Budapest

Pusztuló áruház, kiszámíthatatlan jövővel – bejártuk az egykori Divatcsarnokot, későbbi Otthon Áruházat

Fotó : Hirling Bálint
otthon áruház, divatcsarnok

2015-ben, a Budapest100 alkalmával már volt szerencsénk bejutni a Rákóczi út 74-be, egy rövid időre. Azóta is sokszor vissza-visszatér az emlék – konkrétan minden Rákóczi utas áthaladáskor, hisz a ház homlokzatának szélén végigfutó OTTHON felirat mindig figyelmeztet rá, hogy egykor szebb idők jártak errefelé. Másfél órás bejárásunkon a Wertheim kasszától a pincében maradt Freddi Bútor mementójáig haladtunk.

Igazi urbex (urban exploration – tilos vagy nehezen megközelíthető, elhagyatott helyekre való bejárást jelent) programon vettünk részt a hétvégén: a Hosszúlépés.járunk? egyik új sétáján, mely olyan ajtót nyit ki a nyilvánosság előtt, ami bizony hivatalosan 2002 óta zárva áll. Nagyszüleinknek még Divatcsarnokként él az emlékeiben, nekik még lehet rémlik a Rosemberg Márk által alapított, majd később fiai, a Ruttkai testvérek üzemeltette – főleg kelmékkel, olcsó árucikkekkel foglalkozó – első, igazi pesti áruház.

Fotó: Antikjáték Blog

Egy közeli szatócsbolt volt Rosenberg első kereskedése, később vásárolt üzlethelyiségeket, majd egész háztömböket a Rákóczi úton. Egybenyitott, modern áruház volt, s bár előszeretettel gondolunk pátosszal a 20-as, 30-as évekre, embereire és építészetére is, elegancia és előkelőség helyett inkább nemzeti lobogókkal bőszen díszített, kicsit kusza stílusú áruházat képzeljünk el, az erősen eufemizált Divatcsarnok névvel.

Fotó: Pinterest
Fotó: Antikjáték Blog

Főként textil holmikat árultak, könnyen elérhető és olcsó aprócikkekkel. Ha lehet ilyet mondani, az I. világháború, sőt Trianon is „jót tett” a Divatcsarnoknak, hiszen a Keleti pályaudvarra tömegével érkeztek mindazok, akik a fővárosban próbáltak volna szerencsét. Az első útjuk könnyen vezethetett a Rákóczi úti áruházba. A városban itt tartottak először tematikus vásárlóheteket, mint például a „magyar hét” vagy a „fehér hét” (ezt húsvét után tartották), melyek később országos mozgalmak lettek.

Fotó: Budapest régi képeken Facebook csoport
Fotó: Antikjáték Blog

Az 50-es évek végén az üzletsorra nehéz idők vártak: a 70-72-es számok például teljesen megsemmisültek, a 74 pedig leégett. Odalett az addig kialakított vásártér, Kozma Lajos épülete.

Fotó: Erich Lessing (Magnum Photos) / Budapest régi képeken Facebook csoport

A Divatcsarnok – mint intézmény – ekkor az Andrássy útra költözött, a Párisi Áruház épületébe. 1957-ben Csapó József tervei alapján alakították át, 61-ben pedig meg is nyílt az Otthon Áruház. De miért éppen lakberendezést álmodtak meg a régi „divat” funkció helyett?

Fotó: Budapest régi képeken Facebook csoport

Ez időkben súlyos lakásválság volt Budapesten, a megoldását a Hruscsov-féle panelek építésében látták, így az 1961-es 15 éves lakásépítési terv keretein belül gombamód „nőttek ki a földből” a szovjet modell alapján épített társasházak. A szabványlakásokat pedig valahogy be kell rendezni – szabványbútorokkal, ugyanolyan szekrénysorokkal, okker/bordó/narancs kárpitú ülőalkalmatosságokkal, puffokkal. Az Otthon Áruház pedig nagyon fel volt szerelkezve mindebből.

Fotó: Hirling Bálint / WLB

Híradástechnikai termékeik ugyan nem voltak, de teljes tűzfalakat betöltő reklámjaikon jellemzően egy tévé volt az origóban. Érdekesség még, hogy az áruház nagy raktárját a Városligetben találtuk, egy néhai BNV pavilonban, ami később nem más lett, mint a már elbontott popkulturális ikon, a PeCsa.

Fotó: Hirling Bálint

Ahogy a kihalt, poros és valaha szebb időket látott áruházban bóklásztunk, elképzeltük, ahogy a korabeli bútorok mellé nippeket is ajánlottak, ahogy fiatal házasok tanakodtak: sky club fotelt vigyenek haza vagy Burián Judit-féle Erikát. Kell-e mellé puff vagy nem kell? Az Otthon Áruház forgalma a panelprogrammal hamar megnégyszereződött, ami nem is csoda, hiszen az egyetlen budapesti lakberendezési szaküzletként funkcionált. Ekkor még nem volt Domus, és csak ötletként merült fel a külvárosi nagyáruházak építése. Megérkeztükkel az Otthon „csillaga” nem ragyogott tovább.

Fotó: Hirling Bálint / WLB

A különös szerkezetű épület áruháza később sok kisebb üzletre bomlott, próbálták egy időben a Freddi Bútor nevű vállalkozással is menteni, de ez kudarcba fulladt. Azért néhány emlék még megmaradt ebből az egyáltalán nem dicső időszakból, ezeket mi is megtekintettük a raktárként funkcionáló pincében.

Van tehát egy neonfeliratunk, mely már nem az eredeti, hiszen a világháború azt is elsodorta, és a 70-es években az új neonhullámmal jött a ma is látható darab, mely a szomorkás Rákóczi út fölé magasodik, és jelzi, hogy valaha itt nem turkálók, kínai vegyesek uralták a teret.

Fotó: Budapest régi képeken Facebook csoport

Itt az épület, mely egyrészt egy kereskedelmi célra használható belső teret jelent, másrészt efölött egy lakóházat is – belső udvarán az üvegkupola külső részével. Passzív ingatlan, az áruházrészhez 2002 óta senki sem nyúlt hozzá, elzárva várja a szebb időket. Vajon mit tehetnénk vele? Lehetne belőle nívós szórakozóhely? Koncertterem? Galéria? Művészeti tér? Vagy „csak” egy textilmulti főhadiszállása? Kár lenne teljesen pusztulni hagyni.

 

A következő Hosszúlépés „A szocializmus Otthona” sétákról bővebb információkat ITT találtok.