Strasznov Ignác kispolgári családba született, sármos volt, és jó fellépésű, remek nyelvérzékkel, irodalmi vénával, szárnyalni mégis akkor tudott, ha képességeit csalásra használhatta. Eladta a Vérmezőt néhány hiszékeny bolgárkertésznek, bankokkal hitette el, hogy feltalálta a folyékony alkoholt, szeretett magas rangú főpapokat megkopasztani, eladta a börtön berendezését, ahol éppen ült, az életéről szóló revüműsor premierjéről pedig bilincsben vitték el. A csalók királya több milliárd forintnak megfelelő összeget síbolt el kalandos élete folyamán.

Ne vegyél el semmit, intézd úgy, hogy önszántukból adják! 

– alakította ki életelvét a csalókirály második börtönbüntetése alatt. Ekkor még egy ügyetlen zsebóralopás miatt ült, ám a hűvösön töltött 3,5 év alatt volt ideje átgondolni, mit kezdjen az életével, így sokkal nagyobb lépésekben haladhatott előre a kárhozat útján. Történetében semmi sem teljesen biztos, Strasznof, Strassnoff, Strasznov, vagy ha úgy tetszik, Vértessy Géza, esetleg Incédy László – állítólag mintegy 60 néven ismerték –, akkor sem riadt vissza egy kis füllentéstől, ha építgetni kellett saját rosszfiúnimbuszát. 

 

Oscar-díj helyett 30 év börtön

Mielőtt belelendülnénk Strasznov Ignác hantáiba, nézzük, mit is tudunk róla. 1868-ban született Mátészalkán kispolgári zsidó családban. Bár a család később felvette a Szendrey nevet, csalónk (néha) megtartotta az eredeti Strassnoffot. A család élete szerencsétlen fordulatot vett, mikor a bevételi forrásukat jelentő szatócsbolt tönkrement, majd az édesapa is elhunyt. Ignácunk, aki már ekkor égetnivaló kisgyerek volt, maradt az édesanyával, aki annyira nem bírt vele, hogy rábízta a rosszcsontot a Zirkus Monarchie artistanőjére. A kis Náci 3 éven át utazott az osztrák–magyar cirkusszal, kitűnően megtanult németül, és ekkor éledt benne sajátos vonzalom az egyenruha iránt, amit később oly szívesen használt fel csalásaihoz. 

Meg kell szerezni mindent még ma, mert holnapra lehet, hogy már semmi se marad

– ezt a fontos bölcsességet is itt tanulta állítólag. A kisfiú visszakerült édesanyjához, Goldstein Rózához, majd az ő halálát követően pesti rokonoknál nevelkedett. Titkárként kezdett dolgozni a dohánytőzsdén, ahol az elegáns környezet nagyon megtetszett neki. A munka sajnos kevésbé, így megpróbálta értékesíteni a berendezés egy részét, ám ezért még csak két hét börtönre ítélték. A korábban már említett zsebóralopásos esetre 20 éves korában került sor. A börtön után testvére segítségével újságíróként helyezkedett el, végül itt is választási csalásba keveredett, és újra a rácsok mögött találta magát. Majd ismét bátyja segítségére szorult, színésznek állt, hogy aztán hatalmasat bukjon egy hadnagyszerepben. Bár ezzel egy időre búcsút is intett a világot jelentő deszkáknak, a jelmezt megtartotta, a többi pedig történelem: éveken át katonának öltözve ejtette át áldozatait. 

A családon egyébként végigfutott a színészi véna, Ignácunk bátyja, Szendrey Mihály például szép karriert futott be színészként és színiigazgatóként is, sőt saját darabot is írt, az ő fia, az ifjabb Szendrey Mihály pedig táncos-komikus lett. Strasznov Ignác – aki legtöbbször színházi munkát vállalt, amikor megpróbálkozott a tisztességes élettel – számára viszont bármilyen színpad kicsinek bizonyult. Saját bevallása szerint bolondult az elegáns klisékért és az izgalomért, amit más emberek átejtése jelentett számára. 

Ezt a képességét nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is kiaknázta, csalt, lopott, hazudott Párizsban, Brüsszelben, Hamburgban, Amerikában. Az 1920-as években, amikor már nemcsak a nevei, hanem az arca is elhasználódott, belátta, hogy itt a vég. „Nyugdíjba” vonult, visszaköltözött Magyarországra és feleségül vett egy nála 30 évvel fiatalabb nőt, Jolánt. Ám a nyugdíjas évek sem teltek eseménytelenül. 1932-ben Strassnof címmel készült Budapesten, Feld Mátyás színházában egy revü, amelynek főszerepét maga játszotta volna, ám problémák adódtak ideiglenes tartózkodási engedélyével, így végül bilincsben vitték el a premier előtt és kitoloncolták a fővárosból. A csalókirály végül 65 évesen hunyt el Debrecenben, aggkori tüdősorvadás végzett vele. Felesége, aki egy korábbi újságcikkben gyengéd, figyelmes férjként írta le, nem vett részt a temetésen. Strasznov életéről született regény (itt lehet elolvasni), kétrészes film (itt lehet megnézni), alakja felbukkan Kondor Vilmos Budapest novemberben című könyvében is, és az általa lejegyeztetett életrajz is igen szórakoztató. 

Színes bűnlajstromából csak szemezgetni lehet

A csalókirály igyekezett némi Robin Hood-színezetet adni sötét cselekedeteinek, számtalan olyan eset ismert, amikor főpapokat, főnemeseket ejtett át, itt azért bőven volt miből lecsípni. Ám sosem lépett át egy határt, gyilkosság, erőszakos cselekmények nem fűződnek a nevéhez. Mielőtt szemezgetni kezdünk a rendkívül színes bűnlajstromból, fontos leszögezni, hogy az élete csak úgy tűnhet viccesnek, hogy nem mi vagyunk az áldozatai. 

  • Az álfőhadnagy bevásárol: 1896-ban Incédy László főhadnagyként vágta át Helle Antal szíjjártót. Tőle először 1500 kötőféket, majd még többet rendelt, ám ekkor már némi jutalékot is felvett. Néhány nappal később mégis lemondta a megrendelést, a jutalék persze maradt a zsebében. Hellének gyanús lett a nyalka tiszt, ezért betelefonált a laktanyára, így derült ki a turpisság. Bár Strasznovot elkapták a rendőrök, de ez nem vette el az önbizalmát, inkább arra sarkallta, hogy tökéletesítse a katonaszerepet. Európában turnézott egy vándorcirkusszal, az előadások szünetében pedig katonaruhában csalt Párizstól Berlinen át Szerbiáig.
  • Magas rangú egyházfiak átejtése: 1903-ban egy fess miniszteri tanácsos, bizonyos Vértessy Géza járt a nyitrai, majd a szombathelyi püspöknél. Először Nyitrára táviratozott érkezéséről, aminek a helyi püspök nagyon örült. Mivel rokonságot ápolt az igazi Vértessy családdal, szeretettel fogadta rég látott unokaöccsét. Az idős, kissé nagyothalló főpap ugyan családi dolgokról is kérdezgette rokonát, de az kitért a válaszadás elől, viszont odaadással hallgatta az idős egyházfi családi történeteit. Majd, miután arra hivatkozott, hogy egy grófi barátjáért kellett kezességet vállalnia, némi kölcsönt is kért és persze kapott is. Ezután a szombathelyi püspökhöz utazott, ahol még kevesebb nehézséget okozott, hogy újra Vértessy Gézának adja ki magát, hiszen ekkor már sokat tudott az igazi Vértessyk életéről. Persze innen is hamarosan távozott, miután nagyobb összeget kért kölcsön. Az ál-Vértessyről végül kiderült, hogy valójában Strasznov Ignác, a két ügyet aztán egyben tárgyalta a bíróság. 
  • A rövidlátó ezredes nemezise: Angliában a brit vezérkari főnök, a kissé már rövidlátó, idősecske Freeman ezredes volt az egyik áldozata. A katona titkolta szemének romlását beosztottjai előtt, hogy elkerülje a nyugdíjazást. Így Strasznovnak mindössze annyi dolga volt, hogy a tiszt irodájába lépve unokaöccseként üdvözölje az öreg katonát, majd amikor az értetlenül bámult rá, feltette a rosszmájú kérdést: „Bácsikám, netán rövidlátó, hogy nem ismer meg?” Bár Freeman egészen biztos volt abban, hogy sosem látta az ismeretlen férfit, inkább fizetett a hallgatásáért. 
  • Az öngyilkossággal fenyegetőző herceg: Egyszer Esterházy hercegnek álcázta magát, így adta elő Vaszary Kolos esztergomi hercegprímásnak, hogy súlyos kártyaadósságot halmozott fel, és ha nem tud fizetni, akkor nem marad más választása, csak az öngyilkosság. A vajszívű főpap természetesen inkább perkált.  
  • A pórul járt milánói ékszerész: Strasznov találékonyságáról tanúskodik az az eset, amikor egy milánói ékszerésztől rendelt meg egy drága nyakéket egy hercegnő nevében. Amikor a férfi a kért ékszert leszállította, Strasznov arra kérte, helyezze az asztal fiókjába, amíg elhozza az érte járó összeget. Az ékszerész nem vette észre, hogy a fiók a másik szobában folytatódik, Strasznov így angolosan távozott az értékes lánccal. 
  • Lady Robertson becsülete: Mikor Hamburgban megtudta, hogy az ottani amerikai konzul Párizsban beteg lett, gyorsan hamisított egy levelet a konzul felesége, lady Robertson nevében. Ezután – a nő szeretőjének kiadva magát – a férj betegsége miatti átmeneti pénzzavarra hivatkozva kért két-három száz márkát a hölgy számára a család ismerőseitől, jobbára magas beosztású diplomatáktól. A hírre az angol, a francia, a svéd, a dán, az orosz, az olasz és az osztrák–magyar konzul is kinyitotta a pénztárcáját, és mivel az ügy kényes természete teljes diszkréciót kívánt, a csalásra csak jóval később derült fény.
  • A budapesti akció: Strasznov Budapesten a szorgalmas, ám minimális helyismerettel rendelkező bolgárkertészeket is átvágta. A Honvédelmi Minisztérium magas rangú tisztviselőjének adta ki magát, így bocsátotta áruba az ekkor katonai védőövezetként, glacisként szolgáló Vérmezőt. A hiszékeny kertészek szeme előtt végeláthatatlan káposztaföldek lebegtek, mikor megelőlegeztek egy igen szép summát, amivel Strasznov természetesen lelépett.
  • És meg sem állt Amerikáig: Ahol – mivel angolul is igen jól beszélt – szintén nem okozott gondot, hogy kiénekeljen egy kis pénzt a degeszre tömött zsebekből. Az Újvilágban töltött idő megihlethette, így 1929-ben „feltalálta” a szilárd alkoholt, amit csak össze kell keverni némi vízzel, és már fogyasztható is. Megérezve az üzleti lehetőséget, több bank is folyósított némi előleget a találmányra, ami a szesztilalom Amerikájában óriási üzlet lehetett volna. Feltéve, hogy valóban létezik. De nem létezett. 
  • A kommün pénzét is ellophatta: A kommün alatt állítólag átejtette az egyik olyan különítményest, aki korábban erőszakosan csikart ki nagyobb összegeket a lakosságtól Csongrád és Csanád megyében. Az erőszakos csapat főnöke őrizte a lakosságtól kizsigerelt pénzt, majd egy budapesti szállodában foglalt magának szobát, azonban Strasznov és egy társa megneszelték, hogy szép kis summa van nála. A csalókirály jelentkezett a terroristánál titkárnak, majd, miután többször is áldomást ittak a szakmai megegyezésre, és a magas rangú csatlós kidőlt, Strasznov több millió pengőt lopott el tőle. Ezután jelentette a lopást, de azzal, hogy ő személyesen Szamuely Tibornak akarná átadni a lopott pénzt. Mire fény derült a szövevényes ügyre, Strasznov már rég elhagyta az országot. Erről a bűntényről azonban könnyen elképzelhető, hogy kivételesen nem ő, hanem az újságok találták ki.
  • Eladta a börtön berendezését, ahol raboskodott: Strasznovnak még a börtönben sem volt nyugta, ahol összesen mintegy 30 évet töltött. Legismertebb és egyik leghosszabb tartózkodása nem volt kifejezetten problémamentes. Éppen a jelenlegi Horvátország területén található Lepoglaván raboskodott, amikor úgy döntött, megírja emlékiratait. Annak érdekében, hogy nagyobb legyen az érdeklődés, saját halálhírét keltette és magát az örökösének kiadva két kiadónak is eladta a publikálás jogát. Miközben a börtön vezetése azzal volt elfoglalva, hogy felgöngyölítse a bűntényt, a intézmény összes bútorát is eladta.  

Egy „szorgalmasan” végigcsalt élet után, a 20-as években jött rá, hogy változik a világ, az arcát pedig túl jól ismerik ahhoz, hogy folytathassa tevékenységét, így nyugdíjba vonult. Hosszú és dicstelen karrierje alatt több millió pengőnek megfelelő összeget csalt ki, ez ma, forintban milliárdos nagyságrendet jelentene. Bűnei nemcsak egy nyugtalan elme csapongását mutatják, de találó képet festenek a korabeli világról is, amelyben az adott szónak még irigylésre méltó jelentősége volt, azonban a szövevényes hatalmi hálózatok és a hozzájuk kapcsolódó külsőségek néha még a józan ész törvényeit is felülírták.

Források: 

  • Sopron, A püspökök csalója, 1903. április 7. 
  • Vásárhelyi Reggeli Újság, A vörös Strassnoff, 1919. szeptember 25.
  • Mai Nap, Csenger Hajdu Sándor: Kalandorkirály első fellépése, 1994. szeptember 11.
  • Új Nemzedék, Strasznof, a nemzetközi „szélhámoskirály″, akinek halálhírét költötték, Pesten járt és a saját találmánya „szilárd szesz″ amerikai exportjáról tárgyalt, 1929. január 1. 
  • Salga Attila:A mátészalkai kalandor regényes története
  • Divány.hu

A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.

(Borítókép: Hartyányi Norbert – We Love Budapest)

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés

Címkék