Valószínűleg nem vagyunk egyedül, akik egy-egy pusztulófélben lévő vagy félbehagyottan álló épület láttán arra gondolunk, mennyi mindent lehetne kezdeni ezekkel a házakkal, hogy az enyészet helyett a köz számára is használható funkciókkal teljenek meg. Rengeteg olyan épület van városszerte, amelyek magántulajdonban vannak, mégis bedeszkázott ablakok és omló vakolat jellemzi őket – sok esetben pont azért, hogy a védett épület olyan állapotba kerüljön, amelyet megmenteni már nem, csak lebontani lehet, hogy helyére jobban eladható és sok pénzt hozó irodaház vagy szálloda épülhessen. De vannak azok az elhagyott és ponyvával betakart épületek, amelyekhez valaha nagyívű elképzelések és felújítási tervek társultak, csak aztán pénzhiány, bírósági végzés vagy érdekellentétek miatt ezekből semmi nem lett. Ebben a listában olyan épületeket mutatunk, amelyek évek óta félbehagyva, felállványozva és ponyva mögött elhagyatva állnak, és várják, hogy egy nap pont kerüljön történetük végére.
1. Rákóczi út 66.
Évek óta félbemaradt csontvázként áll ez a ház a Rákóczi úton, és annyira hozzászoktunk már a félkész állapotához, hogy valójában azon lepődnénk meg, ha valaha kész épület lenne belőle. Itt a 19. században még egy börtön és kivégzőhely is volt, de az 1950-es években a metró építése miatt ledózerolták a telket, és felvonulási területté alakították, amit az építkezés vége után is még évekig úgy hagytak. 1969-ben kiadtak egy rendeletet, hogy a metróépítés után megmaradt felvonulási területként működő telkeknek mindenképpen funkciót kell találni. Így került a fejlesztők szeme elé a Rákóczi út 66. elhagyott telke is, ahová a 70-es években még üzleteket és lakásokat álmodtak, de a 90-es években már 2-3 csillagos szálloda építéséről volt szó. Hiába készültek a szállodához látványtervek, a 2000-es években ismét változott a projekt: egy terveztek ide olasz étteremmel, konferencia- és fitneszközponttal, tetőterasszal és japán belső kerttel, mindehhez pedig egy luxuslakásokat is tartalmazó társasházat is építettek volna. Végül az építőipari válság miatt az egész projekt leállt, a valamikori nagyszabású tervekre pedig a vázszerkezet emlékezteti az arra járót.
2. Magyar Szentföld-templom
Ez az épület már a II. világháború óta félkészen áll Hűvösvölgyben, és noha az elmúlt években többféleképpen próbálták hasznosítani, és különféle elképzelések is készültek a befejezéséhez, nem nagyon látunk rá esélyt, hogy valaha is befejezik. A templomot egyébként az egyik leghíresebb modernista építészünk, Molnár Farkas tervezte, P. Majsai Mór ferences szerzetes felkérésére, aki egy olyan zarándokhelyet szeretett volna létrehozni, ahol megtalálhatók a szent helyek másolatai, valamint a Szentföld topográfiája és relikviái. A nagyszabású templom terveit az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszuson mutatták be, ami ekkor még sokkal közelebb állt a Bauhaus stílusához, mint a végső tervváltozatban látható 4. századi Szent Sír-templomhoz. Molnár Farkas egy elliptikus alaprajzi formát, kupolát és oldalkápolnák sorát tervezett a területre, amelyekben különböző biblikus eseményeket jelenítettek volna meg. 1940-ben kezdődött az építkezés a betlehemi barlang alapkőletételével, amelyhez még a Golgotáról is hoztak darabokat, de a világháború félbeszakította a munkálatokat. Bár 1945-ben újraindult a kivitelezés, és a 20 méter magas kupola zsaluzata is elkészült, a kommunista hatalomátvétel után az egészet leállították, a zsaluzatot visszabontották.
Az elkészült kápolnákban és a templomban időközben a legkülönfélébb dolgok jöttek létre: volt itt sufni, intézet ipari tanulóknak, exportraktár, csomagolóüzem, a Fővárosi Levéltár raktára és a Vörös Csillag Traktorgyár egy része. Voltak tervek arra, hogy egy művésztelepet hoznak létre a területen, majd a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat kőszobrokat faragó részlegét költöztették volna ide, de forráshiány miatt az egészből semmi nem lett. A templom időről időre megmozgatja az építészek és az építészhallgatók képzeletét, de az a nagyszabású tervpályázat sem valósult végül meg, amely szerint a Magyar Szentföld-templom lett volna a Csontváry Múzeum új otthona.
3. Bécsi utca, Harmincad utca sarka
Annak ellenére, hogy a Bécsi utca mennyire frekventált helyen van, még ott is találni félkész, elhagyott és a háló alatt halódó épületeket. Ilyen a Bécsi utca 8. és 10. is, amiket a 2000-es évek elején még bontással is fenyegettek, ugyanis helyükre egy hatalmas divatplázát álmodott az a vállalkozó, akinek a Fashion Streetet is köszönhetjük. Ő ki mást, mint a hatalmas, csupa üveg épületeiről elhíresült Foster + Partners építészirodát kérte fel a gigantikus projekt elkészítésére, akik egy hatalmas üvegtömböt képzeltek el a területre, amelyre egy léghajót formázó tetőkert is került volna – emiatt kapta meg a beruházás az elhírestül Zeppelin-projekt nevet. Ez a fejlesztés úgy átalakította volna a környéket, hogy legalább olyan vitát generált, mint évekkel később a MOL-torony építése. A Deák Ferenc utcán is átívelő tetőrész egészen áthangolta volna a belvárost, s bár a legtöbben tájidegennek vélték, és még az Örökségvédelem is ellenezte a projektet, az mégis zöld utat kapott a Fővárostól és a kerületvezetéstől egyaránt. Ám a vita ezután sem csillapodott: a Budapest Világörökségéért Alapítvány bírósági eljárást indított, arra hivatkozva, hogy az Örökségvédelmet – ami akkoriban még egy létező szerv volt – egyáltalán nem vonták be a tervezésbe; végül meg is nyerték a pert, a projektet pedig megsemmisítették. A helyzet 2011 óta változatlan: a Bécsi utcai épületeket azóta is ponyva takarja, így csak minimálisan látjuk a szerkezet pusztulását. Kár érte, mert egykor a legmenőbb üzlet- és bérházak között volt a Bécsi utcai ingatlan, ahol a nők minden olyan divatkelléket megtaláltak, amikre szükségük lehetett.
4. Iparművészeti Múzeum
Noha erre az épületre szó szerint nem igaz, hogy befejeztelen, mi mégis beletettük ebbe a listába, mert úgy tűnik, a felújítása a végtelenségig tart. Az egyik legszebb budapesti épület a Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte Iparművészeti Múzeum, ami most már hosszú évek óta áll a nagyközönség elől elzárva. A palota átadása a millenniumi ünnepségek záróeseménye volt, bár a közönség csak egy évvel később vehette birtokba. A II. világháborúban komoly károkat szenvedett: elpusztult az aula mennyezete és padlója, belövés érte a kupolát és a nyitott előcsarnokot is, és bár egy részét helyreállították, az 56-os harcok során ismét szétlőtték a múzeumot. A 20. század végére már annyira rossz állapotba került, hogy a kupola lanternáját életveszélyessé nyilvánították, a nyitott előcsarnokot pedig 2010-ben restaurálták, és már ekkor megindultak a tervek egy újabb, modern szárny létrehozásáról. Bár 2017 szeptemberében zárták be az épületet, a kiköltözésen és az állványok felállításán kívül sok látványos munka nem történt. A munkálatok megkezdése évekig húzódott, eleinte 2021-es kezdésről szóltak a hírek, ezek alapján 2027-re el is készült volna a múzeum, azóta viszont a háborús helyzetre hivatkozva rengeteg belengetett, de még el nem kezdett, illetve folyó projektet leállított a kormány – így az Iparművészeti Múzeum rekonstrukcióját is. Reméljük, hogy a munkálatok hamarosan megindulhatnak, mert szomorú, ahogy az állványok mögött megindult az épület amortizációja: levert vakolat és összegraffitizett falak fogadják az arra járókat.
A felsorolt épületeken kívül egyébként van még jó pár olyan projekt Budapesten, ami az évek során félbemaradt és azóta egyre jobban amortizálva várják a szebb napokat, úgyhogy a cikknek még folytatása következik.
(Borítókép: Rákóczi út 66., Medgyesi Milán - We Love Budapest)
