséget, a társ utáni sóvárgást remekül érzékelteti. Ez a metropoliszi melankólia mindannyiunknak ismerős lehet, hiszen hányszor bűvöltük már a busz ablakán elsuhanó pillanatképeket zenébe és vágyálmokba merülve, miközben hazafelé zötykölődtünk az aktuális kőtörőből. (Zárójeles megjegyzés: a forgófüstű város szóösszetételről egy másik, népdalos zamatú Dsida-versre asszociáltunk.)

József Attila

József Attilát, küzdelmeit és ellentmondásos, összeesküvés-elméletek táptalajául szolgáló halálát valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, így inkább rátérnénk a lételemző költemények non plus ultráját jegyző, zaklatott életű zseni egyik Budapest-versére. 

Hajón megyek Pestre 

E korai zsenge a korai zsengék minden ismérvét felvonultatja. A hasonlatokon , a játékos rímeken és a ritmuson már érezni a kibontakozóban lévő tehetséget, ám az a tömör kifejezőerő és formai-tartalmi konzisztencia , ami a későbbi J.A.-mesterművek alappillérét adja, még csupán felsejlik a Pestre tartó hajóról nyíló horizonton. Apropó felsejlés: a harmadik versszak sejteti, hogy a pesti kirándulást a szerelem motiválja, az ismeretlen múzsa szemét a város ragyogásához , míg domborulatait a Bazilika tornyaihoz hasonlítja a kozmosz énekese.

Ady Endre

Ady Endre zseniális költő, korszakalkotó politikai újságíró és örök forradalmár volt, aki mindezek mellett a pozitív értelemben vett hazafiasságot is mesterfokon űzte. A Nyugatban publikált, műveltségről és  irodalomról értekező esszéiben a fejlődést, a változás szükségességét propagálta; míg költészetében számtalan témával – szerelem, Magyarország, létezés, elmúlás, szabadság, történelem, egyenlőség – foglalkozott. Bohém természetéből adódóan úgy ismerte a pesti éjszakát , akár egy tenyérjós az életvonalat, és tapasztalatait annak rendje és módja szerint rímbe is szedte.

Budapest éjszakája szól

Ady verse alapján a tévedés kockázata nélkül kijelenthetjük, hogy a múlt század eleji Budapest éjszakai élete sem lehetett sokkal visszafogottabb, mint a jelenlegi, legfeljebb nagyobb volt a hús-vér érettségi tétel/négyzetméter-arány ; bár a kellő alkoholbevitellel talán még manapság is összefuthatunk a  Nyugatosokkal. Az egyes szám első személyben írt költeményben fény derül arra, hogy a pesti éjszaka – a mulatozás mellett – a felejtés és az átmeneti boldogság időszaka, egy párhuzamos valóság, ahol a hétköznapi terhek pehelysúlyúvá válnak, a múlt kísértetei pedig kámforrá.

Petri György

Petri esetében a mondás, mely szerint a történelem ismétli önmagát, sajnos igaznak bizonyult, hiszen a nehéz gyerekkort küzdelmes felnőtt évek követték. Első szerelme – Kepes Sára költő – öngyilkos lett, két házassága pedig zátonyra futott. A kommunizmus alatt ellehetetlenítették, írásait csupán szamizdatban és külfödön publikálhatta. Műveiben gyakran tett látogatást a létezés árnyékosabb oldalára , és kendőzetlen őszinteséggel tárta az olvasó elé mindazt, amiről nem szokás beszélni. Utánozhatatlan stílusához a szókimondás mellett a cinizmus, az irónia és a fekete humor is nagyban hozzájárult. Szabadversei a műfaj csúcsát jelentik, ám a rímekkel is mesterien bánt – amint azt az alábbi költeménye is bizonyítja.

Hogy elérjek a napsütötte sávig

A Petri-munkásság, valamint a magyar irodalomtörténet talán legmesteribb szabadverse egy visszataszító viszonynak állít emléket. A lepukkant kocsmában kezdődő légyottot bemutató költői képek annyira kifejezőek, hogy fokozatosan a fizikai rosszullét határára sodorják az olvasót. Az utolsó néhány sor, továbbá a csillagozott szakasz éles ellentétben áll a gyomorforgató liezonnal, és megtisztulást, menedéket, vagyis összességében katarktikus élményt nyújt. Budapestből van itt Margit híd, Boráros tér és Rákóczi tér, de a város kivételesen csak mellékszereplőként működik közre.