Bemutatkozott a WeLoveBudapest

A WeLoveBudapest szerkesztői (Kada Anikó, Papp Regina) által szervezett eseményen az ötletgazda, Száraz István kifejtette: más képet kell kialakítani Budapestről, mint amely jelenleg a legtöbb turista fejében még él a városról. Sokan ugyanis még mindig úgy képzelik el a várost, mint ami egy a vasfüggöny túli települések közül.

Csatlakozva az ötletgazdához, Jakab Gábor, a Continental Hotel ****Superior Budapest értékesítési igazgatója hozzátette: a Magyarországra beutaztató partnerei szerint Budapestnek még mindig nincs olyan igazi karaktere, amit külföldön el lehet adni. Igaz, miután távoznak a külföldiek, úgy vélik, többet kaptak, mint amire számítottak, ám ez kevés, hiszen először is azt kell elérni, hogy egyáltalán meglátogassanak minket.  Nem csoda, ha Prága és Bécs mögött jócskán lemaradt
Budapest: míg a cseh fővárosban több, mint 15, 5, az osztrák fővárosban 10. 8, addig Budapesten csa 5, 8 millió vendégájszakát regisztráltak 2010-ben.

Gauder Péter, építész, urbanista úgy vélte, miközben Európa újrafelosztása zajlik, a “városversengőben” Budapestnek hiányzik a jövőképe, részben azért, mert akik kijelölhetnék a célt, a szocialista évtizedekben tanulták a várostervezést, ezért szerinte elsősorban a gondolkodásmód megváltoztatására lenne szükség. Az építész úgy látja, először magunkkal kell elhitetni, hogy a város remek hely, és dícsérni azokat a tulajdonságokat, amelyek már ma előnyt jelentenek: “Fel kell ezeket túrboztatni, és a vevőkre szabni” – fogalmazott Gauder.

Úgy, ahogy például a Budapest Underguide teszi. Amint Maróthy Judit ügyvezető igazgató elmondta, személyre szabott túrák keretében, saját vezetővel ismertetik meg az idei látogatóval Budapestet. Megpróbálják a lokális életbe integrálni a turistát, maximalizálni a pozitív hatásokat, és minimálisra csökkenteni a negatívumokat.

Egy másik lehetőség, hogy a luxus iránt érdeklődőknek nyújtsunk valóban exkluzív szolgáltatásokat. Ám ahogy Burai Edina, a Program Deluxe ügyvezetője kifejtette, ez korántsem megy minden lelemény nélkül; a párizsi vagy prágai luxuskínálattal összehasonlítva a luxusként hirdetett pesti lehetőségek elkeserítők. Mi sem ékesebb bizonyíték erre, mint az Andrássy út luxusüzleteinek kínálata, amely jelentősen eltér a nyugatabbra található, ugyanazon márkák bolti készleteitől. Cégük jelenleg három-négy órás tartalmat kínál a hozzánk látogató, e szegmens iránt érdeklődőknek, szlogenjük szerint a lehetetlent is megvalósítják. Elsősorban a főváros közeli kastélyokban lebonyolított opera- és más magas kulturális programok, hires képzőművészek otthonában tett látogatások, valamint belvárosi paloták lakáséttermeiben rendezett interaktív főzőestek a legnépszerűbb programok.

S merre tart a magyar gasztronómia? Egyáltalán, mi a magyar konyha, amire mi oly büszkék vagyunk? – tették fel a kérdést az est következő, gasztronómiánkat elemző résztvevői. “Az a magyar konyha, amit mi magunkénak vallunk“ – vélekedett Bíró Lajos, a Bock bisztró társtulajdonosa. Gianni Annoni étteremtulajdonos szerint is a tradíciókból lehet építkezni a magyaroknak védeni kell saját hagyományaikat. “Miért kínálnak például magyar éttermekben spagettit?” – értetlenkedett az olasz szakács. Bíró Lajos hozzáfűzte: nincs könnyű helyzetben a honi szakma, mert még mindig jobbára a bécsi piacon kénytelenek árut beszerezni. Az állandóan jó minőségű magyar alapanyag vagy drága, vagy nincs. Erre mutatott rá Nagy Zoltán bártulajdonos is, aki szerint a jó alapanyag felkutatása Magyarországon olyan, mint a kincsvadászat. Bíró Skandináiába látogatva ugyanakkor azt tapasztalta: az ottani éttermek sikerének titka nem egyéb, mint a kitűnő alapanyag. A budapesti gasztronómiai kínálatot vesézve rámutatott: a trendeket követni kell, aki nem így tesz, lemarad, amire számos példa akad.

Az előadók rávilágítottak: az előrelépés egyik feltétele, hogy a vendég azért keressen fel egy helyet, amit ott talál, és ne akarja átvariálni az étlapot, saját íze szerint változtatni az ételeken. Nagy Zoltán ugyanakkor önkritikusan arra is felhívta a figyelmet, hogy sok helyen ma még csak akkor veszik észre az embereket, ha készpénznek öltözik, vagy még ekkor sem. “Hiába a drága berendezés, a minőségi italkínálat, a vendéglátó a legfontosabb” – jelentette ki. Érdekes következtetést vont le Benkő Zoltán borbártulajdonos, aki elmondta: Németországban a hetvenes, Ausztriában a kilencvenes évek gasztroforradalma a borászat fejlődésével kezdődött. Hogy borhatalom vagyunk-e Benkő nemmel válaszolt, bár kezd a magyar borásztársadalom magára találni. Viszont szerinte a sokat sulykolt vörösborok helyett inkább a fehérborokkal lenne érdemes foglalkozni. A hallgatóság figyelmébe ajánlotta és követendő példának tartja Bécs kezdeményezését, ahol visszatelepítették a korábbi szőlőterületeket, ami rendkívül érdekes turistaattrakcióvá vált.

A kultúra és szórakozás blokkot Ács Zoltán, a Design Terminál kreatív igazgatója nyitotta meg. Előadásának középpontjában az egykori buszpályaudvarként működő Design Terminál épületének, és annak funkcióinak bemutatása állt. Az épület mind építészetileg mind funkciójában egyedülálló és nélkülözhetetlen intézmény Budapesten.  A Design Terminál célja, hogy ösztönözze és segítse a feltörekvő magyar designerek és a hazai formatervezési kultúra fejlesztését, részint a magyar gazdaság versenyképességének, részint életünk minőségének javítása érdekében. Az épület alkalmas kiállítások, szakmai konferenciák és vásárok bonyolítására, emellett megtalálható benne egy nélkülözhetetlen szakkönyvtár is.

Zsendovits Ábel, a Szimpla Kert társ alapítója és tulajdonosa a múlt héten 10. életévét betöltő hungarikummá fejlődő Szimpla Kávézó-Kert együttest és annak történetét mutatta be. Elmondta, hogy milyen nehézségeken kellett és kell szembesülniük nap mint nap. A romkocsmáknak életet adó Szimpla kert ma ugyanolyan látványosság Budapesten mint a Hősök tere vagy a Budai Vár. A vendégek nyitottak és érdeklődőek az e fajta szórakozási intézmény iránt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy jelenleg a Szimpla Kertben készül a legtöbb fotó a turisták körében, továbbá Berlinben és a Balatonnál is megnyitott a Szimpla és nagy népszerűségnek örvend. Talán épp most alakul ki egy magyar franchise?

Csókay Gergely a 4Bro Bisztró, az Ötkert és a Budapest Fridge Fesztivál társtulajdonosa bemutatta, hogyan is érhettek el hatalmas sikereket és népszerűséget a szórakoztató iparban az új fajta közösségi media, a Facebook használatával. Ők voltak az elsők Magyarországon, akik több ezer fős Facebook eventet hoztak létre, mind egy szűk baráti magból, az újszerű kommunikációból kiindulva. Jean-Christophe Bonis, az Oxymore Inc. úgyvezető igazgatója kreatív és a világviszonylatban is nagy sikernek örvendő reklámkampányokon keresztül mutatta be a digitalis média fontosságát és nélkülözhetetlenségét.

William Clothier, a Brody House társalapítója és társtulajdonosa külföldi szemmel hívta fel a figyelmet az építészeti és tárgyi értékek megbecsülésére. Mindezt a Brody House nevű kulturális intézményen keresztül szemléltette. Az egész előadását átható jelmondata a ( one man’s waste is other man’s treasure ) “az egyik ember szemete a másik ember kincse” , mellyel arra próbált utalni, hogy mi, a helyiek hajlamosak vagyunk elhaladni a rejtett értékek mellett, és más egyéb után kutatni. Pedig itt Budapesten minden adott, csak nyitott szemmel kell járnunk.

Bognár Botond a Villa Budapest tulajdonosa egy eddig kevesek által ismert helyszínt tárt elénk. A Budai Vár tövében meghúzódó villát építtette újjá ódon eleganciával de modern technikai háttérrel. Ezen épület hamarosn Budapest legnépszerűbb és legimpozánsabb kortárs művészeti helyszínévé válhat. A konferenciát legnevesebb előadónk, Simonyi Andárs, volt amerikai nagykövet (2002-2007) előadása zárta, mely valóban az est megkoronázása, és mindannyiunk számára nagy megtiszteltetés volt. Ő szintén a rejtett értékek felfedezésére hívta fel figyelmünket, illetve arra, hogy folyamatosan gondolkodnunk és újítanunk kell, hogy labdába rúghassunk az egyéb nemzetek mellett.

Végezetül pedig egy kötetlen borkóstolón vitathatták meg a résztvevők és az előadók a nap történéseit, véleményeiket és észrevételeiket a Bolyki és Etyeki Kúria borainak társaságában.

Forrás: Magyar Nemzet