Túlzás nélkül ki merjük jelenteni, hogy megnyílt Budapest egyik legjobb fagyizója az Astorián: a Valdocco. Az aprócska helyiség a Fekete kávézó mellett bujkál néhány négyzetméteren, ahonnan már az utcáról jól érezhető vaníliaillat funkcionál mesterséges gravitációs mezőként. Mi sem tudtunk uralkodni magunkon, bementünk és újraterveztük mindazt, amit a fagyiról eddig gondoltunk.
A ValdoccótRusics István cukrászmester nyitotta egy alkalmi munkanélküliség apropóján, aki a szakmát, a sok éves tapasztalatot és a már kikísérletezett recepteket egy korábbi munkahelyéről hozta, ami nem mellékesen a város egyik legismertebb cukrászdája. Lehet találgatni, hogy melyik az, bár az új hely tekintetében ez egyáltalán nem fontos.
El lehetne persze intézni az egészet annyival, hogy simán csak jó itt a fagyi, de a dolog még az edzetlen ízelőbimbók számára is sokkal komplexebb ennél. Itt már ízharmóniáról, beleborzongásról, pont a megfelelő pillanatban szájban olvadásról és a szubatomi szintig terjedő tökéletességről is szó van, amellett, hogy mindezt rendkívül jó áron kapjuk: egy közel 8 dekás gombóc mindössze 230 Ft-ba kerül, ami nagyjából egy átlagos adag fagyi közel duplájának felel meg. Ennek tükrében pedig már a város talán legolcsóbb fagyijáról is beszélünk. Aki ezt a mennyiséget soknak tartja, az kérhet fél gombócot is 120 Ft-ért, ami elsősorban a gyerekek miatt lett “kifejlesztve”. Ez fenőtteknek sem rossz ötlet akkor, ha esetleg úgy érzik (márpedig úgy érzik), hogy minden fagyit ki szeretnénk próbálni.
A fogyókúra egyébként itt nem kifogás, több diabetikus opció is létezik, amelyek még hírből sem ismerik a cukrot.
A pult előtt állva a döntés tényleg nem egyszerű, de megsúgjuk, hogy a csoki, a vanília, az eper és a citrom mellett a pisztácia szinte kötelező, és ha szerencsénk van, akkor a 16 tégelyes hűtőben találunk borfagylaltot is, ami igazi Tokajiból készül, igazi alkoholtartalma van, és állítólag ha az ember eleget eszik belőle, akkor a hangulatot is jelentősen javítja. A szalonspicchez szükséges mennyiséget sajnos nem tudjuk még meghatározni, valószínűleg szükség lesz még egy alaposabb, sokkal eredményorientáltabb tesztre a jövőben.
Az egyetlen negatívum, amit fel lehet hozni a választékkal kapcsolatban az, hogy sajnos nem fér el mind a 45 féle fagyi az aprócska helyiségben, tehát bizonyos ízekre várnunk kell, amíg valami el nem fogy. Ez persze egyel több ok, hogy rendszeresen eljöjjünk.
A hely maga dizájn tekintetében teljesen puritán, giccstől és felesleges dekorációtól mentes, viszont nagyon barátságos. A két legfeltűnőbb dizájnelem a bejárattal szemben lévő kereszt és oldalt a falon egy sokak számára ismeretlen férfi portréja. A kettő természetesen kapcsolódik: a képen Don Bosco látható, aki a Szalézi Társaság megalapítója, de legfőbbképpen arról ismert, hogy szegény gyermekek megsegítésének és nevelésének szentelte az életét. Mindez a fagyizó szempontjából azért fontos, mert a hely ebben a szeretetközpontú, keresztény szellemben működik, amelyből az átlagos vendég kedvességet, kedvező árakat, alkalmanként komoly akciókat érzékel. Külön izgalmasak Don Bosco üzenetei, amelyeket szerencsesütis cetlikre hajazó formátumban egy üvegben tárolnak, hogy aki belép, az húzzon közülük egyet.
A jövőbeli tervek között szerencsére áremelés nem szerepel, van viszont egy izgalmas, a fagyit kedvelők számára mindenképpen örvendetes, bővítésre vonatkozó ötlet, amely még több ízt és felturbózott recepteket takar.
A téli időszakban sütikre, különleges elvihetős teákra és olcsó, diákbarát kávékra lehet majd számítani, valószínűleg ugyanebben a minőségben.
