Az élet több millió éves nyomait őrizve – az ELTE TTK Biológiai és Paleontológiai Gyűjteményében jártunk

Ha a Föld élővilágával szeretnénk ismerkedni, csontvázakat és kitömött állatokat nézegetnénk, leggyakrabban a Magyar Természettudományi Múzeum felé vesszük az irányt. Az ELTE TTK-n is van azonban egy kiállítás, igaz, jóval kisebb, de különlegességét pont a mérete adja: sok mindent találunk meg egy helyen, és a logikai kapcsolat is könnyen átlátható. Az ELTE TTK Biológiai és Paleontológiai Gyűjteményét ma is használják oktatási célra, és egyedülálló abban, hogy a növényi és állati kövületek, a kitömött és jelenleg is élő állatok, antropológiai, anatómiai készítmények és kutatási eszközök együtt és összerendezetten jelennek meg a látogatók előtt.

Az ELTE TTK lágymányosi campusa üdítő környék: a modern épületek között sétálva, a sok fiatalt elnézve mindig az az érzésünk, a jövő tudósai közt járunk-kelünk. Itt működik az egyetem számos modern laboratóriuma, és a Dunához közel eső részen, a Déli Tömbben kapott helyet az ELTE Természetrajzi Múzeuma is az évszázados hagyományokkal rendelkező gyűjteményekkel, az Ásványtárral, a Matematikai Múzeummal, valamint a Biológiai és Paleontológiai Gyűjteménnyel, ahová az ELTE Alumni Központ által szervezett programon jutottunk be.

Az ELTE Természetrajzi Múzeumát a 18. században alapították. A Biológiai és Paleontológiai Gyűjtemény elődjét, a Zoológiai és Összehasonlító Boncztani Múzeumot a 19. században Európa három legszebb gyűjteményeként emlegették, és még Ferenc József császár tetszését is elnyerte, mikor meglátogatta. Sajnálatos módon, ahogy sok szép és értékes dolognak Budapesten, úgy ennek is a 2. világháborús bombázások vetettek véget. De a megfogyatkozott kollekciót tovább bővítették, és Biológiai és Paleontológiai Gyűjtemény néven 2002. június 18-án újranyitották, nagyjából abban az időben, amikor a Trefort-kertből ideköltöztették és eredeti állapotában újraépítették az Ásványtárat.

A kiállítást az Üvegpiramisban, egy természetes fénnyel ellátott átriumban helyezték el, és minden, a mai is élő fajok és az ősmaradványok együtt, egy légtérben találhatóak két szinten, sok helyütt egy vitrinben megmutatva a ma élő állatot és ősének fosszíliáit. Alul az állatvilág törzsfejlődésének elejéről, az egysejtűektől kezdve indulunk, fent pedig kortársaink fogadnak minket kitömve, a kacsacsőrű emlőstől majmokon át a réti sasig. Itt jól meg lehet őket nézni magunknak, a természetben és az állatkertben élő társaikkal ellentétben nem nagyon tudnak kereket oldani.

A gyűjtemény napi kapcsolatban van az egyetemmel, anatómiai és állatrendszertani gyakorlatokat szoktak itt tartani, és az emberi agymetszetek rendszeresen fel szoktak vándorolni a tantermekbe. A földszinten az impozáns csigaházgyűjtemény mellett találunk válogatott ínyencségeket is: kergeférget, sima- és horgosfejű galandférget, májmételyt nem túl gyakran csodálhat meg az ember ilyen közelről, és reméljük, hogy más körülmények között sem is találkozunk velük soha többé.

A formalinnal töltött üvegekben elénk tárulnak az emberi szív keresztmetszetei, különböző belső szervek, ér-, idegrendszeri készítményeket (például a mókus keringési rendszere), de a terhes laboratóriumi patkány és a farkashere is. Érzékenyebb lelkűeket mindez felkavarhat, és akadnak kifejezetten nem gyerekszemnek való tárgyak is: nemcsak az embriókra és a változatos módokon feldarabolt emberi agyakra gondolunk, hanem a halva született csecsemőkre, amelyeket elfüggönyöztek a látogatók kedvéért, nehogy túl sokkoló legyen.

Az alkoholos oldatok egyébként folyamatosan párolognak. Szente István főmuzeológus, az ELTE Őslénytani Tanszékének oktatója vezetett minket körbe a gyűjteményben, és elmondta: van olyan tároló, amit 100 éve töltöttek meg alkohollal, és előfordult, hogy ki-kibukkant az ott ázó testrész vagy lény feje. Mivel nehezen lehet levenni a kupakot, az utántöltés kissé nehézkes, de megoldják.

A gyűjtemény kövületei és ősmaradványai közül a leghíresebb és legértékesebb az a fosszília, amelyet a 18. század második felében szereztek be Mária Terézia lányának javarészt ásványokból álló gyűjteményével együtt. Ez a legkorábbi megtalált repülőhüllő-fosszília, amelyet 240 évvel ezelőtt még ráknak néztek.

De nyugszanak a kollekcióban mára kihalt hörcsög-, lemmingfélék, félmajmok maradványai, egy barlangi oroszlán foga és egy fiatal mamutpéldány állkapcsa a pleisztocén korból. (A pleisztocén kor 2,5 millió évvel ezelőtt kezdődött, és nagyjából 12 ezer évvel ért véget.)

A milliók csak gyarapodnak, ahogy tovább sétálunk a vitrinek között: ki van állatva egy kutyaméretű ősló állcsonttöredéke, amely a törzsfejlődés korai szakaszát képviselte az oligocén korból (33-23 millió éve). A leletek között szerepel egy Ichtyosaurus mellső végtagja és csigolyája a jura időszakból (199-145 millió éve), aki egy tengeri ragadozó volt, akár 10-12 méteresre is megnőtt. Többféle Trilobita lenyomata/kövülete is sorakozik a vitrinek mögött: ez a háromkaréjú ősrák a paleozoikum jellegzetes ízeltlábúja volt (a paleozoikum a legkorábbi földtörténeti időszak volt, 542 millió évvel ezelőtt kezdődött és 251 millió évvel ezelőtt fejeződött be.)

Harry Potteri asszociációkat idéz az a Basilosauru, amelynek állkapocstöredéke élte túl a történelmet: ez az őscet a felső-eocénben (55,8-33,9 millió évvel ezelőtt) élt, a hossza a 20 métert is elérte. A nevét – amely azt jelenti, gyíkkirály – 1832-ben kapta, mikor még tengeri kígyóként azonosították a csontvázát.

A kiállítás annak is érdekes, akit nemcsak a maradványok és formalinban ázó élőlények érdekelnek, hanem a biológiai és őslénytani tudományok tárgyi emlékeire, leleteire és eszközeire is kíváncsi. Anatómiai, biokémiai, élettani, mikrobiológiai és más kutatási eszközök, mikroszkópok, mikrotomok, mérlegek, spektrofotométerek, műtőasztalok, bonc- és műtéti eszközök is ki vannak állítva a Piramisban.

Nehéz elkülöníteni, hogy egy-egy kiállítási darab mikor született, de az emberi csontvázakról, koponyapreparátumokról tudni, hogy az 1870-es években készítették őket. Az örökkévalóságnak ily módon fennmaradt emberpárt azóta nézegetik és vizsgálgatják a hallgatók.