Budapest – mint minden valamire való nagyváros – számtalan izgalmas legendát és titkot őriz. Elsőként a nagy magyar költő, Ady Endre éjszakáinak a mélyére szálltunk alá, és egy olyan történetet elevenítettek meg a hallgatók, amit már Krúdy Gyula is megírt. A városi legendárium szerint Ady egy éjjel hevesen ostromolta az Operaház bejárata mellett strázsáló szfinxet. Éppen a szomszédos, kedvenc törzshelyéről távozott, a Három Hollóból, egy nagyobb társasággal, amikor is felfedezte, hogy a szótlan szfinx mennyire hasonlít az ő imádott Lédájára. És hogy mi történt ezután? Mielőtt megnéznénk, kicsit beszélgettünk az animációt jegyző Ivády Tamással is, aki amellett, hogy beavatott minket a készítés kulisszatitkaiba, mesélt eddigi munkáiról és Budapesthez fűződő viszonyáról is.
WLB: Most nyáron végeztél a MOME Animáció BA szakán. Milyen kedvenc munkáid voltak?
Ivády Tamás: Az egyetemet 2015-ben kezdtem, végig nagyon inspiráló volt a művészeti közeg és jó volt belelátni az animációkészítés folyamatába. Az első jobban sikerült önálló munkám hallgatóként a második év első félévében volt, egy kisfilm, a Nyári éjszaka. A következő félévben csapatmunkában készült (Bogyó Péterrel, Kiss Pannival, Molnár Eszterrel és az épp Erasmuson itt lévő Efa Gruggal) az a stop motion film, amivel valószínűleg már nagyon sokan találkoztak azok, akik lelkes művészmozi-mozilátogatók, ugyanis a Corvin mozi felkérésére készült el a cuki cicás oktató videó, ami a mozikban való helyes viselkedés mikéntjéről szól. A mostani, Ady Endréhez és Lédához kapcsolódó videónál is fontos volt az új technika kipróbálása, a kísérletezés és a határok feszegetése a másféle dizájnnal.
WLB: Amikor megkaptad a témát, hogyan indultál el, miként született meg a karakter és a hallható vers? Honnan inspirálódtál?
I. T.: Eredetileg nem ezt a történetet kaptam, Ady gazdátlanul hevert a pad szélén, miután a feladatokat kiosztották, de mivel az előző, Szabadság-szoborhoz kapcsolódó legendát kevésbé éreztem vizuálisan izgalmasnak, így elcseréltem. Eleinte a karakterek megteremtéséhez sokat rajzoltam kézzel vázlatokat, Ady-verseket olvastam, főleg a lédás korszakából, mint Az én menyasszonyom vagy a címadó Meg akarlak tartani. De megnéztem a helyszínt is az Operánál és persze korabeli, századfordulós városról készült fényképeket is gyűjtöttem. Az eredetei ötletem az volt, hogy egy dialógus formában ismerjük meg a történetet, utána jött a javaslat, hogy mi lenne, ha én írnék egy Ady verset a filmhez. A látványban nagy hatással volt rám Kovásznai György és a Beatles Yellow Submarine filmjének vizuális világa.
WLB: Kicsit mesélnél a film készítéséről is? Kikkel dolgoztatok együtt, és mennyi idő alatt lett a pár soros szövegből majdnem két perces animáció?
I. T.: A legenda alaptörténetét még év elején, januárban kaptuk meg, azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal dolgoztam rajta, az áprilisi szakdolgozatírás és a júniusi diplomavédés után nyáron már teljes erőbedobással, csapatmunkában. A tervezést és ötletelést Bogyó Péterrel közösen kezdtük meg, vele számos már projekten is dolgoztunk már együtt, a látványtervet mi ketten és Clémence Ramon alkottuk meg, és csatlakozott hozzánk Molnár Eszter is (akinek szintán hamarosan jön egy saját budapesti legendás animációja is). Illetve a diploma után kaptunk még három gyakornokot is, Gulyás Lilla, Teleki Kittit és Nagy Ádám Ferencet, akik szintán sokat segítettek. A zenét Karányi Dániel írta az animációhoz, az általam írt Ady parafrázis pedig A Flintstone család Frédijeként is ismerős Papp János hangján szólal meg.
És akkor íme a videó, ahonnan megtudhatjuk, hogyan végződött Ady küzdelme a szfinx-Lédával:
