Budapest

Már épül a Szabadság híd Velencében – kilátó és a szabad térfoglalás élménye a Biennálé Magyar Pavilonjában

Fotó : Hartyányi Norbert / WLB
szabadság híd

Hogyan lesz egy felújítások miatt lezárt területből nyüzsgő köztér, piknikezőkkel, koncertekkel, jógaórákkal és grillpartikkal? Idén 16. alkalommal rendezik meg a Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálét, melynek hívószava 2018-ban a “szabad-tér” volt. A kiállítás hamarosan nyit, május végétől novemberig lesz látogatható a magyar pavilonban a Szabadság híd – Új horizontok a városban című projekt, mely a híd 2016-os lezárása során kialakult spontán térfoglalás eseményét járja körbe. Az elmúlt évek legizgalmasabb és sokrétűbb budapesti várostörténeti epizódját ismerkedhetnek meg a világ minden tájáról érkező látogatók, sőt, egy 10 méter magas, a hidat megidéző kilátón átélhetik a térfoglalás élményét is.

Már a tavalyi évet összegző hatalmas budapesti összeállításunkat is azzal kezdtük, hogy az elmúlt évek legjobb heppeningje volt az, ami a Szabadság hídon lezajlott, először 2016-ban a spontán piknikhangulattal, majd egy évre rá már a Valyo szervezésében. És nemcsak a nyári hónapokat élveztük, amikor esténként kiülhettünk a város legszebb panorámáját csodálni egy hintaágyba, amíg szólt valami koncert a hídon, hanem a meginduló párbeszédeket és a köztérről való gondolkodás átalakulását is fontosnak tartjuk, amit mind a “szabadsághíd-jelenség” indukált.

Fotó: Hartyányi Norbert / WLB

Ennek fényében külön öröm, hogy a kétévente megrendezett, és az építészeti világ egyik legnagyobb seregeszemléjének tartott Velencei Biennálén ezt a várostörténeti epizódot tudjuk megmutatni a nagyvilágnak. A kiállítás idei központi programjának a “freespace – szabad-tér” koncepciót adták meg főkurátorok, Yvonne Farrell és Shelley McNamara építészek, ennek keretében olyan projekteket vártak, amelyek újfajta megközelítésekre, megoldásokra és gondolkodásra sarkallja az embereket, és amelyek globális és helyi kontextusban is jól értelmezhetőek. Az összesen 71 résztvevővel zajló esemény  2018. május 26. és november 25. között lesz látogatható a nagyközönség számára.

Fotó: Hartyányi Norbert / WLB

A magyar pavilon kiállításainak,  és az ország biennnálékon való részvételének megszervezése 2015 óta a Ludwig Múzeum feladata, így erre az évre is ők írták ki a pályázatot, és zsűriztették a beérkezett kilenc pályaművet itthon, melyek közül a Kultúrgorilla kurátori csapata, és Studio Nomád építésziroda közös projektje, a Szabadság híd – Új horizontok a városban került ki győztesen, amely azt mutatja be, hogy a nagy múltú történelmi híd hogyan vált köztérré.

Fotó: Kulturgorilla, Studio Nomad

A sajtótájékoztatón a kurátorok (Oravecz Júlia, Göttler Anna, Tornyánszki Éva) és az építészek (Pásztor Bence,Tarcali Dávid, Pongor Soma) részletesen ismertették a kiállítás koncepcióját és a biennáléhoz kapcsolódó eseményeket. A Velence déli csücskében fekvő I Giardini della Biennale területén álló szecessziós magyar pavilon eddig soha nem látott formában lesz látogatható az idén. Talán a legszembetűnőbb eleme az átriumban felépített, és az épület tetőzete fölé nyúló 10 méteres kilátótorony lesz, amelyre felérve az utcabútorrá váló híd íves tartószerkezetét idéző téren találjuk magunkat, ahol szintén kedvünkre nézelődhetünk, ücsöröghetünk, pont mint a Szabadság hídon.

Fotó: Kulturgorilla, Studio Nomad

Persze mi ezzel már le is lőttük a poént, de aki élőben ellátogat majd ide, és nem ismeri a kiállítás koncepcióját, az mintegy automatikus vonódik be annak a terébe, szinte úgy, mint amikor valaki átsétálva a hídon találkozott a piknikezőkkel, és maga is az események részese lett.

Fotó: Hartyányi Norbert / WLB

A kiállítás alapvetően a 2016-os nyári eseményekre fókuszál, vagyis arra az időszakra, amikor a híd a budai villamoshálózat fejlesztése miatt volt lezárva. A kiállítótérben vetített nyolc riportfilm arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi az a szikra, ami elindít egy ilyen eseményt, mi volt a városlakók, piknikezők, és a szervezők véleménye és élménye erről az első nyárról. Tömör Miklós, Valyó alapító, Smiló Dávid, építész, Hosszútalpú Bendegúz Antal, a hídon olvasgató hajléktalan, a reggeli hídjógákat szervező Demeter Zita, a pikniket meghirdető I Bike Budapest csapata vagy Fábián Ferenc hídmester is  mind mesélnek saját benyomásaikról.

Fotó: Hartyányi Norbert / WLB

A kiállítás nemzeti biztosa, a Ludwig Múzeum igazgatója Fabényi Júlia kiemelte, hogy a zsűrizés során is fontos szempont volt a projekt sokrétűsége. A helyszín erős lokális kapcsolódása, a budapesti hídlezárások előtörténete (1990-es taxisblokád, 2004-es füvesítés az EU- csatlakozás kapcsán) és a köztérhasználati igények globális megváltozása, az alulról szerveződő mozgalmak városokat élhetőbbé tevő követelései mind csodásan egyesülnek és jól bemutathatóak a helyszín kapcsán.

 

A kiállításhoz készült egy szuper katalógus is, amely szintén túllép a maga műfaji keretein, és egy sokkal szélesebb perspektívába helyezi a lezajlott eseményeket. A szerzők a “szabadsághíd-jelenség” nemzetközi és történeti kontextusát és lokális jelentőségét vizsgálják, esszékkel, interjúkkal, képriportokkal és szuper infografikákkal tágítva az értelmezési kereteket. Például ki tudja, hány jógamatraccal fedhető le a híd, vagy éppen mik voltak a legnépszerűbb hastegek egy-egy kiülős nyári estén? Reméljük nagy sikere lesz Velencében is a Szabihídnak, és persze hogy idén nyáron újra élvezhetjük Budapesten is.

Szabadság híd
  • 1093 Budapest, Szabadság híd