Adolescence (Kamaszok)
Az eddig elsősorban színészként ismert Stephen Graham és régi barátja, a forgatókönyvíró-producer Jack Thorne (This Is England-sorozat, His Dark Materials) négyrészes minisorozata szinte a semmiből érkezett idén tavasszal, és egy jókora gyomros volt mindazok számára, akik látták. Nincs igazi főszereplője a műnek, csak szereplői, és hogy épp kinek a szemszögéből látjuk az eseményeket vagy azok egy-egy szeletét, az részről részre változik, sőt akár egy részen belül is. A történet egy gyilkosság – egy 13 éves fiú megöli egy iskolatársnőjét – utóhatását meséli el részrehajlás és félrenézés nélkül. Az egész ügy annyira felfoghatatlan, hogy valódi magyarázat arra, hogy mi és miért történt, nem is létezik. Nyugtalanító, kényelmetlen négy résznek lehetünk szemtanúi, és a szereplők arcai, bizonyos nézéseik meg az eseményeken kattogó gondolataink még sokáig velünk maradnak. Ha karácsonykor nézzük meg, utána még szorosabban fogjuk magunkhoz ölelni a szeretteinket.
Itt nézheted meg: Netflix
Task (A megbízás)
A Mark Ruffalo főszereplésével és még a szokásosnál is érzékenyebb alakításával készült krimiben nem elsősorban a nyomozás a fontos. Azt már az elején is látjuk, hogy ki és mit csinált pontosan. Ami igazán fontos, az a karakterek egymáshoz való viszonya, a viszonyok alakulása, és az, hogy végül kik buknak el, kik pusztulnak bele és kik dicsőülnek meg – ha egyáltalán lehet vagy érdemes a megdicsőülés szót használni a sorozat kapcsán. Mocskos, veretes dráma, ami előttünk zajlik, lassan hömpölyög előre, ám vészjóslóan, és tudod jól, olyan, hogy teljesen megnyugtató, jó befejezés ebben a világban nem létezik, mert itt ugyanúgy nincsenek tisztán jók, ahogy tisztán rosszak sem. A Task közelebb áll a görög tragédiák világának elátkozottságához, mint bármi máshoz.
Itt nézheted meg: HBO Max
Landman (Az olajügynök)
Billy Bob Thorntont mindig jó látni, és teljesen mindegy, hogy a vászon vagy a képernyő az a felület, amin elénk kerül. Ő az a színész, aki bármit eljátszik, és mindent ragyogóan. Ezért is szeretjük nézni. Legújabb szerepében egy olajügynök, méghozzá egy igazi, minden hájjal megkent, mindent megoldó profi, aki ugyan nagykutyának látszik, de vannak körülötte nagyobb kutyák is, akik mellett ő kicsinek látszik. A sorozatot, ami tavaly év végén kezdődött és épp most megy a második évada, Taylor Sheridan készítette, úgyhogy nagyjából sejthetjük, hogy mit kapunk: egy nyers, kissé kiábrándult, realista, a mindenkori politikát és a közéletet is érintő, karakterközpontú, gyakran meglehetősen drámai, neowestern-thrillert. Thornton mellett más színészkiválóságok is akadnak a Landmanben, például Ali Larter, Jon Hamm, és a sorozat még Demi Moore-ból is a legjobb formáját hozza elő. A Landman ugyan a Dallas világában játszódik, de mindössze ebben az olajos háttérben egyeznek, mert egyébként minden másban (például előadásmód, dramaturgia, karakterépítés) egészen más a kettő.
Itt nézheted meg: SkyShowtime
Death by Lightning (Merénylet az elnök ellen)
A hangzatos cím mögött nem egy szövevényes politikai krimi bújik meg, hanem egy valós eseményeken alapuló, izgalmas korrajz, egy történelmi sorozat, ami az amerikai múlt egyik kevésbé ismert, ám annál fontosabb rövid fejezetét meséli el. Az Egyesült Államok 20. elnöke, James A. Garfield, akit, ha úgy vesszük, „véletlenül” választottak meg, mindössze hat hónapig volt a hivatalában, mert egy merénylő, bizonyos Charles Guiteau lelőtte. A lövés maga ugyan nem volt halálos, de az orvosa félrekezelte az elnököt, aki a fertőzésbe halt bele végül. A sorozat tobzódik a jobbnál jobb színészekben és alakításokban, kezdve a két kulcsszereplővel: az elnököt Michael Shannon, a merénylőt pedig Matthew Macfadyen alakítja. Kettejük rövidebb pillanatokra összeérő sorsának alakulásai adják a sorozat történetét, ami aztán egy drámai pontban, a merényletben csúcsosodik ki, majd szépen lecseng és elhalkul, mert az élet és a történelem is megy szépen tovább. A négyrészes sorozatot egyébként nálunk forgatták, így aki jól figyel, felfedezhet ismerős háttereket.
Itt nézheted meg: Netflix
Devil In Disguise: John Wayne Gacy
JWG sorozatgyilkos volt, méghozzá az, akinek alakjáról az IT (Az) bohócruhás gyilkológépét mintázta Stephen King. Gacy ugyanis imádta a bohócokat, gyakran húzott magára ilyen jelmezt gyerekzsúrok kedvéért. A bizonyíthatóan közel harminc fiatal fiút és srácot meggyilkoló férfi utáni nyomozásról, a letartóztatásáról meg egyáltalán róla – hogy miért is lett ő ilyen – szóló sorozat nagy erénye, hogy a karakterekre helyezi a figyelmét, nem pedig a gyilkosságokra, melyek közül egyet sem látunk. Nem vért és ölést kapunk, hanem előttünk lassan kibomló, így-úgy megváltozó személyiségeket, melyek persze szörnyű bűntények körül sertepertélnek. Nemcsak a gyilkos fejébe látunk bele, hanem a rendőrökébe, az ügyészébe, a meggyilkoltak családtagjaiéba és néhány áldozatéba is. Megérteni vagy inkább elfogadni ugyan nem fogjuk, hogy mi minden történt, azt meg pláne nem, hogy miért, de a világ bizarrságának okaihoz, azok megértéséhez biztosan közelebb jutunk.
Itt nézheted meg: SkyShowtime
(Borítókép: Death by Lightning (Merénylet az elnök ellen), Larry Horricks – Netflix)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
