Volt idő, amikor a művelődési házak jelentették a világ közepét, és nem csak a kerületi lakosoknak. A pesterzsébeti Csili Művelődési Központ Budapest egyik legrégebbi kulturális központja, amely idén ünnepli 100. születésnapját, nem is akárhogy. És nem, a nevét nem a csilipaprikáról kapta.

Várhalmi András igazgató szerkesztésében 2008-ban jelent meg egy könyv, amely a városrész emblematikus művelődési házának történetét dolgozza fel; ebből kiderül, hogy a Csili közvetetten az első világháború idején felerősödő baloldali mozgalmaknak és munkásotthon-alapításoknak köszönheti a létrejöttét. Keringett olyan legenda is, hogy a munkások sztrájkkal szerezték meg az összeget a Csillag utca 2. szám alatti ház megvásárlásához, de egy biztos, a magyarországi vas- és fémmunkások szövetsége 1917-ben vette meg erzsébetfalvai fiókja számára az épületet, amely hamarosan a szociáldemokrata elkötelezettségű, baloldali munkások közösségi és művelődési központja lett.

A Vas- és Fémmunkás Otthont az utcanévből kiindulva a 20-as évektől elkezdték Csilinek becézni, és 1944-ig szolgált nemcsak az erzsébetfalvai „vasasok”, hanem más munkások, nyomdászok, bőrművesek központjaként: könyvtárnak, kórusoknak, dal- és sportköröknek, amatőr színtársulatoknak adott otthont, valamint aktív klubéletnek, kártyázásnak, biliárdozásnak, tánciskoláknak, különböző báloknak, összejöveteleknek, amelyek kitűnő alkalmakat jelentettek az ismerkedésre.

Még eszperantó-tanfolyamon is részt lehetett venni, hiszen itt működött a Magyarországi Eszperantista MunkásokEgyesülete (az eszperantót a munkásság nemzetközi nyelvének tekintették), és nyomdászok által működtetett mandolinzenekarról is maradtak feljegyzések. Különlegessége volt, hogy míg sok munkásotthonban nem lehetett alkoholt kapni (az újpestiben például alkoholtilalom volt), addig a Csili vezetősége engedélyezte, különösen, mert működött itt egy étterem és söntés is. (Ennek ellenére itt is alakult alkoholellenes tanulócsoport, amelynek Ratkó Anna későbbi miniszter is tagja volt.)

A második világháborúban bombatalálat pusztította el az épület nagy részét, és 1948 végére sikerült újjáépíteni. A szociáldemokratákat kiszorítva a kommunista párt vette át a vasasok vezetését, és nem sokáig működött régi fényében: 1950 végén bezáratta az új vezetés. Egyedül a SZOT Művészegyüttes próbahelye működött itt, amelyben néptáncosként a pályakezdő Bodrogi Gyula és Margitai Ági is felbukkant. Az erzsébetiek azonban vissza akarták szerezni a művházukat, így 1954-ben újra kinyitotta kapuit a helyiek számára Vasas Kultúrház néven. Újra beindultak a nyelvtanfolyamok, különböző szakkörök, a bélyeggyűjtőtől a baletton át a méhészig; 1958-ban a Televíziónézők Klubjában 1 Ft-ért lehetett tévét nézni.

Hatvanas évek: tánc, szabadság, rock and roll

A hatvanas években hazánkba is beszivárgott a beatkorszak, és az ifjúságot meglegyintette a szabadság szele. Dübörgött a Ki mit tud?, és a beatnemzedék életérzése a Csilit sem hagyta érintetlenül: minden korábbinál több lett a táncos rendezvény. Fehér ingben és nyakkendőben illett megjelenni, ha valaki otthon hagyta, kölcsönözhetett is nyakkendőt. A dress code később fellazult.

Fellépett itt az Illés, a Metró, a Syrius, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati és Zalatnay Sarolta is. A táncesteken Atlasz No. 1, a Sakál Vokál és a Corvina, no meg a Sámson zenekarok szolgáltatták a zenét: a The Beatles-, Rolling Stones-, Bee Gees- és egyéb slágereket a Luxemburg rádióból másolták le, de a végét maguknak kellett kitalálniuk, mert azt lekeverte a rádióállomás. Akkoriban nem volt más szórakozási forma, a fiatalok nyáron az Ifiparkban, télen a kerületi művházakban buliztak, de a legtöbb éjfélkor bezárt, és csak egyben lehetett hajnalig mulatni, ez pedig a Csili volt. Híresek és egyben hírhedtek is voltak ezek az összejövetelek, hiszen átjártak ide a Dzsumbujból is, és nem volt ritka a verekedés sem. 1963-ban itt lépett fel először angol zenekar, külön politikai engedéllyel.

A 70-es évek a művészcsoportok évtizede is volt, amelyek közül a leghíresebb az ország vezető bábcsoportja, az ASTRA Bábegyüttes volt. De itt működött a hátrányos helyzetűeket felkaroló Cigány Klub és a fénykorában 400 tagot számláló, külföldi kapcsolatokat ápoló Kaktuszkedvelők Klubja is. A később politikai okokból megszüntetett Soós Imre Irodalmi Színpadon ismerkedett a szakmával több híres színész, Máté Gábor, Galkó Balázs, Eperjes Károly és Szerednyey Béla is.

A Vasas Kultúrház egészen 1990-ig működött, 1998-ban az önkormányzaté lett az épület is. A rendszerváltás óta eltelt évtizedek teljesen átformálták a szabadidős tevékenységeket, a Csili azonban igyekszik lépést tartani a korral, és még ma is szerves részét képezi a helyiek életének. A 100. születésnap megünneplésének is megadják a módját, az egész éves összművészeti programsorozatnak még egy fiktív vezéralakot is kitaláltak, Pesti Erzsit.