Shopping

Felépítettünk egy saját miniuniverzumot – A Fabrika-sztori

Fotó : Boncsér Orsolya - Fabrika
Felépítettünk egy saját miniuniverzumot – A Fabrika-sztori

Alig néhány hete nyílt meg az utóbbi időszak legizgalmasabb és legszerethetőbb „bútoros” kezdeményezése. Mondhatnánk, hogy megálmodói vintage holmikba lehelnek új életet, de a Fabrika ennél azért jóval több: egy szuperkreatív inkubátor, amely egyszerre műhely, iroda és showroom. Az ötletgazdákkal, Kele Sárával és Markó Barbarával beszélgettünk.

Mindketten tárgyakkal és terekkel foglalkoznak hosszú-hosszú évek óta. Sára tervezett már komplett arculatot, kreatív gyerekjátékot, használati tárgyakat egy budapesti designmárka számára, bútorokat, amelyekre még Londonban is felfigyeltek, s számos rangos hazai és nemzetközi díjat is bezsebelt már. Egyik kedvenc munkánk tőle egy szerényen Sámli névre keresztelt multifunkcionális kis darab. Barbara designteoretikusként diplomázott, évekig tevékenykedett kritikusként, szerkesztőként, s megszámlálhatatlan design témájú cikket jegyez. Dolgozott szövegíróként, kurátorként is, több éven keresztül vezetett műsort a Tilos Rádióban, s az egyik legnagyobb vintage bútorbolt kulcsfigurájaként is figyeltük munkáját, ahol több kreatív eseményt, kiállítást is szervezett.
Fabrika
  • 1068 Budapest, Szondi utca 94a.
Fotó: Balkányi László - We Love Budapest

We Love Budapest: Hogyan pattant ki a fejetekből a Fabrika ötlete?

K. S.: Barbival egy interjú kapcsán ismerkedtünk meg sok-sok évvel ezelőtt, amit az Octogonba készített. Ebből lett később barátság, majd nagyjából egy éve, egy erdei séta során kezdtünk el gondolkodni azon, hogy jó lenne közösen létrehozni valamit. Elég nyilvánvalóvá tette az irányt, hogy szakmailag milyen terepen mozgunk otthonosan. Én akkoriban szabadúszó formatervezőként dolgoztam, fix bázis és csapat nélkül, s úgy éreztem, jó lenne azt a sokféle dolgot, ami foglalkoztat, koncentráltabban, strukturáltabban csinálni, egyszóval egy konkrét projektbe szervezni. Lassan gyúrtuk véglegesre az ötletet, de kijelöltük a megnyitó napját, s ahhoz tartanunk kellett magunkat.

Fotó: Balkányi László - We Love Budapest

WLB: A Fabrika előtt már volt egy közös munkátok, mi volt ez pontosan?

M. B.: Az akkori munkahelyem, a Möbelkunst minden évben egy különleges programmal vett részt a Design Héten. Tavaly egy limitált szériás székkollekcióval, a LOOP-pal készültünk Újszászi Tünde textiltervezővel közösen: régi vasvázas pihenőszékeket újítottunk fel, amelyek teljesen új ülőfelületet kaptak erős, de mégis kényelmes ülést biztosító kötelekből. A különböző köteleket csomózással rögzítettük, innen ered az elnevezés is. A kiállítás installációját, amelyhez videó is készült, Rajnai Ákos alkotta.

K. S.: A LOOP nemcsak egy jól sikerült sorozat volt, de remek lehetőséget kínált arra is, hogy megtapasztaljuk, mennyire jól tudunk együtt dolgozni, hogyan adódik össze kettőnk szakmai tudása, s milyen végeredményre számíthatunk. Mi nem csupán elismerjük a másik szakmai munkáját, de nagyon felnézünk egymásra, és ez nagyon sokat hozzátesz a mindennapi működéshez.

WLB: Milyen szempontok alapján válogatjátok ki az átalakításra szánt darabokat, és honnan szerzitek be őket?

K.S.: Nincs végtelen helyünk a bútorok kiállítására, ezért csak olyanokat veszünk meg, amelyek motiválnak minket, amelyekben fantáziát látunk, és úgy érezzük, hogy valóban egy kincsre bukkantunk, s még szebbé tudjuk varázsolni őket. Szereztünk már be tárgyakat külföldről, vettünk néhányat a neten, van, amit találtunk, de gyűjtőktől is került ide néhány szép példány, s olyan is akad, amely egy ismerős vagy családtag lakásából költözött hozzánk.

M.B.: Az ötvenes, hatvanas évek jó minőségű, de nem luxuskategóriájú bútoraira fókuszálunk. Főleg olyan darabokra csapunk le, amelyeken látszik, hogy funkcionálisan jól működnek, s ugyan átéltek már ötven-hatvan évet, egy mai enteriőrben is tökéletesen megállják a helyüket.

Fotó: Boncsér Orsolya – Fabrika

WLB: Vanank kedvenceitek?

M. B.: Nagyon szeretjük a skandináv vonalat, mert a skandináv bútorok nagyon jól megtervezettek, csodás a kivitelük, s annyira szépen simulnak bele egy mai térbe, hogy akár kortárs bútorok is lehetnének. Mindennek, ami ide kerül, nagyon finom a kidolgozása, s sokszor csupán akkor derül ki, hogy milyen elképesztően magas szintű asztalosmunka van benne, amikor egy-egy elemet pótolni kell. A másik szempont, hogy csak olyasmi legyen a Fabrikában, amihez személyesen is tudunk kötődni. Hiszek abban, hogy ha ránk hatással van valami, akkor az másokat is megfog majd. Azt remélem, hogy ami itt újjászületik, azzal sok-sok évtizedig élnek majd együtt az új tulajdonosok.

WLB: Ha körbenézek, elég karakteres stílusú tárgyak sorát látom, az egész látvány komplex rendszerként hat.  Mi a koncepciótok? 

K. S.: Már a kezdet kezdetén felállítottunk egy keretrendszert, de ez nem egy merev struktúra, inkább úgy mondanám, hogy a lényünk kisugárzása. A Fabrika egy miniuniverzum, ahol minden ugyanazt üzeni: a tárgyak, maga a tér, az, ahogyan működünk, s az élmény, amit annak nyújtunk, aki ide belép. 

Fotó: Boncsér Orsolya – Fabrika

M.B.: Ahhoz, hogy egy tárgycsoport egységes képet nyújtson egy térben, kell valamiféle rendezőelv. Csak olyan dolgokat látsz itt, amelyeket mi is betennénk a saját lakásunkba. A közös halmaz kettőnk ízlése, s ami talán külön pluszt ad az egészhez, azok a felhasznált színek és anyagok. A fa természetes árnyalatai mellett szándékosan csupán néhány színt használunk. Ezek olyan karakteres, de nem túl hangos, mégis domináns árnyalatok, amelyek nem harsogják túl a korszakban használatos bükk-, dió-, teak- és rózsafa szép és természetes tónusát. A bútorokon használt textileket minden esetben Sári tervezi. Ezek jellemzően geometrikus minták, amelyek először vászonra kerülnek, a képekből pedig digitálisan printelt kárpitanyagok készülnek.

WLB: Nagy szeretettel és odaadással beszéltek minden egyes darabról, s úgy tűnik, ez egy szerelemprojekt. Ti is így érzitek?

M.B.: A Möbelkunstban megtapasztaltam, hogy mennyivel jobb létrehozni, adni valamit, mint csupán megmutatni, de minden korábbi projektemhez elengedhetetlen volt a tárgyak szeretete. Amikor cikkeket írtam, mindig próbáltam megérteni az adott objekt lényegét, s tulajdonképpen most is ez mozgat, hiszen a Fabrikában is érzékenyen közelítünk minden egyes tárgyhoz, s nem csupán megmentjük őket, de mi magunk is hozzáteszünk a történetükhöz valamit. A működésünk alapvető motorja az a figyelem és törődés, amivel a bútorok felé fordulunk. Az a célunk, hogy az általunk felkutatott és újragondolt darabok az új tulajdonosuknál is jelentőségteljesek legyenek.

WLB: Mit tesztek azért, hogy ez a rajongás azonnal átragadjon a látogatóra is?

M.B.: Rövid szövegeket a honlapon minden egyes tárgyhoz. Ezek csupán történetmorzsák az adott darab származásáról, arról, hogyan került hozzánk; olykor a megérzéseimre hagyatkozva is mesélek. Szeretnénk, ha a leírásokon keresztül a látogatók bepillanthatnának abba a hosszú folyamatba, amelynek során a jelenlegi állapotba kerültek a bútorok.

WLB: Mik a terveitek?

K.S.: Mindketten szeretjük, ha rugalmas, sok mindent megengedő, kreatív közegben dolgozhatunk. Olyan keretek között, amelyek nem zárnak be egyfajta rutinszerű működésbe. Ezért is tervezünk később együttműködést más tervezőkkel, hiszen a friss szem más gondolatokat, ötleteket hozhat. Szívesen gondolkodunk terekben is, ezért belsőépítészeti munkákat is vállalunk, de más belsőépítészek elképzeléseinek megvalósításában is örömmel veszünk részt. A Fabrika nem egy zárt rendszer, ide bárki bejöhet, beszélgethet, s mi épp azt szeretnénk, ha itt mindenki jól érezné magát. Pont úgy, mint amikor meghívunk valakit magunkhoz.