Születésekor üstököst láttak
Liszt Ferenc gyerekkorához két legenda is kapcsolódik. Mivel Liszt a Nagy Üstökös évében született, ezért nem meglepő, hogy az egyik legenda szerint az üstökös bevilágította a doborjáni égboltot, ezért fényes jövőt jósoltak neki. A másik szerint pedig a családnak azt jövendölték, hogy a kis Liszt majd üveghintón, dicsőséggel tér vissza otthonába, Doborjánba. Hogy a jövendölés mennyire csak legenda, az talán mindegy is, hiszen Liszt Ferencnek a fényes jövő és a dicsőség is összejött – ebben persze nemcsak a csodagyereksége, de édesapja, Liszt Ádám keze is benne volt, hiszen korán felismerte gyermeke tehetségét, és hétéves korától zongoraórákra járatta.
Lisztománia
Elsőre azt is hihetnénk, hogy utólag, a Beatles-mánia mintájára kapta meg a nevet a Liszt Ferenc körül kialakult rajongás és tömeghisztéria, de valójában már a 19. században létezett ez az elnevezés. Ráadásul a német romantika egyik legnagyobb költője, Heinrich Heine alkotta meg, amellyel a Liszt-koncertek gyakori jelenségét,
a zeneszerző-zongoravirtuóz előadásmódjától, megjelenésétől eKSZtázisba eső közönséget írja le.
Ez az „őrület” az 1839-ben indult, egész Európát bejáró koncertsorozatával kezdődött, és Liszt olyan beleéléssel zongorázott, hogy a többségében nőkből álló közönség kendőket, virágokat és állítólag fehérneműt is dobott a művésznek. Sőt, az is megesett, hogy egyesek az euforikus állapottól eszméletüket vesztették. A koncertek után gyakori volt, hogy a rajongók megrohamozták Lisztet és ereklyeként próbálták megszerezni a kesztyűjét, a cigarettacsikkjét vagy a hajfürtjeit. Heine egyébként őrületnek tartotta a lisztomániát, ami csak azért nem olyan meglepő, mert a 19. században minden mániát mentális betegségnek véltek, a kor orvosai próbáltak is gyógymódot találni a Liszt-jelenségre.
Kutyaszőrt küldött a haja helyett
Már önmagában az is furcsa, hogy valaki annyira rajong egy művészért, hogy a legkülönfélébb tárgyakat képes róla gyűjteni, de vannak olyanok, akik akár még egy kiköpött rágógumiért is képesek milliókat adni. Bár pénzt – legalábbis mi nem tudunk róla – nem adtak érte, de hasonlóan meghökkentő az is, hogy Liszt Ferencet gyakran bombázták olyan rajongói levelekkel, amelyekben hajtincset kértek tőle. Liszt népszerűségéhez hozzájárult hosszúra hagyott loknija is, amit előszeretettel lóbált koncertjei közben. Ebbe az emberek úgy belehabarodtak, hogy a saját otthonukban akartak belőle őrizni egy darabot. A szóbeszéd szerint amikor Liszt már nem tudta kielégíteni az effajta igényeket, vett egy hasonló bundájú kutyát, és onnantól fogva kutyaszőrt küldött a rajongóinak.
Koronázási mise inkognitóban
1867-ben a Mátyás-templomban koronázták I. Ferenc Józsefet és Erzsébetet magyar királlyá és királynévá, az alkalomra pedig Liszt Ferenc komponált ünnepi misét. Sokáig viszont egyáltalán nem az ő művét, hanem a bécsi udvari karmesterét adták volna elő, ugyanis Ferenc Józsefnek több problémája is akadt Liszttel, de leginkább az, hogy túlságosan hangoztatta magyarságát. A hazai muzsikusok, közéleti személyek és leginkább Sissi közbenjárására végül sikerült elérni, hogy a magyar zeneszerző miséjét adják elő a nemes alkalomkor, ám hogy ne legyen teljes az öröm, Liszt nemcsak nem vezényelhette azt, de meg sem hívták a koronázásra, így végül inkognitóban jelent meg és a karzatról hallgatta a művét. Bár igyekezett angolosan távozni, a templom előtt várakozó tömeg hatalmas üdvrivalgásban tört ki, amikor meglátta – a pletykák szerint nagyobb éljenzést kapott, mint a kapun kilépő királyi pár.
Egy írónő és egy grófnő szerelme
Liszt Ferenc meglehetősen kapós férfi volt, ha akarta volna, bárkit megkaphatott volna a rajongói közül, és állítólag egy félvilági nővel, Lola Montezzel is viszonya volt (akivel szakítása a tettlegességig fajult), de végül egy grófné és egy hercegnő iránt táplált nagy szerelmet. Liszt 1833-ban találkozott a nála 7 évvel idősebb, ráadásul férjezett Marie d′Agoult írónővel, akivel szinte azonnal egymásba szerettek, titkos találkozásokba és levelezésbe kezdtek, melynek vége az lett, hogy a grófné elhagyta férjét és közös életet kezdett Liszttel. A szerelemből három gyerek született: Blandine, Cosima és Daniel. Bármennyire csodálatosnak indult kapcsolatuk, a zeneszerző utazásai és koncertjei meg a folyamatos féltékenységi jelenetek miatt olyannyira megromlott a viszonyuk, hogy Liszt végül a gyerekektől is eltiltotta a nőt. A szakítás után Liszt egy másik, szintén rangos nő vállán vigasztalódott, ő volt Carolyne zu Sayn-Wittgenstein grófnő, akivel 15 évig éltek együtt. A fiatalon nem kívánt házasságba kényszerített, férjétől külön élő, gazdag, művelt és önálló Carolyne mindent megtett, hogy segítse Lisztet. Bár a pár szeretett volna összeházasodni, folyamatos elutasításba ütköztek.
Források:
- Rákai Zsuzsanna: Liszt, a szívtipró, Múlt-kor, 2011
- Nagy Attila Károly: Liszt Ferenc volt az első popsztár, Index, 2017
- lisztmuzeum.hu
(Borítókép: Major Kata – We Love Budapest)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
