A kisvendéglő nehezen definiálható műfaj. Valamikor rövid étlapot, családias hangulatot és vérbeli vendéglátósokat jelentett, még mielőtt a pörköltszaftos terítők, borkén ízű savanyúságok és a fáradt olajszag szemantikailag elferdítette volna ezt a vendéglátóipari fogalmat. Fülepi Kálmán (Kami) pár hete nyílt éttermével a kisvendéglő klasszikus jelentését szeretné visszaadni - meglehetős sikerrel.

A Dunakanyaron innen, az Aquaworldön túl, Újpest határában a Székesdűlőn nyílt egy új étterem a hónap elején. Első látásra semmiben sem különbözik a 2-es út mentén található vendéglátóipari egységektől, de élünk a gyanúperrel, hogy pár hónap múlva nehéz lesz parkolót találni a Vasrózsa utcában. Kami Kisvendéglőjének ugyanis megvan rá  minden esélye, hogy hamar az újpesti határ Anyukám mondtá-ja legyen - érdemes miatta messzire utazni, és a maga műfajában kiemelkedő minőséget képvisel.

Fülepi Kálmán - vagy ahogy a szakmában ismerik, Kami - az elmúlt évtizedben megjárta a Klasszt, a pécsi Susogót, a  székesfehérvári Beat éttermet és a Nu bisztrót, stázsolt egy Michelin-csillagos antwerpeni étteremben, majd 2017 szeptemberében úgy döntött, itt az ideje, hogy a saját lábára álljon, és csak olyat főzzön, amihez igazán kedve van.

Hosszas előkészületek után július elején nyitotta meg a helyet, ami a Kami Kisvendéglője nevet kapta. A kisvendéglő fogalomba sok minden belefér, ma első blikkre olcsó, pecsétes abroszok, rántott hús és bolognai spagetti jut róla eszünkbe, de Kami azt a régi világot akarja visszahozni, amikor még vérbeli vendéglősök, gazdák vittek egy-egy családi vállalkozást, jól elkészített, egyszerű ételekkel, rövid étlappal, baráti árakkal. A fenti kritériumokat pedig hibapont nélkül teljesíti a Kami. A tulajdonos Újpesten nőtt fel, a családi szálak is idekötik, és mikor helyet keresett a saját éttermének, nem volt kérdés, hogy nem egy hetvenhetedik belvárosi bisztrót akar nyitni. És bár kockázatosnak tűnhet a város szélére éttermet nyitni, Kami nem aggódik - szerinte igenis eljött az ideje, hogy a minőségi vendéglátás a kevésbé frekventált helyeken is felüsse a fejét. Ráadásul nincs is egyedül, igazi családi vállalkozás az övék - Kami felesége a papírmunkában segít, unokatestvére a konyhán van, gyerekkori barátja felszolgál, édesanyja pedig bicskei telkéről erősíti a konyhát saját lekvárjaival, szörpjeivel és savanyúságaival. A tulajdonos pedig tényleg olyan, mint egy vidám Vendelin - profi vendéglátása és kedves személyisége még egy nagy pluszt ad a helynek.

Az étlap valóban nem hosszú, de Kami szerint az elmúlt hetekben már hatszor megváltoztatta. Vannak rajta állandó szereplők, mint a Kami gulyása, az indonéz Gado Gado saláta, a 21. századi cigánypecsenye, a sült kacsacomb vagy a fűszeres oldalas,  a legtöbb fogás azonban az alapján készül, hogy Kaminek mihez van kedve, illetve miből tud megfelelő minőséget beszerezni. Így könnyen lehet, hogy egyik héten feketekagyló, a másik héten pacal vagy zöldborsófőzelék lesz a sztár rántott párizsival. Bár az étlap nagy része a magyaros vonalat képviseli, simán befigyel egy-két nemzetközi fogás, a hamburger, sőt, Kami nagyon szívesen használja a halszószt a húsleveshez.

A nagy meleg miatt próbáltunk a könnyedebb fogások felé menni - ez nem mindig sikerült, de nem bántuk. Előételnek marhatatárt (3500 ft) választottunk - nem a megszokott magyaros, tojásos, paradicsomos, mustáros verziót kaptuk, hanem a könnyedebb, üdítőbb, franciás változatot marokkói sós citrommal, kapribogyóval, szójaszósszal, zöldsalátával, Marmorsteinék kovászos pirítósával. A húst késsel aprítják, nem darálják, és a kádári konyha fullasztó nehézsége nélkül, citrusosan, még a kánikulában is kifejezetten könnyed falatnak számított.

Az uborkaleves (1290 ft) habos, krémes, ugyanakkor pillekönnyű, mint egy folyékony tzatziki - tulajdonképpen kár is kanalat használni hozzá, inni kéne inkább, mint egy jégbe hűtött spanyol gazpachot - ha nem lenne benne apróra vágott savanyú, nyári alma és édes görögdinnye. Mivel azonban az élmény így kerek, maradtunk a kanálnál.

Az indonéz Gado Gado saláta lazaccal (3390 ft) egy könnyed kevert saláta roston sült lazacfalatokkal, amit a mogyorósvajjal, halszósszal, náduckorral, lime-al készült sűrű szósz tesz különlegessé. A saláta összetevői amúgy gyakran változnak: a zöld mix mellé mi most ribizlit és nektarint kaptunk, de volt, hogy savanyított káposzta került a levelek mellé.

A fűszeres, konfitált oldalas ( 3450 ft) szó szerint leomlott a csontról egyenesen a felhő könnyedségű krumplipürébe, ami kísérőként érkezett. A többek között csillagánizsos, rozmaringos, zsályás, almás, hagymás zsírban konfitált hússzelet egy házi szószt kap sütéskor, ami emlékeztet a barbecue-ra, csak annál sokkal jobb. A pontot az i-re Kami anyukájának házi savanyúsága teszi fel: marinált hagyma, uborka, csípős almapaprika, karfiol és csalamádé is helyet kap a szaftos szelet mellett.

Desszertnek a vendégek kedvencét, a Rákóczi túrós tányérdesszertet (1290 ft) kóstoltuk - citrusos gyömbéres túrókrém, házi crumble, aszalt barack, és házi baracklekvárból készült naplemente-sárga barackhab. Az egy dolog, hogy a desszert olyan könnyű volt, hogy valószínűleg le sem ért a gyomrunkba, vérré vált valahol félúton, de a Kami anyukájának lekvárjából készült barackhabért önmagában érdemes lenne mezítláb kigyalogolni Újpest városközponttól az étteremig.