Ha besétálunk a külső Wesselényi utcai zsebkendőnyi kis Tortuga és Pohánkába, akkor akár több ezer kilométert is utazhatunk, ugyanis itt egy hamisítatlan mexikói hangulatba csöppenhetünk. Karen Avila nyolc éve érkezett Budapestre, amikor is rögtön beleszeretett a városba, de már akkor is szenvedélyből főzött, majd a sütést is autodidakta módon kezdte elsajátítani, mivelhogy számára mások etetése az alapvető boldogságforrás. A pékség nyitásával megvalósította gyerekkori álmát, amihez férje nagyban hozzájárult. A hely neve pedig a mexikói–magyar egyvelegre utal: a tortuga spanyolul teknőst jelent (nyugalmat sugároznak, és sokáig élnek, Karen reményei szerint az üzlete éppúgy), a pohánka pedig a hajdina egyik tájnyelvi elnevezése. A kezdetekben nagyon piciben működtek, mindössze napi 10 kenyér készült, de aztán ahogy szépen lassan nőtt a vevőkör, úgy a választék is szélesedett. Mára mindennap másféle kenyeret sütnek, délelőtt és délután is, a péksütik száma is jócskán megugrott, és folyamatosan nő. A kísérletezés itt bizony működik, és gyakran a vásárlók véleménye szintén hozzájárul egy-egy új ízvilág kialakításához. Ebből született meg például az egyik kedvenc, az enyhén édeskés tésztából készült sajtos-jalapeñós csiga. Az évente négyszer változó szezonális kínálatban mexikói sütiket, pékárukat is kóstolhatunk bőven a magyar körökben meglehetősen népszerű kakaós csiga mellett. Mindent összevetve a hangulat a legnagyobb vonzereje a helynek, az itt található finomságok pedig még inkább megédesítik ezt a pár négyzetméternyi területet!

Címkék