Ha Újlipótvárosban egy új sütiző, zöldséges, újságárus vagy netán pék nyit, akkor mindig nagy az érdeklődés. A kutyafuttatókban szájhagyomány útján terjednek a hírek, és fiatalabbtól az idősebbig mindenki ugyanolyan kíváncsisággal várja az új szereplőt. A már meglévők is többnyire szeretettel várják a friss vállalkozást, pláne olyan esetekben, ha egymást erősíthetik is. Április első hetében nyitották meg hivatalosan a Három Tarka Macskát, a Pozsonyi út pedig már korán reggel türelemmel sorban állt a sarki üzletben, üzlet előtt. Mi sem maradhattunk le a XIII. kerület legújabb pékségéről.

A logón ugyan három fekete cica szerepel, így külön vicces a névválasztás. Valódi pékség, nem 'látvány' és nem is egy újabb franchise hely. Nincsen muffin, súlyra mért apróbb péksütemények és nem kell háromszor megkérdeznünk, hogy a kenyerek valóban kovásszal készültek-e, mert ez az alapértelmezett. Hetek óta mennek a próbakóstolások és már sok helybéli megízlelhette, hogy milyen is a tarkamacskás rozskenyér (70%-os rozstartalom), az igazi francia baguette, ami nem holmi másolat.

Dizájnra fiatalos és mostani trendeket követő a hely, ami pedig külön tetszett nekünk, az a rejtett lámpás, fadeszkás megoldású mennyezet. Le lehet majd ülni reggelizni, de ez a nyitás napján kvázi kivitelezhetetlen volt, mert folyamatosan újratöltődő sor állt a pult előtt. Miközben mi is vártunk a sorunkra és nem szégyelltünk a kitett kóstolókból csipegetni, ismerős arc tűnt fel: a Sarki Fűszeresből jöttek, egy palack behűtött magyar pezsgővel. Nem, nem ők szolgáltatják a buborékokat a reggelikhez, hanem egy kedves üdvözlő gesztusként adták át a pezsgőt. Hát itt így megy... átmennek, örülnek egymásnak és sok sikert kívánnak. Bárcsak mindenhol így működne.

A vásárlótérből belátni és hallani is lehet, mi folyik a kulisszák mögött: francia szó szűrődik ki, Pierre, a pékek karmestere hol instruál, hol elégedetten les ki hátulról: még mindig áll a sor, reggel 6:00 óta. Mert úgy gondolták, felmérik mire van igény, ha szeretnék, akkor már ennyire korán betérhetünk hozzájuk, egészen este 19:30-ig. Kemény vállalás, de látjuk az elszántságot és az őszinte kíváncsiságot, hogy mégis mire van szüksége a környéknek.

Megtudtuk, hogy 10-féle lisztjük van, mely egy francia malomból érkezik. Kicsit más iskola, mint a kifejezetten lokális alapanyagokra fókuszáló, de így sikerül a kívánt minőséget elérni, és ami a legfontosabb, megtartani is. A finomságok az apró kovászos rusztikus zsemlétől (80 forint) a reggeli menükig terjednek (1190 forinttól), vagyis nemcsak arra van lehetőség, hogy munka előtt beugorjunk egy kakaós csigáért, hanem arra is, hogy hétvégén brunch-oljunk, vagy ha a közelben lakunk, leugorjunk egy baguettben kínált szendvicsért (650 forinttól), míg a család alszik.

Az említett kis zsömle ropogós héjú, belül könnyed, mégis laktató fajta, rusztikus "tetővel" vagyis ne a sima zsömleformátumot várjuk. Hibát nem találni benne, ahogy a ducira formázott, gyerekkorunkat idéző kifliben (75 forint) sem. Sokféle vekni sorakozik a polcokon, rozsostól (490 forint)a nagymama kenyeréig (980/kg) és egy nagyon jó fej megoldással is találkoztunk. A ciabatta tésztás, rombusz-szerűre formált péksüteményt manósipkának hívják. Nem amolyan felesleges becézgetés ez, hanem jó kis mankó azoknak, akik azért nem vásárolnak ciabattát, mert nem tudják kimondani az olasz nevet, vagy éppen a Star Wars szőrös wookie-jának nevét aggatják rá. A Három Tarka tehát manósipkát kínál, olívás (620 forint) és sima (260 forint) verzióban. De a vörösboros-sonkás gyökérkenyérszerű kreáció is újravásárlós dolog.

Boldog a Pozsonyi, hogy a megbízható budapesti pékségek listája egy újabb szereplővel bővült.