Amíg várjátok a következő Verzió filmfesztivált, addig filmezzetek a Verziótékában!
1/5
Erdőrablók (Wood)
Egészen döbbenetes az osztrák, román és német dokumentumfilmesek által 2020-ban készített film, ami az illegális fakitermeléssel foglalkozik. Képkockáról képkockára haladva az embernek egyre feszesebben szorul ökölbe a keze. Mint annyi más esetében is, ami illegális, erre is országhatárokon és kontinenseken átívelő maffia épült, amit bűnözők tartanak fenn, szoros szövetségben a profit érdekében bármire képes nagyvállalatokkal, amelyek gyakran a politikusok és a hatóságok támogatását is élvezik – természetesen súlyos pénzékért cserébe. Az Erdőrablók az ellenük folytatott küzdelmet mutatja be, és legalább olyan izgalmas, mint egy fikciós thriller, ugyanis az amerikai környezetvédelmi iroda, az EIA munkatársai rejtett kamerákat és beépített embereket is bevető nyomozásáról szól.
A fakitermelésre szakosodott cégek némelyike (mint amilyen a filmben is megjelenő osztrák Schweighofer) a volt szocialista országokból (Oroszország, Ukrajna, Románia) és dél-amerikai államokból (például Peru) gyakorlatilag kilopják a fát, a természeti értékeket, nem tisztelnek semmit, és semmitől sem riadnak vissza. Megfélemlítés, megfigyelés, gyilkosság, szándékos természetpusztítás – ezekkel a régóta jól bevált módszerekkel dolgoznak, a bűnözők ellen szövetkező ügynökök, civilek és helyi segítőik pedig kitartó, ám sziszifuszi munkát végeznek – eleinte legalábbis így fest a helyzet. És bár a végére megnyugtató, az igazságérzetünkre pozitívan ható dolgok is történnek, azt is látjuk, ez egy nagyon hosszú és talán soha véget nem érő harc. Amit csak tetéz, hogy azért azt is felvillantja a film Peru kapcsán, hogy nemcsak a fakitermelők zsákmányolják ki az erdőket és az ott élő őslakosokat, hanem a gyógyszeripari cégek is, ráadásul hasonló módszerekkel és rendszerben.
2/5
Szerelem gengszter (Gangster of Love)
A 2013-ban készült horvát dokumentumfilm a szerelem és a párkeresés témáját járja körbe, nem is akárhogy: a film jelen idejében 25 éve házasságszerzőként dolgozó, saját bevallása szerint 280 házasságot összehozó Nedjeljko Babićot – röviden Nedót – követi a kamera. A folyton napszemüveget hordó, bajuszát fésülgető férfi egyszemélyes ügynöksége a Remény nevet kapta, és az ember nem is gondolná, milyen sokan reménykednek abban, hogy ha maguktól nem is ment, majd a címszereplő segítségével megtalálják az igazit. Igazi társra, szerelemre pedig mindenki vágyik, függetlenül a korától, a társadalmi helyzetétől, az intellektusától meg úgy általában véve bármitől.
Nedo egész nap úton van, jön-megy, szervez, rábeszél, fényképeket mutogat, papírokat tölt ki, de legfőképpen telefonál. Egyszerre több ügyet visz, ezekből ismerünk meg párat a 80 perces dokumentumfilmben. A bántalmazó kapcsolatból elmenekült, pár éves gyerekét egyedül nevelő román nőt, Maját, aki nem kell senkinek. Marint, Nedo önsorsrontó barátját, aki úgy akar párt találni, hogy közben folyton arról panaszkodik, hogy ő biztosan egyedül marad – és amikor végre valakivel mégis működne a dolog, akkor inkább meghátrál. A leghajmeresztőbb azonban az a férfi, aki 20 évig gürizett a német építőiparban, hogy aztán felhúzzon egy 3 emeletes, 20 szobás villát, amiben egyedül él, és várja oda a királynőjét, csak hát közben az érzelmi intelligenciája gyakorlatilag nulla.
A film nem beszél mellé, hanem reálisan mutatja be, hogy mi a helyzet: nagyon akarjuk a szerelmet, de nem mindenki ér révbe, az pedig már-már kiszámíthatatlan, hogy kinek sikerül, és kinek nem. Nedo azonban – aki jó és régóta tartó házasságban él – sosem adja fel a reményt, még akkor sem, amikor az ügyfele már igen. Ő akkor is hajtja a dolgot, mert számára a szerelem szent, az élet lényege. A Szerelem gengszter nagy erénye, hogy a reális kép felmutatása mellett nagyon szórakoztató, mert olyan színes, mint maga az élet: hol elkomorulunk és elszomorodunk, hogy aztán jót nevessünk a jókor bedobott és nagyon életszagú mondatokon („A nő addig hűséges, amíg rajta fekszik az ember.”), arcokon vagy szituációkon. Az például elsőre nagyon váratlan és abszurd, amikor Nedo egy megbeszélés vége felé elővesz egy CD-t, amin történetesen ő énekel – természetesen Gangster Amor, vagyis Szerelem Gengszter művésznéven –, és az ügyfél orra alá dugja azzal, hogy 50 kunáért megvásárolhatja.
3/5
Kiszorítva (Push)
A dzsentrifikáció (a modern nagyvárosok fejlődése során a felértékelődött belvárosi területek lakosságának kicserélődése) témakörét középpontba helyezve számos komoly szociológiai és gazdasági problémát boncolgat ez a 2019-es svéd dokumentumfilm, miközben a világ több nagyvárosának lakhatási körülményeiről tár körképet elénk. A napjainkban egyre égetőbb problémává váló helyzet gyökerei mélyre nyúlnak, és a magántulajdonhoz még mindig foggal-körömmel kapaszkodni próbáló posztkommunista örökségünk révén ezt a saját bőrünkön mi is egyre jobban érezzük, ahogy sorra szorulunk ki abból a környezetből, amibe egykor beleszülettünk. Az emberhez méltó lakhatás alapvető jog vagy pusztán árucikk? A kisember a közösség teljes értékű tagja vagy csupán vásárló, felhasználó, a fogyasztói társadalom elnyomandó motorja? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget Fredrik Gertten filmje, miközben a világon egyre kevesebb a magántulajdonban lévő lakás, ház, egyre inkább bérleményekben lakunk, ami akár a teljes kizsákmányoláshoz is vezethet, hiszen a területek tulajdonlása vaskos politikai erő is egyben.
4/5
Mindent bele! (Try Harder!)
Az Egyesült Államok egyik legkeményebb középiskolája, a többségében ázsiai-amerikai diákok körében kedvelt Lowell High School végzős diákjainak mindennapjaiba pillanthatunk bele és kísérhetjük őket végig a felvételizés és az egyetemválasztás kiemelten terhelt időszakában. A talán könnyednek tűnő felütés valójában csontig hatoló üzenetekkel, tanulságokkal, megrázó vagy euforikus személyes történetekkel tűzdelt kórkép napjaink – sokszor irreális – elvárásokkal agyonnyomott fiatalságáról, miközben elénk is tükröt tart, hogy szembesítsen a saját – akár felnőttként, akár tinédzserként meghozott – döntéseinkkel.
Sokan hibás önképpel rendelkeznek, még többen önértékelési problémákkal és a szülőknek való megfelelési kényszerrel küzdenek, és számos fiatal csak a felvételik során találkozik először a valódi élet húsba vágó, magyarázat nélküli pofonjaival is, miután az elvileg legszebb éveiket végigrobotolták az elit egyetemek sóvárgó vágyában égve. Aki sikerrel jár, abban is ott lappang a kétely: vajon a saját útját járja éppen?
A Mindent bele! nem ítélkezik, de azért leteszi a voksát, mert mindenkinek a saját és nem a szülei álmát kell követnie. Mindazonáltal az egyetemválasztással egy, a szülőknek is rendkívül nehéz időszakról beszélünk, mert innentől a mindig, mindentől óvott „kisgyermekek” végleg elindulnak az önálló élet burokmentes útján. Az öröm és az izgatottság mellett ez az elszakadás mindkét oldalnak egy olyan veszteség, amit meg kell élni és meg is kell gyászolni, hogy tovább tudjanak lépni.
5/5
Szia, A.I.! (Hi, A.I.)
Érdekes a kapcsolatunk a robotokkal, a mesterséges intelligenciával és a gépekkel, miközben az életünk egyre nagyobb területén használjuk őket, sok esetben egészen rájuk is bízzuk magunkat, ennek ellenére még mindig ott motoszkál bennünk a kérdés, vajon mikor jön el az a pillanat, amikor annyira túlfeszítjük a húrt, hogy eljön a Skynet. A Szia, A.I.! című dokuban ennél komplexebb a történet. Az alaptörténet a társkeresés, a szerelem, a barátság és a törődés köré épül, hogy hogyan élhetünk együtt a robotokkal, hogy valóban képesek-e enyhíteni a magányt, és gondolhatunk-e rájuk valódi társként.
Három robot és három ember történetét látjuk, és mindhárom szálon más a közöttük lévő kapocs. Az egyedül élő, idős nagymama egy „unokát” kap Pepper személyében, hogy enyhítse a magányát, ám a robotgyerek meglehetősen szeszélyes, ráadásul csak azokról a témákról szeret beszélgeti, amik őt érdeklik, úgyhogy sok esetben a jelenléte inkább bosszantó, mint segítő.
Érdekes, ahogy Chuck elmegy a gyárba és vesz magának egy barátnőt, az viszont kifejezetten morbid, ahogy látjuk, hogyan készülnek az androidok, hogy felakasztva lógnak és a készítők a meztelen testek között sétálnak és a vállukon átvetve cipelik őket. Chuck egy rendkívül érzelmes férfi, aki rengeteg traumán ment keresztül, valódi társra és szerelemre vágyik, ám a megoldást már csak egy robottársban látja. Az ő és a barátnője kapcsolata rengeteg kérdést vet fel: szerelmesek lehetünk valakibe, aki nem a saját gondolatait mondja, akinél mi szabályozzuk, hogyan érezzen és mennyire legyen kiszámítható, vagy hogy néhány kérdésünkre egy teljes Wikipedia-szócikket mondanak el. Hogyan kapcsolódhatunk valakihez, akin nem látjuk az érzelmeket, a tekintete kong az ürességtől, az érintés pedig teljesen hiányzik, de a beszélgetések is csak a mi kezdeményezésünkkel indulnak el.
A személyes történetek mellett a filmben tudósok, a robotika szakértői és filozófusok is felszólalnak, belelátunk abba, hogyan fejlesztik a robotokat és milyen pozitív hozadéka lehet a mesterséges intelligencia használatának. A hangsúly mégiscsak az, hogyan változtatják meg a mindennapi életünket és vajon mennyire képesek átvenni az emberek helyét a világban.
Nézd meg olcsóbban a filmeket a WELOVEVERZIO-kóddal!
Meglepetésként létrehoztunk nektek, olvasóknak egy WELOVEVERZIO-kódot, melynek használatával (regisztráció után) 2022. augusztus 31-ig filmenként 750 Ft helyett 500 Ft-ért tudjátok megnézni valamennyi filmet a Verziótéka oldalon.
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
