Az Eiffel tér, a Ferdinánd híd, illetve a Podmaniczky utca és a Nyugati sínpárjai által határolt terület ma igazi senkiföldje. Igazi luxus ez, hiszen a város szívében lehetne létrehozni egy új zöldterületet – ha minden jól megy, a feltételes módot elhagyhatjuk és megvalósul a Kortárs Építészeti Központ, a főváros és a kerület terve: hamarosan itt lélegezhetünk fel a nagyváros sűrűjében.
A
pályaudvarok környéke
manapság a világon mindenütt problémás hely: a 19. században még óriási területekre volt szükség a vagonok rendezésére, de a mai viszonyok között ezek a területek fölszabadíthatóak. Az okosan fejlesztő városokban, így például Berlinben, a rendező pályaudvarok helyén ma grillező, söröző és sütkérező városlakókat találunk.
A Podmaniczky utca mellett fekvő terület igazi zárvány: a kerület peremén, a pályaudvar mellett fekszik kihasználatlanul, az átjárás pedig lehetetlen. Tény, hogy indusztriál környezetben zajló akciófilmek stábjai álmodni sem mernének jobb helyszínt, a városlakók azonban sanszos, hogy jobban szeretnek focizni vagy tollasozni, mint vágányokat és omladozó ipari épületeket bámulni, még ha néhány évente meg is jelenik Bruce Willis vagy újabban Jason Statham egy forgatás erejéig.
Ezt az igényt és a kihasználatlan lehetőséget ismerte föl a Kortárs Építészeti Központ (KÉK), a főváros és a kerület is. Az új tervekhez a Polyák Levente nagyszerű ötlete nyomán létrejött Lakatlan-program tapasztalatait is fölhasználták, vagyis valóban kíváncsiak a civilekötleteire és a szakmavéleményére.
Az ideiglenesség egy nagy kérdőjel és egyben lehetőség is egy kísérletre. Úgy fest, hogy néhány évig biztosan nem épül semmi a területen, de az sem elképzelhetetlen, hogy évtizedekre a sportté, a zöldfelületeké és a közösségi tereké lesz a főszerep. Éppen ezért egy “minimálprogram” terveit ismerhettük meg a múlt heti bejáráson és a másnap, a Rögtön Jövök! Projekt Galériában rendezett beszélgetésen.
Utóbbi eseményen
Finta Sándor budapesti főépítész
számos nemzetközi példát mutatott be és előadásában azokról az eszközökről beszélt, amelyeket korábbi interjúnkban is megemlített. Az ipari csarnokokat okosan – vagyis az értékeket megőrizve - kell visszabontani, a helyben talált építőanyagokat pedig akár föl is lehet használnia a zöld gondolat és a takarékosság jegyében.
Matus István terézvárosi főépítész fölvázolta azokat a terveket, amelyeket a kerület készített: ezeken nagy füves területek, szánkódomb, pingpong, pétanque és futópálya szerepelnek, de semmi sincs lezárva vagy eldöntve, lehet itt még BuBi-központ éppúgy, mint focipálya. A találkozó vége egy hatalmas ötletelésnek adott helyet, ami azt bizonyította, megvan az akarat és a kreativitás a hasznosításra.
Jól látszik tehát, hogy a várostervezés alkalmazkodik a lehetőségekhez: minimális pénzből, akár az ott talált épületeket és építőanyagokat felhasználva hozhat létre egy új parkot a város egyik legsűrűbb és legforgalmasabb pontján. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor lesz mindebből valóság, de a terveket csak üdvözölni tudjuk.
