We Love Budapest: Milyen színész Budapest? Színész vagy színésznő?
Krigler Gábor:
Mikor milyen. Attól függ, miben szerepel, ki a rendező, az operatőr, mi a szerep. A Társasjátékban többnyire díva.
WLB: Ki a klasszik Társas játék-néző?
Jeli Viktória:
Azt hiszem, ha van ilyen, az olyasvalaki, aki ha becsukja a szemét, Budapestet gyönyörűnek látja, az életet pedig egy őrült jó kalandnak, tele szerelemmel. Kicsit tehát mindannyiunk, csukott szemmel, álmodozva.
WLB:
Honnan a sztorik, a karakterek? A valós élet leképezése vagy fikció?
Jeli Viktória:
Szerintem ez tulajdonképpen eldönthetetlen. A régi karakterek hozottak, az újak fikciósak, színészekre írtak, de mindannyiuk történetei, mondatai áthaladtak a hármunk szűrőjén, és eközben rengeteg személyes előképpel gazdagodtak. Egy barátunk hajdani arca, egy régen elmesélt történet vagy akár a személyes fantáziánk arról, mit tettünk volna hasonló helyzetben, meghatározták a karakterek és a cselekmény formálását.
Vészits Andrea:
Az előző évad szereplőit, karaktereit készen kaptuk, csak árnyaltunk rajtuk. Az új szereplők kitalált alakok. Személyiségüket úgy próbáltuk megformálni, hogy elüssenek a már létező karakterektől és segítsék a cselekményt fordulatosabbá tenni. Nem létező figurákban, inkább színészekben gondolkodtunk. Milán szerepét eleve Szabó Kimmel Tamásra írtuk, Líviáét Udvaros Dorottyára és Fekete Ernőre a Professzort.
WLB:
Van legemlékezetesebb történet a forgatással kapcsolatban?
Krigler Gábor:
Egy ennyire feszített tempójú forgatás során a benne dolgozóknak szinte minden nap adódik valami emlékezetes élmény. Például mikor az állatkerti forgatás közben a kamera előtti teret váratlanul elözönli kétszáz gyerek, mert a fókashow-nak minden nap ugyanabban az időben el kell kezdődnie. Vagy a Csergezán-kilátóban, ahol egy kisrepülőgép életveszélyes közelségben húzott el többször is a csúcs mellett, miközben az operatőr az életéért reszketett egy daru tetején a kamerával. Amikor esőt kellett szimulálni a legnagyobb napsütésben, fél nappal később meg, amikor napsütést írt elő a forgatókönyv, vártuk, hogy elálljon a zuhé.
Baráthy György:
Több mint két évvel a bemutató előtt kezdtünk el dolgozni. Ez idő alatt közeli jó barátok lettünk. Egy belvárosi kávézóban írtuk a sorozatot, megittunk több ezer tejeskávét, megettünk több száz csokitortát, a kirakaton át néztük, hogy lassan kitavaszodik, hőgutát kaptunk a kánikulában, és néztük, hogy lesz minden újra egyre szürkébb, végül megint kabátban vacogva kapaszkodtunk kávéscsészéinkbe.
WLB: Van olyan, amit máshogy szerettek volna a sorozatban (pl: színész, helyszín vagy történet), de valamiért nem jött össze?
Krigler Gábor:
Mivel Kovács Patrícia anyai örömök elé nézett a forgatás kezdetén, az ő szerepét nehéz szívvel másnak kellett adni, de szerencsére a belépő Petrik Andrea is pazarul öltötte magára Laura figuráját. Helyszínben nem sok kompromisszumot kellett kötnünk, de például a fogaskerekűn nem tudtunk forgatni, bár nagyon szerettük volna.
WLB: Van-e tipikusan "Társas játék"-os helyszín? Mi alapján lettek kiválasztva azok, amelyek belekerültek a sorozatba?
Krigler Gábor:
Nem hiszem, hogy lenne tipikus helyszín. Jellemzően Budapest olyan arcait szeretnénk megmutatni, amiket talán ritkán látunk, vagy gyakran, de nem ebben a formában, nem úgy és akkor, ahogy az a sorozatba bekerül. Mi így látjuk Budapestet 2013-ban. Ugyanakkor a történetnek van egy enyhén elemelt stílusa, világa, hogy nem minden pont ugyanolyan, mint a valóságban, így talán Budapest ábrázolt arcai sem.
WLB:
Ha igen, hogyan inspirálja Budapest a stábot?
Krigler Gábor:
A stáb tagjai itt élnek, tehát minden napjukat meghatározza a budapesti létezés. Egy kicsit talán arról is szól a Társas játék, hogy mi milyen Budapestet szeretnénk magunk körül látni.
Baráthy György:
Mind a hárman vérbeli városiak vagyunk, mindig is itt éltünk. Budapest a sejtjeinkben van.
WLB: Mennyiben tud hozzájárulni egy ilyen film a város imázsához?Krigler Gábor:
Bízunk benne, hogy nagyon. Hogy egy kicsit mindenki másképpen néz esetleg minden nap látott épületekre, utcákra, máshogyan érzi magát a városban.
WLB: Miért lett hangsúlyosabb a város a 2. évadban?
Krigler Gábor: Az volt a cél, hogy egy kicsit mindenből több legyen a folytatásban – több dráma, több lélek, több szín, több zene, több hangulat, több szépség. És Budapestből is többet akartunk mutatni – nem feltétlenül képekkel, hanem hangulatban, érzésben, akár a karakterek ruháin vagy a lakásbelsőkön keresztül.
Baráthy György:
Az első évad tapasztalata az volt, hogy a nézők nagyon szerették, hogy a városukat egy kicsit szebbnek láthatják. Olyan ez, mint amikor az ember a házastársát hirtelen nagyon szépnek, ragyogónak látja.
WLB: Ha lenne mottója vagy vezérmondata a sorozatnak, akkor mi lenne az ?
Jeli Viktória:
Nekem abszolút tetszik a "Minden összejön". Csak gondolatban mindig kiegészítem azzal, hogy "vagy így, vagy úgy".
Baráthy György:
A szerelem sötét verem.
Vészits Andrea:
Senki sem az, akinek látszik. Semmi sem az, aminek látszik. Még a véletlen sem.
WLB: Mekkora az esély rá, hogy lesz harmadik évad?
Krigler Gábor:
Korai még ezt találgatni. Megvárjuk a nézők reakcióit, felmérjük, mekkora az igény rá, és ha tudunk olyan történeteket találni, amik megdobogtatják a szívünket, akkor nekiveselkedünk a forgatókönyvek fejlesztésének, és ha minden úgy alakul, kezdődhet elölről a fent ábrázolt folyamat.
Baráthy György:
Ez nem rajtunk áll, mi nagyon szeretnénk, rengeteg jó ötletünk van.
