A Világörökség megkopott nagypolgári gyémántja – Belgrád rakpart 27. a Budapest100-on

Ha leszállunk a 2-es villamos Március 15. téri megállójában, hátat fordítunk a Dunának és a túloldali Rudas Fürdőnek, egy késő eklektikus, szabadon álló négy emeletes bérpalotával találjuk szembe magunkat. A Belgrád (régi nevén Ferenc József) rakpart 27. szám alatt magasodó szebb napokat látott elszürkült társasház Hültl Dezső építész alkotása. Északról a Március 15. tér (Régi nevén Eskü tér), keletről a Molnár utca, délről az Irányi utca, nyugatról pedig a Pesti alsó rakpart határolja. Miként Budapest Duna-parti látképe 1987 óta az UNESCO Világörökség részét képezi, nyugodtan kijelenthető: az egykori luxusbérház is e globális ékszergyűjtemény egyik megkopott, jobb sorsra és csiszolásra érdemes apró gyémántja. Szembetűnő kontrasztot ad a nemrég megújított pirosló tető, a felújításért kiáltó részletgazdag sötétedő és pusztuló, de még mindig elegáns homlokzathoz képest.

A szintén közelmúltban kicserélt földszinti üzeltportálok nyílászárói és a kapu szürkeségükkel az elhanyagoltságot ugyan igen, de megjelenésükkel a házat nem tartják tiszteletben. Ha a több mint 50 évvel ezelőtti renováláskor eltűnt eredeti üvegbetétes kovácsolt ajtókon léphetnénk be a rakpart vagy akár a Molnár utca felőli bejáraton, ünnepélyesebb lenne a megérkezés. Belépve azonban a fennkölt gazdagon dekorált előtér, a lépcsőházba vezető kétszárnyú üvegbetétes fakapu szépsége és a fényűző márvány lépcsőház egy egészen más univerzumba repít. Ebbe a világba kaphatunk betekintést, ha részt veszünk a Budapest100 programsorozat április 22-23-i szabad házlátogatásán.

Időben visszautazva a 19. század végére, magunk elé képzelve az akkori környéket a tervezett Eskü téri híd (Erzsébet híd) miatt felbolydult, településrendezési lázban égő városrész látványa tárul elénk. A híd feljárójának építése következtében az Eskü és a mára eltűnt Hal téren számtalan Pénzügyminisztérium tulajdonába tartozó építési telek jött létre. A bérházakat a lehető leggyorsabban szerették volna kiviteleztetni, ezért az építtetőknek három évtizedes adómentességet ígértek, ha 1903 augusztusára elkészülnek. A ház Hal tér helyén fekvő telkét mégsem tudták áruba bocsátani. A két belső udvart is magában rejtő épületet végül a minisztérium saját, Vagyontalan Hivatalnokok Árváinak Alapja terhére építtette 1902 és 1904 között.

Hültl irodája a Ferenc József rakparti beruházással debütált. Az építész, aki szakmája első hazai doktora, 1902-ben kezdte papírra vetni a tervet. Műve 1903 augusztusára fel is épült a kőfaragók tízhetes sztrájkja ellenére, Kondor és Feledi építőmesterek vezetésével. A kőfaragások Andretti Anzelm és Seenger Béla, a szobrok és stukkók Szabó Antal keze munkáit dicsérik. A Bazilika kőfaragó munkáiban oroszlánrészt vállaló mester alkotásai köszönnek vissza a Puskin Mozi homlokzatáról is: a Törvény, a Hit, a Dicsőség és a Tudás alakjai.

A kívül-belül polgári pompában úszó neobarokk jelzővel is jellemzett építmény alsó két emeletén négy-négy, összesen tizenhat hatszobás lakosztály várta a jómódúbb, népesebb cselédségű bérlőket: magas rangú állami tisztviselőket és gazdag polgárokat. A lakásonkénti két bejárat az itt lakó és praktizáló ügyvédek, orvosok számára elkülönített hivatali és privát bejárást tett lehetővé. A harmadik és negyedik szinten jórészt tanárok, hivatalnokok és kereskedők éltek három-öt szobás lakásaikban – ezekből összesen tizenkettő létesült. A szolgálók, a napjainkra már beépített cselédlépcsőn közlekedtek.

Itt érdemes szentelnünk egy bekezdést a Hültl-ház híres lakóira. Kevés társasházban ilyen magas a Kossuth-díj/négyzetméter érték. Az első és talán a korszak legnagyobb tekintélyű bérlője Gróf Ráday Gedeon politikus, főispán, 1921-től belügyminiszter volt. Sokáig élt a házban Mácsai István Munkácsy-díjas festőművész, a Kossuth- és Jászai Mari díjas színész, Mácsai Pál édesapja. A ház egykori lakói között tarthatjuk még számon Eörsi István Kossuth- és József Attila-díjas írót, valamint Szakcsi Lakatos Bélát, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas jazz-zenészt.

A részletekben lakozik a tervező zsenialitása. Kiváló példája ennek a belső homlokzat fehér ónmázas kerámiaburkolata, mely a fényt tükrözve növeli a belső udvarok világosságát. Az apró okos megoldások sorát gyarapítja az ablakok méretezése is: föntről lefelé haladva fokozatosan nő a méretük, így az alsóbb lakások is elegendő világossághoz jutnak. A lakások a függőfolyosókról nyíltak, melyek közepén egy-egy később odahelyezett falikútnál olthatták szomjukat a lakók. A ma is szinte teljes díszében pompázó stukkókkal és díszes antikizáló márványoszlopokkal felöltöztetett lépcsőházat ruskicai fehér márványból vésték. A mai lift kétszer nagyobb elődjét növényi motívumokkal díszített, csiszolt üveges szerkezetként képzeljük el, kovácsolt vas elemekkel gazdagított ajtóval és lehajtható ülésekkel!

A világháborúig a folyópart és környék leggyönyörűbb tetőszerkezetével büszkélkedhetett a Hültl-ház – szépsége és stílusa állta a versenyt a Királyi Palotáéval. Utókorra maradt hírnöke a peremen körbefutó díszes kőkorlát. A főváros ostromakor a harmadik szint találatot kapott és leégett. ‘46-ban renováltatta a Pénzügyminisztérium és ekkor kezdődött meg a lakások felaprózódása. A '60-as években tatarozták legutóbb a homlokzatot. (Azóta csak a járókelőkre veszélyes homlokzati elemeket távolították el.) ‘77-ben sor került a lakások korszerűsítésére. ‘93-tól a fent említett minisztérium a tulajdonos és a kerületi ingatlankezelő vállalat a fenntartó. A földszinti kirakatos helyiségekben '60-as '70-es években működött a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalatának üzlete, a Centrum Áruházak, az ELMŰ és Fővárosi Közüzemi Díjbeszedő irodái. Ma egy részük üresen áll, másik felükben szociális intézmény és idősek klubja működik.