Budapest

Bringázó Budapest – szabályok, változások, tippek, avagy így tekerjünk a városban biztonságosan

Fotó : Mudra László / WLB
brigások, kerékpár, bringa, bicikli

Két keréken suhanni a városban egyre népszerűbb, és nemcsak a sportolni vágyók körében, hanem bizony munkába menet vagy ügyes-bajos dolgainkat intézve is gyakran ez tűnik a legoptimálisabb megoldásnak. De mire kell figyelni, hol vannak köztéri pumpák, melyik járműre tehetjük fel a bringát vagy éppen milyen változások várhatóak a közeljövőben?

Az elmúlt évek megtorpanása után úgy tűnik, újra fejlődésnek indulhat a budapesti kerékpáros infrastruktúra. 2014-ben, a MOL Bubi bevezetésének évében látványosan fellendült a fővárosi bringásélet, és bár részletes stratégia nem készült, az akkor lefektetett célok elég nagyívűek voltak. Például hogy 2030-ig elérjék a kerékpáros közlekedés 10%-os részarányát a mai 2-3% helyett, vagy hogy a forgalomszervezés, felújítások esetében előnyt élvezne ez a közlekedési mód az autósokkal szemben.

Fotó: Mudra László / WLB

A legfrissebb hivatalos, fővárosi felmérések és statisztikák ugyan négy éve készültek, de szerencsére más forrásokból képet kaphatunk a mai helyzetről, például a Magyar Kerékpárosklub folyamatosan kérdőívekkel méri fel a változásokat, de a 2014 óta először újra meghirdetett Bringázz a Munkába! adatai, vagy a legfrissebb, a Cofidis Hitelmonitor kutatásának adatai jó támpontként szolgálhatnak, ha arra vagyunk kíváncsiak, hányan, milyen gyakran és milyen céllal bringáznak Budapesten. Csak egyetlen érdekes adatot emelnénk ki: azzal, hogy a magyarok 35%-a hetente biciklizik, Európában a negyedik helyen állunk, viszont elég nagy az aránytalanság, míg a fővárosban legfeljebb 7% száll nyeregbe naponta, addig ez az adat vidéken éppen a háromszorosa.

Fotó: Mudra László / WLB

De még mielőtt nyeregbe pattannánk, vagy a nyári szabadság után újra előkapnánk a bringánkat, hogy immár munkába, suliba is azzal tekerjünk, egy-két alapvetést nem árt tudatosítani. Egyrészt olvassuk át a KRESZ-t alaposan, mert az bizony a biciklisekre is pont annyira vonatkozik, mint az autósokra (nincs piroson átcsorgás, se behajtani tilosba befordulás, részegen bringázás, habár nem a teljes zeró tolerancia van érvényben), és utána is fokozott figyelemmel közlekedjünk, mivel fizikailag mi vagyunk a gyengébbek: az aszfalton kiterülve egy kereszteződésben az sovány vigasz lesz, hogy: “de nekünk volt igazunk”.

Fotó: Mudra László / WLB

Miután az alaptudásunk megvan, vessünk egy pillantást a járgányra is, hogy az is megfelel-e az előírásoknak, íme a lista:

  • két egymástól független fék,
  • csengő,
  • fehér vagy borostyánszínű első lámpa,
  • vörös színű hátsó lámpa,
  • vörös színű hátsó prizma,
  • borostyánszínű küllőprizma legalább az első keréken, illetve e mellett vagy helyett a kerékpántok közvetlen közelében vagy a gumiabroncson is lehet fehér fényvisszaverő körgyűrű felület.

Illetve időről időre nem árt alaposan átnézni vagy átnézetni a legutolsó csavarig, a legtöbb szervizben vállanak ilyen teljes ellenőrzést. A sisak viselése pedig állandó viták tárgya, hiszen nem kötelező, (csak lakott területen kívül, ha 40 km/óra feletti sebességgel tekerünk), ám nem egy esetben tényleg életmentő lehet, viszont az is igaz, hogy hamis biztonságérzetünket is növelheti. Ha már menetkészen állunk, és azt is feldolgoztuk, hogy hivatalos online bringásút térkép még nem készült Budapesten, bár elég sok applikáció közül válogathatunk, ideje nekivágni.

Fotó: Mudra László / WLB

Az első, ami fel fog tűnni, hogy számtalan különböző megoldással találkozunk, amikor a bringautakat rójuk. A legnyugisabb a “klasszik” megoldás, amely a közút egyik oldalán két irányba, vagy az út két oldalán, az autósforgalomnak megfelelő egy-egy irányba vezető bringaút, de van, amikor az aszfalton teljes vörös felfestéssel jelzik a bringasávot, még ez is nagyon baráti megoldás. A kerékpársáv talán a leggyakoribb változat, főleg a szűk belváros utcákban, itt az úttestre sárgával felfestett kerékpárokat és a haladási irányt mutató nyilacskákat figyeljük, meg az autósokat, akikkel osztoznunk kell. Ha vannak parkoló autó, tartsuk meg tőluk az 1 méteres távolságot, és bízzunk benne, hogy akik minket előznek, azok is a szabálynak megfelelően legalább egy méteres ívben kerülnek ki minket. 

Fotó: Mudra László / WLB

Ezeken kívül találkozhatunk olyan esettel is, amikor nem az autósokkal kell osztoznunk, hanem a sétálókkal: az “elválasztott és elválasztás nélküli gyalog- és kerékpárúton“ a járdán haladhatunk. Ha gyakorolni szeretnénk, elég csak a budai oldalon, a Duna mellett végigtekernünk a felső rakparton, szinte mindegyik esetre fogunk példát találni. A komoly autós fogalom sokaknak visszatartó ténező lehet, de Budapesten kerékpárral közlekedni a teljes, nagyjából 5000 kilóméteres közúthálózaton lehet (kivéve pár autópálya szakaszt és hidat), de a fent felsorolt, különböző módokon kijelölt ketrékpárutak hossza is meghaladja a 300 kilómétert: a kijelölt kis forgalmú utak 28%; kerékpársávok 24%; elválasztás nélküli gyalog- és kerékpárutak 6%; elválasztott gyalog- és kerékpárutak 25%; kerékpárutak 17%-át adják a teljes kerékpáros úthálózatnak. 

Fotó: Mudra László / WLB

Örök visszatérő kérdés, hogy a járdán vajon hogyan és milyen esetben mehetnek a bringások. Alapesetben ez tilos, csak hab a torán, amikor valaki még le is csengeti a sétálgatókat, ezt mindenképp kerüljük el. Egyedül abban az esetben gurulhatunk a járdán lakott területen, ha az úttest alkalmatlan a kerékpáros közlekedésre (bár ez azért elég tág megofgalmazás, mert van, aki a Nagykörút aknafedőkkel, kátyúkkal és vészvillogó furgonokkal nehezített úttestjét is annak tartja, nem alaptalanul). Ha mégis a járdára kényszerülnénk, tarsuk észben, hogy maximum 10 km/óra sebességgel haladhatunk, és a gyalogosok zavarása és veszélyeztetése nélkül.

Fotó: Mudra László / WLB

Viszonylag újdonság, hogy a HÉV, a hajóvonalak és a fogaskerekű mellett immár egyre több egyéb tömegközlekedési járművön is szállíthatjuk a bringánkat, persze csak a kijelölt helyen és számban, és vonal- vagy gyűjtőjegy érvényesítésével. A BKK oldala szerint a 65-ös, a 65A, a 165-ös és a 212-es autóbuszon (ez utóbbin csak a szabad- és munkaszüneti napokon), a 77-es trolibuszon, az 56-os, az 56A, az 59-es, az 59A, az 59B és a 61-es villamoson lehet kerékpárt szállítani, anélkül, hogy a kerekeit le kéne szednünk. Július végén a az M4-es metrón is volt próbaüzem, ami a BKK szerint sikeres volt, az eredmények kiértékelése után döntenek arról, hogy engedélyezik-e ezen a vonalon is a szállítást.

Fotó: Mudra László / WLB

Ez a szállítási mód akkor is kapóra jöhet, ha éppen útközben történik valami üzemi baleset, leereszt a kerék, defektet kapunk vagy szétszakad a láncunk, és éppen nincsenek nálunk a megfelelő szerszámok. Ilyenkor nagy segítség, ha nem tolni kell hazáig vagy a legközelebbi szervizig, pumpáig a járgányt. Szerencsére egyre több köztéri pumpa érhető el, hacsak épp nem egy előzőleg megrongáltba futunk bele, ilyenkor a de a benzinkút is jó alternatív megoldás lehet, vagy a legközelebbi szerviz, esetleg a belsőbb kerültekeben azok a helyek, ahol a bringázás iránti szerelem összefonódik a vendéglátással, mint a Vinikliben vagy a Mesterbike-ban.

És hogy egy kicsit a jövőről is szó legyen, a VEKOP (Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program) keretében jelenleg is fut 12 projekt, melyeknek a célja, hogy az emberek egyre nagyobb arányban válasszák a gyalogos, közösségi és nem utolsósorban kerékpáros közlekedési módot. Az adott projektterületekre hihetetlenül részletes Kerékpárforgalmi Hálózati Tervet (KHT) készítenek szakemberekkel összefogva, így reméljük ezúttal sikerül kiküszöbölni, hogy ne semmiből semmibe vezető kerékpárutak készüljenek, és a forgalomcsillapítás is megfelelő legyen.