Meséld el, kérlek, hogy mit ábrázol a szobor. Valószínűleg nem csak egy csúzlizó férfialakról van szó.
Ez a tavalyi Feltépve nevű szobornak a folytatása, a címe pedig Repost. Idén a Budapest Essentials apropóján jött létre azzal a céllal, hogy reflexió legyen a városra. Az előző alkotáshoz hasonlóan ennek is az a lényege, hogy kapcsolódjon Budapesthez, viszont az előzőhöz képest abban is fejlődött, ahogyan az emberekkel kommunikál: a szobor oldalában van egy auditórium, amelynek révén ez az alkotás nem pusztán egy szobor, hanem egy kommunikációs-közösségi tér, ahol a látogatók is a részesei lehetnek az egésznek. Aki a szelfijét vagy a videóját feltölti, az meg fog jelenni ott bent, és bárki megnézheti majd. Egyelőre teszteljük, de hamarosan indul.
Hogy jött az ötlet, hogy óriásokat készíts közterekre?
Én régen galériákkal foglalkoztam mindamellett, hogy képzőművészettel is. Rájöttem arra, hogy az emberek keveset járnak kiállításokra, mert vagy nem tehetik meg, vagy nincs rá idejük, az utcaiszobrok meg nem nagyon érdeklik őket. Arra gondoltam, hogy valamivel oda kellene csalni őket, és itt jött képbe a monumentalitás, hiszen minél nagyobb valami, annál jobban felkelti az érdeklődést. Ez azzal okolható, hogy a méret mindig is a közösségi eseményekhez, az áldozati rituálékhoz és a vezérséghez volt köthető, ami által szerves részét képezte az emberek életének. Így született meg a Feltépve partnerem, dr. Somogyi Miklós segítségével az ArtMarket kapcsán; egy önfinanszírozó projekt keretein belül valósítottuk meg.
Miből van?
Hungarocellalapból, kültéri homlokzati vakolattal. Tűri a viszontagságokat, de a nagyon erős fizikai hatásokat nem bírja. Szerkezetileg többtonnásak, tehát a szél nem viszi el. Hogy mennyi idő volt felállítani, az maradjon titok.
Mit céloz pontosan a nem létező csúzlival az úriember?
Semmit, amint látod, kő sincs a kezében, és egy kicsit a békejelet is mutatja: nem hordoz semmilyen politikai üzenetet, ez pusztán a művészetről szól. A Repostnak a lényege, hogy itt vagyunk, és itt szeretnénk lenni, és kommunikálhatunk a kultúráról, csúzlizásról vagy éppen a békéről. A művészetnek ez a lényege. Egyébként, ha belenézel a Lánchíd ívébe, akkor olyan, mintha pont átlőne rajta, de konkrét target nincs.
Kinek az arca ez amúgy? Köthető egy konkrét személyhez?
Az olaszok szerint Berlusconit ábrázolja. Van benne valami, de nem ez volt a cél. Teljesen random arc, nem egy konkrét személyről mintáztam.
Milyen érzés, hogy ekkora az érdeklődés iránta?
Természetesen nagyon jó érzés, és hát nem véletlenül lett 2014 legjobb köztéri szobra.
A Ustream statisztikai adatai szerint már több mint 10 millióan nézték meg átlag 11 perces nézettséggel, ami nem kis dolog. Ezenkívül 1,8 millió lájkja van. Ez egyébként nem meglepő, turisztikai céllal készült egy nagyon látható helyre. Hétvégenként itt hömpölyög a tömeg.
Jövőbeli tervek?
Később majd olyat is szeretnék, ami nem a földből jön ki, hanem a földbe megy be, és persze odáig is el lehet menni, hogy épületekhez kapcsolódjon, vagy akár feltekeredjen egy lámpaoszlopra. A lényeg, hogy ne egymagában álljon, hanem köze legyen a városhoz. Ez persze szerintem alapvetően igaz a kortársművészetre, hogy részt kellene vennie a mindennapokban.
