Van egy blog Magyarországról, braziloktól braziloknak (vagy legalábbis portugálul tudóknak). Ez az a hely, amit Nicole Budapesttel együtt kapott otthonául, hiszen mióta itt él, azóta rendszeresen posztol mindenről, ami a városban történik vele. Nicole, amilyen fiatal, annyira talpraesett és amennyire messziről jött, olyan sok új barátra tett itt szert. Budapestben azt szereti leginkább, hogy szerinte itt kevésbé anyagiasak az emberek, mint otthonában, Sao Paulóban.
WLB: Honnan származol?
Nicole:
Egy 200 000 lakost számláló brazil városból, ahol nem nagyon történik semmi. Hát igen, elég nagy váltás volt nekem Budapest!
WLB: Hogy kerültél Budapestre?
Nicole:
Egy éve kezdtem el, az AIESEC egyesületen keresztül, gyakornokként dolgozni egy informatikai cégnél. Egy brazil barátom példáját követtem, és ő kért fel arra is, hogy írjak a blogra. Aztán megszerettem nagyon a blogolást, és most már úgy érzem, hogy komolyabb cikkeket is szívesen írnék.
WLB: Budapest öt szóban?
Nicole:
Intenzitás, szórakozás, multikulti, nyár és Sziget!
WLB: Melyik másik európai nagyváros lehetne Budapest?
Nicole:
Elég sok környező országban voltam, mióta itt vagyok, és bár vannak hasonlóságok, mégis azt mondanám, hogy egyikhez sem hasonlít Budapest. Sehol nem támadt az a benyomásom, hogy nagyon meghatározóak lennének a párhuzamok.
WLB: Milyen Budapest arca?
Nicole:
Fiatal és minden nap kicsit más férfiarc, természetesen!
WLB: Mi az első dolog, ami eszedbe jut Budapesttel kapcsolatban?
Nicole:
Az éjszakai élet. Szinte minden áldott nap elmegyünk valahová szórakozni, most főleg, mióta nyár van, valaki mindig ráér.
Egyébként pedig azt emelném ki, hogy itt senki nem törődik túlzottan azzal, hogy milyen kocsija van, milyen házban lakik és milyen márkájú ruhákat visel. Otthon ez sokkal jellemzőbb. Bár panaszkodnak az emberek, de valahogy azokat a problémákat, amik szerintem egyáltalán nem jelentősek, nem nagyítják úgy fel.
WLB: Melyek a kedvenc helyeid Budapesten?
Nicole:
Imádom a Margitszigetet, rengeteget sétálok ott. A Szilvuplét is kedvelem, mert ott lehet karaokézni, amit imádok. Aztán a Deák tér, az Anker’t és egyáltalán a kiülős helyek!
WLB: Kikkel dolgozol együtt Budapesten, főként magyarok a munkatársaid?
Nicole:
Csak én vagyok külföldi. A barátaimat az egyesületen keresztül ismertem meg, ezek a nemzetközi társaságok pedig tényleg olyanok, hogy sorra bevonzzák a többi itt élő külföldit.
WLB: Milyen módon inspirál téged Budapest?
Nicole:
Az inspirál leginkább, hogy itt minden nap más, nem tud rutinná válni az élet. Nem tudom, hogy ez a város sajátja-e, vagy pusztán annak köszönhető, hogy távol vagyok az otthonomtól. Biztos, hogy Budapest nyitottá tett engem olyan szempontból is, hogy vágyom arra, hogy más kultúrákat is megtapasztaljak. Soha nem vagyok egyedül, ez egy nagyon szerencsés helyzet, ráadásul csupa különböző háttérrel rendelkező emberrel hozott össze ebben a városban az élet, úgyhogy rengeteg impulzus ér. Magyarországon ismertem meg magam igazán.
WLB: Szereted a magyar konyhát? Mi a kedvenc ételed?
Nicole:
Rajongok érte, a gyümölcsleves a kedvencem, mert az nálunk egyáltalán nincs. És szeretem a tipikus magyar fűszerezést is, a kolbász viszont már túl erős nekem. Ami nagyon hiányzik, az az itteni pogácsa brazil megfelelője, ami sokkal puhább és sajtosabb, mint a magyar verzió.
WLB: Mi a legkevésbé vonzó a magyar fővárosban?
Nicole:
Kezdjük azzal, hogy nem értem, miért panaszkodik mindenki a tömegközlekedésre! A budapestieknek szerintem élniük kellene egy picit Brazíliában, hogy megtudják, mit jelent a késés, a tömeg és a rossz minőség.
Ami zavar? A magyar nyelv. Mission impossible.
WLB: Egy picit azért sikerült megtanulnod magyarul?
Nicole:
Megértem nagyjából, hogy miről szól a beszélgetés körülöttem, de nem nagyon beszélem. A kedvenc szavam az egészségedre, annyira büszke voltam, amikor először helyesen kiejtettem. A másik teljesítmény ilyen szempontból a Harmickettesek tere volt számomra!
WLB: Mit hoznál ide Braziliából?
Nicole:
A jó időt télre! Brazília azon részén, ahol én élek, a hidegebb évszakokban is látunk napot, és nincsenek fűtőtestek a lakásban.
Persze a családom és a barátok is hiányoznak. A szüleim és a testvérem meglátogattak pár hónapja, és teljesen el voltak ragadtatva, főleg az éjszakai Budapesttől.
WLB: Mi az, amit meg kellene változtatni Budapesten?
Nicole:
Mosolyogni kell, sokkal többet mindenkinek, nem csak a fiataloknak! Nem szabad túl komolyan venni a problémákat, akkor csak hangsúlyosabbá válnak.
WLB: Mi a következő cikk témád?
Nicole:
Most épp egy Szigetről szóló cikket fejeztem be, most valami nyári programajánló jöhetne!
WLB: Kedvenc saját cikked van?
Nicole:
Igen! Arról szól, hogy mik azok a kérdések, amiket mindenki feltesz nekem Brazíliától Magyarországig. Mondok egy párat: Miért jöttél ilyen messzire egy olyan szuper országból, mint Brazília? Vagy épp: Hogy bírod a nyelvet?
WLB: Mit gondolsz, mi hiányzik majd innen leginkább, miután hazatérsz?
Nicole: A társaság. Itt mindig van kivel mászkálni, beülni valahová, aki pont annyira szereti a várost, mint én!
