Shopping

Neonok, fürdők, gangok – Interjú Nemes Anita grafikussal

Fotó : nemessis
Neonok, fürdők, gangok – Interjú Nemes Anita grafikussal

Vékony, tekergőző vonalak, színes Budapest, benne emberek és házak. Nemes Anita grafikus munkái budapesti fürdőket, neonreklámokat is megörökítettek már, budapesti tematikájú rajzait képeslap és plakát formájában pedig megvehetjük a Printában, ahol most csütörtökön Léleksimogató címmel kiállítása is nyílik. Beszélgettünk Budapesthez fűződő viszonyáról, nyakatekert bámészkodásról, rajzolásról. Anita dolgozott egy boncolós könyv illusztrátoraként is, nemsokára pedig jön egy budapesti tematikájú kifestőalbum, mely szintén az ő nevéhez és kezéhez kötődik majd.

We Love Budapest: Mióta rajzolsz, és minek a hatására lettél éppen grafikus?

Nemes Anita: Már gyerekként is mindig rajzoltam. Szerintem a magamfajtával nem lehetett annyira nehéz, le kellett rakni a sarokba pár ceruzával, papírral, és máris csönd volt. Az, hogy grafikus lesz belőlem, nem volt olyan egyértelmű, a szüleim szakmát akartak adni a kezembe, mivel szerintük a művészetből csak éhen halni lehet – nyilván van benne valami. A ’90-es években csak a zene érdekelt, mármint a zenekarok képi világa, videóklipek, plakátok, újságok. Sokat nézegettem a külföldi művészeti kiadványokat, én is ilyeneket szerettem volna csinálni. Emiatt a reklámgrafikusság mellett döntöttem, ez vezetett a nyomdaiparhoz, majd a tipográfiához.

Fotó: Nemes Anita (nemessis)
WLB: Milyen többletet nyújt neked a rajzolás, illetve a művészet?

N. A.: Elvégeztem a MOME Tipót, most pedig szabadúszó tervezőgrafikusként tevékenykedem. Idővel elkezdett hiányozni egy kis könnyed “azt csinálok, amit akarok” érzés, így újra elkezdtem rajzolni, és a tervezés mellett az illusztráció az, ami mostanában egyre jobban érdekel, pontosabban a sokszorosító grafikai eljárások, szeretem, ahogy ezek az analóg technikák úgymond bepuhítják a digitális sterilitást.

Fotó: nemessis – Vajon mikor sötétedik ma?
WLB: Honnan meríted az ötleteket a témáidhoz?

N. A.: A legegyszerűbb hétköznapokból. Megy az ember az utcán, és ha éppen jókedve van, akkor eszébe jutnak ötletek a körülötte lévő dolgokat látván. Például a Vajon mikor sötétedik ma? című képem is így készült. Kora őszi idő volt, éppen olyan, amikor nem tudjuk pontosan, mikor is megy le a nap. Szívesen hazavinnék néha egy-két dolgot az utcáról, neont, virágtartót, épületet, hangulatot. Mókás, vidám képeket szeretek csinálni, ellensúlyozva azt, hogy annyi nyomasztó dolog van körülöttünk – emiatt is neveztem el a most bemutatásra kerülő sorozatomat “Léleksimogató”-nak.

Fotó: nemessis – Napfürdőző Budapest
WLB: Milyen kiadványokat illusztráltál, és hogyan találtak meg téged?

N. A.: Főleg a tipográfiai vonal mentén kapok megkereséseket, bár egyelőre kevesen tudják, hogy rajzolok is. Készítettem illusztrációkat egy ex-kórboncnok, Erdős Attila remek könyvéhez, a Felvágóskönyvhöz. Régebben egy témát körbejárva a Pesti Estnek készítettem infografikákat és utcaképeket, valamint közlekedő emberekkel a BKK-nak, pár hónapja egy itallapot kellett illusztrálnom, újragondolt viccek alapján, jelenleg pedig egy kifestőalbumot rajzolok végig.

Fotó: nemessis – Újra péntek - Mégegy szombat
WLB: Mesélj erről a kifestőről!

N. A.: Már a végénél járunk, több mint fél évig készült. Elsősorban a Budapesten időző turistákat célozzuk meg, életképek láthatóak benne a legközismertebb helyekről, de az itthoni városrajongóknak is élvezetet okozhat. Persze igyekeztünk nem kliséket használni, de szokásomhoz híven itt is a mindennapi életből merítettem, egy kicsit kisarkítva. A szerkesztő folyamatos tesztelésnek veti alá a kislányát, aki szegény, az elején megzavarodott a semmibe futó vonalaimtól. Át kellett állnom arra, hogy minden elem becsukódjon és színezhetővé váljon. Remélem, nagy dobás lesz a könyv, most úgy tűnik, hogy március végére vagy április elejére elkészülünk vele.

Fotó: nemessis – részlet a készülő kifestkönyvből
WLB: Miért ennyire aprólékosak a rajzaid? Fontosak számodra a részletek?

N. A.: Jól tűröm a monotóniát, könyvet tördelni is szeretek. Megnyugtat és kikapcsol, olyan, mint a jóga. Közben szeretek gyorsan dolgozni ilyenkor sajnálom, hogy nem valamiféle festékdobálós akcióművésznek szegődtem. Viszont amikor ezeknél a figuráknál jön a rajz része, és tudom, mit akarok, akkor mintha táncolna az ember, húzkodja azokat a vonalakat, és szinte magától megy minden.

Fotó: nemessis – Pesti gangolás
WLB:  Sok rajzod Budapesthez köthető. Mi ennek az oka? 

N. A.: Itt születtem. Belvárosi gyerekkor, majd külvárosi tizenévek. A belvárosban élni számomra egy megérdemelt jutalom. De utólag örülök annak is, hogy eltöltöttem bő tíz évet Dél-Pestről ingázva, mert ott rá kellett jönnöm, hogy az élet nem habostorta.

Fotó: nemessis – Pesti napozó
Printa megnyitó & Nemessis kiállítás

WLB: Mit szeretsz a legjobban Budapestben?

N. A.: Biciklizni, sétálni, kifordult nyakkal közlekedni, és azt, hogy minden kerület más egy kicsit. Elsétálunk Budára turistáskodni, és arról álmodozunk, hogy ott lakunk. A Víziváros nekem kicsit bécsies, polgárias, jobban megmaradtak még a régi cégfeliratok, az apró maszek boltok. A Gellérthegyen jó volna élni, a Bartók Béla út is egyre érdekesebb színtérré válik, sorra nyílnak a helyek, gyakran megyünk át oda mulatozni. A várban ismerünk egy talponállót, oda kéthavonta visszajárunk. 

WLB: További kedvenc útvonalak, helyek? 

N. A.: Azt tudtátok, hogy eszméletlen cseresznyefa-virágzást láthatunk a várban minden tavasszal a Tóth Árpád sétányon? A valódi élettér pedig az V. kerület, ami a nagy turistaáradatot kizárva olyan, mint egy kis falu. Ezenkívül nagy kedvencem a VIII. kerület konzumrészén a Bródy Sándor utca és a Gutenberg tér környéke. Persze a sikkesebb részeket könnyű dicsérni, de gyakran járok ki Soroksárra biciklivel, több útvonalam is van. Kirándulási tippként ajánlom a Kis-Duna mentén a hivatalosnak nevezett bicikliutat – annak, aki egy kis borzongásra vágyik. Kötelező pihenőpont az erzsébeti Gubacsi lakótelep romantikus tere, egy közértben vett sör a Téglagyár téren. Szóval sok mindent lehet még itt szeretni.

Fotó: nemessis – Budapest Fürdőváros / Nem lehet megunni
WLB: Van egy olyan sorozatod, melyet a budapesti fürdők, illetve a neonreklámok ihlettek. Miért éppen ezek voltak akkor izgalmasak számodra?

N. A.: A neonok azért, mert a ’80-as években, a Párisi Udvarban, egy Kalocsa-boltban dolgozott anyukám (a későbbi Hologram üzlet helyén), gyakran voltam náluk, hátul a raktárban a ruhák mintáit rajzoltam. Az udvar teli volt neonfényreklámokkal, cigaretta- és kávészag keveredett. Különleges alkalmakkor pedig elmentünk a Mézes Mackóba, és sokat sétáltam a neonfényes Nagykörúton is. Ezek az illatok és érzetek szorosan kötődnek a gyerekkorhoz. Ezek óhatatlanul megmaradtak a korosztályomban, nemhiába rágicsáljuk már jó ideje ezt a retrocsontot. A Budapest Fürdőváros pedig Konecsni György azonos című képének feldolgozásaként készült. Sok haverommal fürdőmániások voltunk, a Szecskába járogattunk, mint az öregemberek. Ilyen atmoszférája csak a pesti fürdőknek van. Nyáron kedvencünk a lepukkantsága miatt annyira szeretnivaló Csillaghegyi strand. Szóval ezeket a kis építészeti elemeket haza akartam vinni valahogy, ezért jó apropó volt a Konecsni-kép átdolgozása.

Fotó: nemessis
WLB: Hol lehet kapni a termékeidet?

N. A.: Elsősorban a Printában, mivel velük kiviteleztük a munkákat. De személyesen is meg lehet keresni engem. Szeretnék terjeszkedni, viszont tömeggyártásra nem visz a lelkem, ezért biztosan maradok a limitált szériás, minőségi plakátoknál.

WLB: Mit kell tudni a mostani kiállításról? Milyen munkáidat láthatjuk?

N. A.: 2016. március 10., Printa, ennyit érdemes tudni. Este héttől, megnyitó nélküli laza kiállítás, tehát nem kell időre jönni, és még egy hónapig kint lesznek a képek. A város, mint mindig, most is központi szerepet kap, de lazításképp lesz egy kis vidék is, ígérem.

nemessis
Facebook-oldal