A betonról többségünkben az a tévhit él, hogy egy fantáziátlan, rideg, nehéz anyag, amiből legfeljebb rettenetes panel dzsungelek és mogorva épületek hívhatók életre. Ivánka Katalin és András viszont egy cseppet sem osztja a közvéleményt. A budapesti Ivanka Stúdió és Beton Üzem készít hangfalakat, bútorokat, ékszereket, táskákat és akár a hétköznapokban is viselhető betonruhákat.
WLB: Más környezetben bután hangzana a kérdés, de itt adja magát: a beton egy „rugalmas” anyag?
I.K.: A beton ma már egy olyan anyag, amiből folyamatosan új innovációk jönnek ki. Azokból az építőipari alkalmazásokból, amikből épített környezetünk nagy része felépül a beton bekerült a belsőépítészet, a design tárgyak és különböző meglepő felhasználási területek világába, mint a divat, vagy akár a gasztronómia. Egyre kisebb léptékű, egyre részletgazdagabb tárgyakat tudunk belőle formálni.
WLB: Mint például?
I.K.: Nagyon sok olyan burkolatot, elemet készítünk, amit korábban tömör tárgyként gyártottak. Ma már kis falvastagsággal, héjszerezettel, sokkal kevesebb anyagfelhasználással tudunk létrehozni például homlokzati elemeket, síklapokat. A síremléktől a hangfalpárig nagyon sok fejlesztésünk készült ebből az anyagból. Mindig kérdésfeltevéssel indítunk egy új projektet és azt vizsgáljuk, vajon mivé képes válni ez az anyag. Arra törekszünk, hogy a beton legjobb tulajdonságait tudjuk megmutatni. A hangfalpár esetében például egy olyan hangdobozról van szó, ami illesztések nélküli, nagyon jó a tömörsége, a szilárdsága, így nem keletkezik olyan zaj, ami a hangminőséget beszennyezi.
WLB: Ezek szerint az adott tárgy határozza meg, hogy mi a beton legjobb tulajdonsága?
I.K.: Pontosan. De ez működik fordítva is. Van, hogy épp a beton mondja meg, mivé akar válni.
WLB: Ha divatos kedvében van, akkor például ruhává vagy táskává. De hogyan?
I.K.: Különböző öntéses technológiákat alkalmazunk. Mi döntjük el, hogy a formátlan massza hogyan szilárduljon meg. Több mint tíz éve dolgozunk ezzel az anyaggal, rengeteg receptúrát használunk, és minden tárgy más-más munkafolyamaton megy át. A legérdekesebb rész a formaépítés mozzanata, a sablonozás például a belső szerveket megformáló ékszerek, vagy táskák esetében.
WLB: Amik amellett, hogy divatosak, önvédelmi eszközként is kiválóan alkalmazhatóak. És hogy lesz a betonból ruha?
I.K.: A 2012-es milánói design hétre is készülünk, itt két eljárással hoztuk létre az első kapszula kollekciót. Egy bőrbeton kiegészítő táskakollekciót és egy viselhető betonesztétikájú anyagot találtunk ki. 2008-ban keresett meg bennünket az egyik vezető telekommunikációs cég, hogy szeretne rólunk portré sorozatot készíteni. Hozzánk illő, autentikus megjelenést akartunk produkálni, ezért elhoztuk az otthoni ruháinkat, becementeztük őket és ezekben készítettük el fotókat. A képeket közzé tettük a közösségi médiában és úgy láttuk, nagyon nagy az érdeklődés az ötlet iránt. Ezt a textiles eljárást fejlesztettük tovább ezt ötvöztük egy bevett textilnyomó eljárással.
WLB: Hogy lehet, hogy a ruha nem lesz viselhetetlenül kemény és a cement sem pattogzik le?
I.K.: Itt a cement egészen kis mennyiségben kerül felhasználásra, a betonozási eljárást pedig háromdimenziós nyomtatási technológiával ötvöztük. Így kaptunk egy abszolút bőrbarát, könnyű anyagot, aminek a tartóssága a bőrhöz hasonlítható.
WLB: Van-e olyan beton-álom, ami eddig még nem valósult meg, de tervben van?
I.K.: Szeretnénk egy olyan hétvégi házat készíteni, ahol nagyon sok belső bútor a szerkezettel egyszerre kerül kiöntésre, ezáltal úgymond gombamód nőnek ki a padlóból bútorok, a mennyezetből pedig világítótestek folynak majd.
