Csak könyvsorsjeggyel! (1958)
Az első magyar televíziós vetélkedőt 1958. június 17-én az Operettszínházból közvetítette a tévé. A mintegy három óra hosszú műsor az Állami Könyvterjesztő Vállalattal közösen készült, és annak érdekében, hogy a közönség minél jobban szórakozzon, hírességeket is meghívtak az adásba – Ascher Oszkár, Rátonyi Róbert, Kabos László, Feleki Kamill, Kiss Manyi, Lórán Lenke és Tompa Sándor is részt vett a műsorban. A vetélkedő nyertese pedig nem más volt, mint a főiskolás Antal Imre, aki igen értékes ajándékot, egy Orion televíziót kapott.
Kicsoda-micsoda? (1976)
Biztosak vagyunk benne, hogy a legtöbben a cikk címét meglátva már keresik is Vágó István nevét a szövegben. Nos, a kvízpápa már karrierje elején barátságot kötött a tévés vetélkedőkkel. A képernyőn először 1975-ben, a Riporter kerestetik című műsorban tűnt fel, és annak ellenére, hogy nem ő lett a nyertes, Vitray Tamás felfigyelt rá, ő tanácsolta, hogy jelentkezzen a Kicsoda-micsoda? barkochbajellegű tévéműsor vezetőjének, ami aztán egy csapásra népszerűvé tette Vágót. A kvíz egyáltalán nem volt egyszerű, Vágó egy akkoriban készült interjúban azt is bevallotta, hogy olykor-olykor hibázott az adásban. Műsorvezetési etikáját viszont így fogalmazta meg: „Megtalálni a segítés leghelyesebb módját.” Szerintünk egész életében tartotta magát ehhez.
Van benne valami (1987–1993)
Klasszikus barkochbaműsor volt, ugyancsak Vágó Istvánnal, a nyereményeket a Centrum Áruház biztosította. Pluszizgalmak is akadtak, ugyanis a helyes megfejtő választhatott, hogy elfogadja a tárgynyereményt, vagy kockáztat, és egy ismeretlen ajándékot választ, megnézi, mi rejlik a „redőny” mögött. Ám nem mindig járt jól, előfordulhatott, hogy rádiót cserélt golyóstollra. A vetélkedő egyébként a gyors és sok improvizációt igénylő játék miatt a kvízmestertől legalább akkora agymunkát követelt, mint a játékostól, Vágó pedig fantasztikus volt ebben. Szinte sajnáljuk, hogy a műsor idején nem terjedt még el az internet, ugyanis a Van benne valamitökéletes mémbánya lehetne, Vágó jellegzetes hanghordozásától kezdve a játékosok hirtelen, sokszor teljesen önkéntelen reakcióin át a főcímben feltűnő Dollyig. Gálvölgyi János készített fergeteges paródiát minderről.
Kérdezz! Felelek (1989–1997)
A tévézés fénykorának másik legendás kvízmestere Egri János volt, aki visszafogott, szürke zakós alakjával, szemüvegével legalább olyan emblematikus jelenségnek számított, mint Vágó István. A nagy műveltségű műsorvezető, aki profi jégkorongosként is szép pályát futott be, és sportműsorok kommentátora is volt, legtöbbször nem licencalapú, hanem saját ötletéből fejlesztett játékokat vezetett, amelyek között a Játék a betűkkel, az Egy szó, mint száz, a Melyiket a három közül?, a Lehet egy kérdéssel több? és az Elmebajnokság is nagyon kedvelt volt. A Kérdezz! Felelek-ben a játékosoknak furfangos állítások segítségével kellett kitalálni egy-egy feladványt, lehetőség szerint minél kevesebb információból. A kedvelt észjáték egyébként nemcsak a tévében, hanem az otthonokban is hódított, társas is készült belőle, bár ehhez a verzióhoz nem tartozott játékmestert segítő csinos nő. Pedig a tévéműsorban olyan szépségek támogatták Egri Jánost, mint Bálint Antónia vagy Gaál Noémi, a későbbi időjós.
Szerencsekerék (1993–2001, 2011–2012, 2021–)
Bár ez a kvíz ma reneszánszát éli, és a képernyőn a Kasza Tibi – Sydney van den Bosch páros ígér humort és sztárokat a nézőknek, mindez semmi ahhoz képest, amit a 90-es évekbeli elődje kínált. A vizuális effektet a műsorban csak a csinos lány szerepéig jutó, civilben azonban orvos Prokopp Dóra erősítette, aki még manuálisan forgatta a megfejtés betűit. Az esztétikus megjelenés terén nem maradt el tőle a két műsorvezető, Klausmann Viktor és Gajdos Tamás sem, a díszletnél alig kevesebb színben pompázó nyakkendőben, jókora válltöméses zakóban. A műsor nem a műveltségre helyezte a hangsúlyt, inkább szerencsére volt szükségünk, hogy elkerüljük a „csőd”-öt, egy-egy jobb mássalhangzó kérése után pedig egész családok ugráltak fel a képernyő előtt, hogy bekiabálják a megfejtést, ami a játékosok közül az izgalom miatt nem mindenkinek ment egyszerűen.
Mindent vagy semmit (1993–1999)
Két amerikai kvízműsor összegyúrásával jött létre a Mindent vagy semmit, aminek nem csak a szabályai voltak furfangosak. Vágó István úgy emlékezett, hogy leforgattak néhány, adásba soha nem került műsort az eredeti szabályok alapján, hogy legyen mit megmutatni a licenctulajdonosoknak, akik magyarországi látogatásukon szintén egy kamuműsor forgatására ülhettek be, az este sugárzott eredeti alatt pedig programokat szerveztek nekik, hogy ne tudják megnézni, mi megy valójában a tévében. Bár a legenda igazán agyafúrt színben tünteti fel a műsornak helyet adó MTV2-t és TV2-t, valószínűbb, hogy a licenc tulajdonosai inkább szemet hunytak a változtatások fölött. Bár a szabályok bonyolultabbak voltak a most megszokottnál, a játéknak meglehetősen fordulatos volt a felépítése, érdekes témák, sokképernyős elrendezés és több körön keresztül, fokozatosan növekvő tét tették izgalmassá. A nyeremények között természetesen megtalálhattuk a 90-es évek vállalkozóinak elmaradhatatlan kellékeit, a színarany telefonkártyát és a személyi hívót is. Természetesen csinos segítő is volt, Brunner Márta mosolygott a játékosokra az ajándékok fölött.
Legyen Ön is milliomos! (2000–2010, 2012–2013, 2019)
Az egyik leghosszabb ideig vetített hazai tévés vetélkedőt a legtöbben Vágó Istvánhoz kapcsolják, bár Fábry Sándor és Friderikusz Sándor is vezetett néhány adást. A szabályokra mindannyian emlékszünk, egy játékosnak 15 kérdést kellett egyre növekvő nyereményért megválaszolnia, amihez háromféle segítséget vehetett igénybe, de úgy is dönthetett, hogy megáll, megelégszik az addig elnyert összeggel. A műsorban olvasónk, Krisztián is részt vett: „Több mint két hónapon át mindennap próbálkoztam az internetes jelentkezéssel, így jutottam be végül a műsorba. A felvétel újabb hónappal később volt, és arra is várni kellett, hogy adásba kerüljön, ami végül 2001 decemberében történt meg. Telefonos segítségem is volt, 5 számot lehetett megadni, ezek közül az egyik édesapámé volt, akinél 5-6 fős családi kupaktanács ült össze, így várták a hívásomat. Végül 100 ezer forintot nyertem, mert elfogytak a segítségeim, és rossz választ adtam a másfél milliós kérdésre. A műsor végén Vágó István odajött hozzám, és megkérdezte, miért tippeltem, hiszen ha megállok, 800 ezer forintot is nyerhettem volna. Azt válaszoltam, hogy azért, mert ennyi pénzem még lesz az életben, de ide nem fogok soha többet eljutni. Szemembe nézett, kezet nyújtott, gratulált, és azt mondta, ez igen.”
+1 A leggyengébb láncszem (2001–2002)
Nem mondhatjuk, hogy közönségkedvenc lett volna, ám kétségtelenül mély nyomokat hagyott a BBC-licenc alapján készült terrorkvíz, A leggyengébb láncszem. A feketébe öltözött, szigorú tekintetű Máté Krisztina először jól megbombázta kérdésekkel a műsorban szereplő 9 játékost, akiknek ezek után ki kellett ejteniük maguk közül valakit. „Ön a leggyengébb láncszem, viszlát!”, „Önök játékosnak jöttek, vagy nézőnek?” – biztatott zordan a fekete kisestélyiből Máté Krisztina, aki ezzel a műsorral szeretett volna kiszabadulni híradós szerepköréből. Viszonylag kevés sikerrel. Az első adásban hibás kérdések is akadtak, amik különösen kellemetlenek voltak a nyomasztó légkörben, ráadásul a 9 játékos nem túl magasnak mondható, 3 millió forintos nyereményért tette ki magát az alázásnak. A nézők sem tudtak mit kezdeni az eredetihez teljes mértékben hű, ám itthon szokatlanul feszültnek, nyomasztónak ható formátummal, az első néhány adás után még pszichológus is nyilatkozott a műsorról. Végül A leggyengébb láncszem csak egyetlen évadot ért meg, de Máté Krisztinát még most is sokan az adásokban használt, jellegzetes hangsúlyú „viszlát!″-tal köszöntik.
Forrás:
RetroTv (blog)
Ez az első (blog)
Kultúrpart.hu
Port.hu
Eláruljuk mindenkinek: kicsoda-micsoda?, Hétfői Hírek, 1976. szeptember 20.
(Borítókép: Angyal István - MTVA Archívum)
