Egyértelmű, hogy a szecesszió a top 3 legkedveltebb építészeti stílus között van, sőt megkockáztatjuk, hogy a dobogó legfelső fokát foglalja el. Ám ha valaki a szocializmus idejéből vagy a 20. század elejéről utazna jelenünkbe, értetlenül állna a szecessziómánia jelensége előtt, ugyanis ezeket a mesebeli házakat akkor még egyáltalán nem tekintették mesebelinek. Ezek a házak – legalábbis a többségük – tobzódnak a kanyargó indákban, színes majolikákban, virág-, bogár- és madármotívumokban, emiatt sem a szakma, sem a nagyközönség nem fogadta őket tárt karokkal. Túlzó megjelenésük miatt inkább giccsnek vélték, nem pedig követendő példának.
Nem tagadjuk, mi is szeretjük a szecessziót, hiszen ezeknek a Tündérországba illő házaknak nehéz ellenállni. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a szecesszió inkább mozgalom vagy egy művészeti irányzat, mintsem stílus, ami valójában az akadémikus, a historikus művészet ellen jött létre. Aki egy kicsit is beleásta már magát a szecesszió történetébe, annak biztosan feltűnt, hogy minden országban máshogy nevezik, ez utal arra is, hogy egy kicsit mindenhol más jellemzi: létezik kicsit rokokóba illő, habos vonal, ahogy növényi ornamentikával díszített és geometrikus is. Mi most a legikonikusabb budapesti szecessziós épületek helyett mutatunk néhány kevésbé ismert házat, amik legalább annyira szépek, mint híressé vált társaik.
Gonda-ház
Érdemes felkeresni ezt a Corvin-közhöz közeli házat, amit ugyanaz az építész tervezett, akinek a habos süteményt idéző Kőrössy-villát is köszönhetjük: Kőrössy Albert Kálmán. A Práter utca eleji ház 1904 és 1905 között épült fel magyaros szecesszióban, ami az építész zsenialitását is megmutatja, ugyanis a legkülönfélébb építészeti stílusokban tudott alkotni. A Gonda-ház csupa dísz, a homlokzaton apró szívecskéket és életfákat találunk, a famotívum ráadásul az olajzöld kapun is visszaköszön, amit érdemes átlépni, mert akkor feltárul előttünk a csoda szép lépcsőház, ami a fali díszítésekkel, festésekkel, színekkel, lámpákkal és kovácsoltvas korláttal olyan, mint egy műalkotás. A házat Gonda Dezső ügyvéd, hírlapíró és királyi tanácsos építtette, aki szabadidejében az irodalmi tevékenységnek is szívesen hódolt, az épület leghíresebb lakója pedig Mednyánszky László festő volt.
Csengery utca 76.
Ha csak a hétköznapi teendőinket végezve átrohanunk a városon, akkor elég sok érdekes és zseniális épületről vagy azok apró részleteiről maradunk le, úgyhogy érdemes néha kicsit lassítani, és jobban figyelni az épített környezetre. Ha a Csengery utcában lassulnánk, akkor a 76-os szám előtt álljunk meg, ahol egy olyan házat fogunk találni, ami bár Lechner építészeti világát idézi, mégsem ő, hanem két tanítványa tervezte. Ők Komor Marcell és Jakab Dezső, akik a Fiumei úti Országos Társadalombiztosító Intézet székházát is tervezték. A szalaggal díszített pártázat, a homlokzaton végigfutó indák, tulipánok és szívecskék megérnek egy-egy Insta-szelfit.
Szedő-ház
A Hajós utca végén áll a Málnai Béla tervezte szecessziós épület, ami pár éve nyerte vissza eredeti kinézetét, így a kovácsoltvas korlátokat, illetve a csodás virágokkal teli kaput is újra színesre festették. A virágzó erkélyes Szedő-ház színes ólomüveg ablakait nem másnak, mint Róth Miksának köszönhetjük. A bérház 1903-ban épült, és Málnai egyik legkorábbi műve. Itt működött A Ház című folyóirat is, amit Málnai szerkesztett.
Lengyel nemzetiségi templom, Kőbánya
Ha Kőbányán jártok, érdemes felkeresni ezt az Árkay Aladár tervezte lengyel templomot, ami valójában nem a tipikus burjánzó szecesszió mintapéldája, de a finoman hullámzó pártázatával mégis a szecesszióhoz köthető. A lágy ívek, a homlokzat közepi szívmotívum és a terméskövek használata meg a végtelen egyszerűsége a legbájosabb épületek közé emeli. A Mindenkor Segítő Szűz Mária-plébániatemplom a X. kerületben élő katolikus lengyelek számára épült 1930-ban, és ez a második legismertebb magyarországi lengyel vallási intézmény. A lengyelek a 20. század elején jelentek meg a kőbányai kőfejtőkben, s bár egy ideig a Conti-kápolnában tartották a szertartásaikat, viszonylag hamar felmerült az igény egy saját templom megépítésére. Már 1914-ben engedélyt kaptak a római katolikus templom felépítésére, de az első világháború közbeszólt, így az építkezés csak 1925-ben indulhatott el.
Szűz utca 5–7.
Az egyik kedvenc felfedezésünk volt ez a Szűz utcai bérház, ami már úgy is elég érdekes, hogy tele van magyaros népművészeti motívumokkal és burjánzó indákkal, de a falak mögött még egy olyan titkot rejt, amit leginkább csak az ott lakók és a besurranó fotósok tudnak. Ha bejutunk a szecessziós ház belső udvarába, akkor ne ragadjunk le az egyszerű körbenézésnél, hanem bizony felfelé tekintgessünk, ugyanis az udvar falai alulról nézve egy hatalmas pillangót formáznak. Aki eddig nem találta meg a legjobb fotótémát a városban, akkor annak most itt van egy tökéletes. A házat egyébként egy nem túl ismert építész, ifj. Nagy István tervezte, neki köszönhetjük a pillangókban tobzódó Szenes-házat is.
Ha még több szecesszióra vágytok, akkor olvassátok el ezt a cikkünket, ahol nem csupán összeszedtünk néhány épületet, hanem egy teljes sétát állítottunk össze a kevésbé ismert házakból. Itt megtaláljátok Budapest első szecessziós épületének történetét, ide kattintva pedig elolvashatjátok a mozgalom egyik legérdekesebb figurájának történetét, aki egyébként nem Lechner Ödön volt.
(Borítókép: A Szűz utcai bérház, Koncz Márton – We Love Budapest)
