Ha eljön az év vége, az sok embernek egyet jelent az év közben kihagyott sorozatok bepótolásával. Mint minden évben, idén is adunk pár tippet, hátha van olyan, aki már azt sem tudja, mit nem nézett meg 2025-ben. A drámákon és a krimiken már túl vagyunk, jöjjön hát a nevetés! Íme 5 vicces sorozat, melyek között abszurd, hagyományos és parodisztikus humorú is található.

The Paper

Műfaját tekintve a sorozat mockumentary, magyarul áldokumentumfilm. A The Office (A hivatal) spin-offjáról van szó, így a humora is hasonló:

abszurd, hétköznapi, provokatív, néha nagyon-nagyon kínosan kellemetlen.

A sztori szerint az egykori dokumentumfilmes stáb ismét felkeresi a papírban utazó céget, amiről kiderül, hogy már nem létezik, beolvasztották egy nagyobb cégbe. Így hát tovább nyomoznak a filmesek, így jutnak el ehhez a nagyobb halhoz, melyről kiderül, hogy a WC-papírjuk önmagában eltartja a vállalatot, mely így megengedheti magának, hogy legyen egy ráfizetéses részlege is: az egykor jobb napokat látott és népes szerkesztőséggel bíró helyi lapot is ők adják ki. Bár van online felületük is, de még mindig a nyomtatott verzió a zászlóshajó, ráadásul érkezik a lap vezetésére egy új főszerkesztő, aki naiv idealizmussal veti bele magát a munkába, hogy felvirágoztassa az újságot. A lap hétköznapjait és munkatársait követhetjük nyomon ebben a szellemes sorozatban. 

Itt nézheted meg: SkyShowtime

The Chair Company (Szék alatt a világ)

Az összeesküvés-elméleteket meg az azokra éhező tömegeket figurázza ki ez a rövid, de nagyon tömény részekből álló sorozat. A napjaink Amerikája elé tartott görbe tükörben az látszik, hogy minden tele van feszültséggel és paranoiával, és amíg ezt innen, kívülről figyelhetjük, addig nagyon-nagyon szórakoztató ez az abszurd cirkusz. Főszereplőnk, Ron egy hétköznapi családapa, aki, miután saját vállalkozásában elbukik, visszatér régi munkahelyére, ahol megbízzák egy új mall felépítésével, majd vezetésével is. Az ünnepélyes projektindítás azonban kínos katasztrófába torkollik, miután Ron alatt összerogy a széke és a földre kerül. Mivel különösen megalázónak érzi a helyzetet, a széket gyártó céghez fordul panasszal – ám az nem létezik, vagy hát nem úgy, ahogy egy cégnek léteznie kéne. Ron – összeesküvést sejtve – nyomozásba kezd, ami őrültebbnél őrültebb helyzetekbe sodorja, meg rendkívül fura alakok közé. 

 Itt nézheted meg: HBO Max

Plur1bus

Sokak szerint toronymagasan ez az idei év legjobb sorozata, de a 2025-ben indultak között mindenképpen. Jómagam is hajlok erre, mert nemhogy sorozatot, de filmet is jó régen láttunk, amelyiknek ennyire eredeti története lenne. A Severance már közelített ehhez a szinthez, de csak majdnem érte el. A Plur1bus viszont 

pontos találat a céltábla közepébe.

A készítője Vince Gilligan, akinek többek között a Breaking Bad és a Better Call Saul című szériákat is köszönhetjük, ám ez, még ha kimutathatók is rokon vonások, nagyon más, mint azok voltak. A nagyon abszurd tragikomédiában egy nem kimondottan szimpatikus nő csetlés-botlását nézhetjük végig egy olyan világ kulisszái között, ami egyik pillanatról a másikra kerül át az általunk ismert normalitásból egy olyan állapotba, amikor egy nagy kollektív tudatban kapcsolódik össze az emberiség, segítőkész, pozitívan gondolkodó, békés és barátságos lesz a világ összes embere, kivéve főhősünket és még nagyjából 9-10 embert világszerte. A sorozat egészen magával ragadó, és minden eresztékében az: a hangulatában, a történetmesélésében, a bizarr humorában, abban, ahogy az ellenszenves főhősünk mindössze a körülmények megváltozásával szerethetővé válik. De legfőképpen abban nyűgözi le a nézőt, hogy a Plur1bus páratlanul mélyen rétegzett mese, ami bár nagyon groteszk és szürreális, mégis tűpontosan mutatja meg azt a valóságot, amiben élünk. 

 Itt nézheted meg: Apple TV

Douglas Is Cancelled (Douglast bojkottálják)

A szatirikus, társadalomkritikus négyrészes brit sorozat készítője egy minden hájjal megkent, régi motoros skót tévés, Steven Moffat, akit ha máshonnan nem is, de onnan ismerhetünk, hogy a 90-es évek legvégén ő támasztotta del a Doctor Who-t (ami azóta is jól muzsikál), 2010-ben pedig megteremtette a Sherlockkal a modern Sherlock Holmes és Dr. Watson figuráját. Idei sorozata egy négyrészes mini, ami a jól ismert cancel culture jelenséget járja körbe egy tipikus sztorival: a jó nevű férfi hírolvasó egy esküvőn részegen elmond egy nem éppen píszí viccet, ami kikerül a netre, hősünk, Douglas pedig bajba kerül miatta, már csak azért is, mert fiatal, csinos és feltörekvő kolléganője úgy ítéli meg, ebből ő most alaposan profitálhat. A sorozat egyfelől precízen bemutatja, hogyan működik a cancel culture részleteket és árnyalatokat nem mindig figyelembe vevő gépezete, másfelől pedig azt is bemutatja, ki miért és miért úgy reagál egy-egy ügyre, ahogy reagál. Mindezt pazar, pergő nyelvű párbeszédeken és sziporkázó adok-kapok helyzeteken keresztül. 

 Itt nézheted meg: SkyShowtime

Dear White People (Kedves fehér emberek)

Ez egy régebbi darab, ám annyira még nem régi, hogy ne lenne aktuális ma is, sőt jelezzük, hogy a felvetett problémák (sajnos) még holnap is azok lesznek. Az azonos című, 2014-es mozijából maga az író-rendező Justin Simien készített 2017-ben sorozatot, ami négy évadot és 40 részt ért meg. A helyszín egy amerikai egyetem, ahol mindenféle társadalmi helyzetű, szexuális irányultságú, bőrszínű és politikai meggyőződésű fiatalember tanul. A helyenként nagyon maró szatíra sosem néz félre, hanem mindig felteszi az égetően fontos kérdéseket, kimondottan provokatívan fogalmazva, és egyáltalán nem részrehajló és elnéző senkivel sem, csupán az ellentmondásokra világít rá bármelyik szereplővel kapcsolatban. Lehet, hogy ránézésre vannak feketék meg fehérek, de ha az egyes emberekbe nézünk, millió árnyalattal bővül az alapszín. Előítéletei mindenkinek vannak, kár is tagadni ezeket. Szembe kell néznünk velük, hogy aztán másoknak is a szemébe tudjunk nézni, őszintén, vádaskodás, felelősséghárítás és agresszió nélkül. A sorozat erőssége, hogy mindezt nem komolykodja túl, hanem jófajta iróniával egyszerűen és egy csapásra tesz nevetségessé minden negatív attitűdöt. Kiváló szatíra a hétköznapi rasszizmusról, homofóbiáról és társaikról.

 Itt nézhető meg: Netflix

(Borítókép:  Dear White People (Kedves fehér emberek), Lara Solanki –  Netflix)

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés

Címkék