Raymond & Ray
A 2022-ben készült amerikai dramedy már a két főszereplőjével berántja az embert: Ethan Hawke és Ewan McGregor külön-külön is elvisznek a hátukon egy filmet, hát még ha ketten vannak. Ráadásul nagyon jól működik a párosuk. A történet szerint testvérek, az anyjukat nem ismerik, egy nem éppen mintaapa nevelte fel őket, a srácokban pedig ettől olyan trauma keletkezett, hogy felcseperedve szinte minden kapcsolatot megszakítottak az apjukkal. A film ott kezdődik, hogy egy este a kispolgárias Ray (McGregor) becsenget az exzenész és exdrogos Raymondhoz (Hawke) azzal, hogy az apjuk meghalt, és el kell őt temetni, valamint teljesíteni a nem kimondottan hétköznapi végrendeletét. Elindulnak hát, az úton pedig visszatalálnak önmagukhoz, egymáshoz, és bizonyos fokig még némi megbékélésre is lelnek. Azon túl, hogy mindig nagyon jó nézni a két főszereplőt, a film fő vonzereje a csendes, ám elég abszurd fordulataiban és néhol egész bizarr humorában rejlik.
Itt nézheted meg: Apple TV+
The Tender Bar (Iskola a pult mentén)
George Clooney nyolcadik rendezése 2021-ben készült el, és egy igazi feelgood mozi, na meg felnövéstörténet, ami az egyik főszerepet alakító Ben Afflecknek is lehetőséget adott arra, hogy a tőle megszokott szerepkörökből kilépve ezúttal egy kicsit más karaktert formáljon meg. A 70-es évek első felében játszódó történet szerint a kis J. R. Maguire az édesanyjával anyagi megfontolásból visszaköltözni kényszerül a nagyapjához, Long Island egyik kevésbé vonzó elővárosába. A fiú itt ismerkedik meg Charlie nagybátyjával, aki egy bárt vezet, és a pult mögött állva osztja az életigazságokat, melyek lényege, hogy J. R. azzal foglalkozzon, ami igazán vonzza: az írással. A jó szándékú, kedves és nagyon szerethető film a nálunk kevésbé ismert J. R. Moehringer önéletrajzából született, egyszerre korrajz, felnövéstörténet és – ha úgy tetszik – példabeszéd, hisz a szerző később nemcsak a New York Times munkatársa, de neves író is lett Amerikában. Ben Affleck mellett a film további főszereplői: Tye Sheridan, Lily Rabe és Christopher Lloyd.
Itt nézheted meg: Prime Video
Szia, Életem!
Rohonyi Gábor és Vékes Csaba filmje (itt írtunk róla hosszabban) a 2022-es év hazai terméséből való, műfaját tekintve romantikus vígjáték, ám azért is emeljük most ki a többi hasonló zsánerű mozi közül, mert sok tekintetben eltér az átlagtól, méghozzá jó irányba. A humora remek, cseppet sem cukiskodó – pedig a története még talán indokolná is –, inkább karcos, nem véletlenül formálja meg a kiégett írót a karcos hangú Thuróczy Szabolcs. A másik főhős egy gyerek, Samu (Pásztor-Várady Mór), aki az anyjával él együtt, elég zaklatott körülmények között, apa nélkül, merthogy az az írónk, csakhogy ő mit sem tud a fiú létezéséről. Ám egy nap megkapja a több mint eleven fantáziájú Samut, akivel kénytelen összecsiszolódni, a film pedig ezt a könnyes-vicces folyamatot követi figyelemmel, egyéni hangulatú humorral és sok-sok szeretettel megspékelve. Ha a moziban kimaradt, a streamingnek köszönhetően most pótolhatjuk.
Itt nézheted meg: RTL+
Véletlenül írtam egy könyvet
2025 nagy magyar filmes szenzációja ez a januárban, szinte a semmiből érkezett családi vígjáték, ami – a Szia, Életem!-hez hasonlóan – egy nagyon eleven fantáziájú gyerekről szól, ezúttal egy kistini lányról (Demeter Villő), aki író szeretne lenni. Ő a történet mesélője, akinek épp összekavarodott az élete, ám a szomszédban lakó idős és vagány írónő (Zsurzs Kati) segít neki, hogy – azon túl, hogy elinduljon az íróvá válás útján – rendet vágjon a káoszban, amiről aztán kiderül, hogy nem is káosz, csupán maga az élet. Lakos Nóra filmje ellenállhatatlanul bájos és bájosan humoros mozi, aminek a legkérgesebb szívű ember sem képes ellenállni. Tipikusan az a film, amitől ugyan senkinek nem oldódnak meg az életproblémái, de arra a másfél órára elfelejti mindet, és amikor vége lesz a filmnek, megsokszorozódott erővel vág bele, hogy mindent helyrehozzon.
Itt nézheted meg: Netflix
Good bye, Lenin!
A végére pedig egy klasszikus, a film, ami egy csapásra európai filmsztárt csinált a kiváló színészből, Daniel Brühlből. Állítólag a németeknek nagyon rossz a humora, és ezt már számos filmmel bizonyították is, egy csomó másikkal viszont azt igazolták, hogy igenis van nekik is humoruk. Wolfgang Becker 2002-ben készült, roppant szórakoztató mozija mindenképpen az utóbbi kategóriát erősíti. A főhős édesanyja, aki hisz a szocializmusban és a pártban, váratlanul rosszul lesz, majd kómába esik. Mire magához tér, addigra nagyot változott a világ: széthullott a KGST, megszűnt Németország kettéosztottsága, a szocializmust pedig felváltotta a liberális polgári demokrácia. Az aggódó fiú, attól tartva, hogy az édesanyja, szembesülve a rendszerváltással, ismét kómába zuhan, merész döntést hoz: úgy tesz, mintha semmi nem változott volna, és azt igyekszik eljátszani a nő előtt, hogy még mindig áll a régi rendszer, sőt stabilabb, mint valaha. Igazi vígjátéki alaphelyzet, a film alkotói pedig élnek is vele.
Itt nézheted meg: MAX
(Borítókép: Araya Doheny – Getty Images)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
