1/10
Morgan O’Hara: Live Transmissions
Morgan O’Hara performatív rajzait, amelyeket „élő közvetítés”-nek (azaz live transmissionnek) nevez, az élet felvételeiként jellemzi és kezdetei olyan művészekhez nyúlnak vissza, mint Cecil Taylor, Marina Abramovic vagy Willem Dafoe. Az alkotási folyamatát dokumentáló fotókon O’Hara táncosok, előadók és politikusok mellett látható, az ő mozdulataikat követi a mindkét kezében tartott ceruzával egy papíron. Folyamatosan közvetíti, mit lát, egyfajta szeizmográfiai eszközzé válik. A megfigyelés, nyomon követés, átvitel és a kész rajz mind elemei ugyanannak az alkotási folyamatnak. A Chimera-Project Galériában bemutatott válogatás több európai országban, Amerikában és Japánban készült „élő közvetítés”-t mutat be, mely dolgozó embereket ábrázol a kilencvenes évek végéről, a kétezres évek elejéről.
2/10
Balogh Gallus: Upstream Framework
Amikor épp nem a Mayberian Sansküllots-szal vagy a Felső Tízezerrel koncertezik és ír dalokat, Balogh Gallus festőként és képregényrajzolóként is aktív. Bevallása szerint a kiindulópontot mindig aktuális, általában depresszív lelkiállapota adja, bizonytalanságát és az alkotó emberi elme, a saját elméje rendező elveként fellépő kaotikusság az, amit a vászonra vet. „Mindig magamat festem, azt a képlékeny és a legapróbb hatásra is érzékenyen rezonáló értelmi és lelki létformát testesítik meg a festményeim, ami jelenleg vagyok. Nem tudok és nem is akarok elhatárolódni magamtól. A létezésem teljesen kitölti művészi létezésemet.”- fogalmazta meg. A kaotikus szellemi folyamatokat harmonikus egységbe rendező festményeiből most a Klinikában látható egy válogatás, Upstream Frameworks címmel.
Mettől meddig? Április 27-től május 18-ig.
3/10
Igor Hosnedl: A bölcs kígyó leckéje
A legújabb és legfrissebb cseh festőgeneráció oszlopos tagja, Igor Hosnedl első önálló kiállítását rendezi meg a Horizont Galériában Budapesten. A bölcs kígyó leckéje című ciklus művein (is) jól megfigyelhető, hogy a művész minden esetben a rajz műfajából indul ki; kisméretű rajzokon kiérlelt kompozíciós elemek transzformálódnak át valóban monumentális léptékűvé a festményeken, amik éles kontúrokkal és intenzív, sötét szín-tónusokkal őrzik tovább alkotójuk markáns rajzos stílusát. Az időtlenség illúzióját keltő, álomszerű képeken a címadó állaton kívül felbukkannak még torzók, emberi alakok, építészeti motívumok, lépcsők és oszlopfők is, amiket mind egyértelmű szimbólumként épít fel a művész. Üres, töredékes és illuzionisztikus terek, melankólia, labirintusszerű motívumháló.
Mikortól meddig? Május 2-tól június 13-ig.
4/10
Bestiárium
Az altamirai ember barlangfestményeinek ős-bölényeitől a Dürer ecsetje hegyén született vadnyúlon át El Kazovszkij Holdra vonyító szellem-kutyájáig, létező és kitalált állatok imázsai kísérnek és kísértenek bennünket. Jelentésük, látás- és előadásmódjuk változik, de létrehozásuk késztetése örök, amíg az utolsó modellünket is el nem pusztítjuk. Az idén huszonöt éves WLADIS Galéria Bestiárium című kamarakiállítása szélesen pásztázó válogatást mutat be állatfigurákból, keleti porcelánokat, faragványokat, európai klasszikus műveket, vásári- és népi cserepeket, régi játékokat és természetesen a legújabb WLADIS ezüstöket, melyek történetesen állat-alakosak.
Mettől meddig? Május 5-től 12-ig.
5/10
Bartis Attila: A szigeteken
Az idén ötvenéves Bartis Attila eddigi legnagyobb fotókiállítása az elmúlt években készített felvételeit mutatja be, az alkotó második otthonául választott Indonéziában készült sorozatokat állítva a tárlat középpontjába. A majd száz fekete-fehér nagyítás a galéria két szintjén nem egy távoli táj felfedezésével kecsegtet, hanem ellenkezőleg, a szerző fotográfiával kapcsolatos elképzeléseit mutatja meg a képek egyéni kompozíciós rendje és témaválasztása révén.
Mettől meddig? Május 13-ig.
6/10
Herman Levente: A kéreg ritmusa
Herman új sorozata ismételt tanúbizonysága a művész bravúros ecsetkezelésének és virtuóz technikájának. Első pillantásra realista erdőrészleteket és természetábrázolásokat fedezhetünk fel, ám alaposabban megvizsgálva a képeket, egy szürreális erdőben találjuk magunkat, ahol a fatörzsek geometriája, ritmikus ismétlődése, a fények érzékeltetése és a fehér átható színe Hermanra jellemző módon mélyebb rétegek felfedezésére és továbbgondolásra késztetik a befogadót.
Az új sorozat egyik meghatározó árnyalata a fehér. Ez a színhasználat izgalmas kontrasztban áll a művész korábbi munkáival, ahol inkább a sötétebb tónusok, mint például a szürke, a kék és a barna árnyalatai domináltak – elég csak a pár évvel ezelőtti, a Várfok Galériában megrendezésre kerülő Illúzió című monumentális tárlatra, vagy a Várfok Projekt Roomban megvalósult Tetrisz című kiállításon szereplő alkotásokra gondolni. Herman Levente sajátos színezetű világa, személyes szimbolikája, szürreális, mégis valóságból építkező tájai és azok részleteiben megbúvó rejtelmei tárulkoznak a néző elé új, a természetet ábrázoló sorozatának alkotásain is.
Mikortól meddig? Június 2-ig.
7/10
details_exhibition_by_marci_borbas
Borbás Marci tervezőgrafikai tanulmányait az egri Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Intézetben kezdte (BA diploma), és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MA diploma) fejezte be. Alapítótagja a nemrég indult HAROM.studio-nak, amelyben grafika-video-web formációban dolgoznak. Régóta foglalkozik illusztrációkkal és kísérleti tipográfiával, sokszor keresi a két műfajnak a közös metszetét és ezeket a megoldásokat egy új médiumon keresztül mutatja be.
Mettől meddig? Május 18-tól június 18-ig.
8/10
Permanens forradalom. Mai ukrán képzőművészet
Az ukrán kortárs szcéna első nagyszabású magyarországi bemutatkozása különleges alkalmat nyújt arra, hogy betekinthessünk egy feszültségekkel teli ország vibráló művészeti közegébe, mely nagyrészt még mindig az európai kulturális térség vakfoltjára esik. Hogyan lehet a művészet nyelvén beszélni arról, ami az elmúlt évtizedekben zajlott Ukrajnában? Vagy a szovjet örökséggel járó problémákról, az oligarchák világáról, esetleg a régió keleti felében dúló háborúkról? Többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ a Permanens forradalom, amely látványos, de elgondolkodtató anyagával ad egy átfogó körképet a mai ukrán képzőművészetről.
Mettől meddig? Június 24-ig.
9/10
Nemes Anita: Különjárat
Nemes Anita számára kifogyhatatlan téma a nyüzsgő, városi élet. Rajzain Budapest ikonikus épületei és kevésbé ismert szegletei mellett mindig megjelennek az emberek, az utcai élet ellesett pillanatai, az egy-egy mozdulatból kikövetkeztethető pár másodperces történetek. Új képein a turisztikai attrakciók kulisszái mögötti világot, a nevezetességek árnyékában élő hétköznapi embereket jeleníti meg.
Mettől meddig? Június 30-ig.
10/10
Déri Miklós: Nyolc
Déri Miklós fotóriporterként kezdte pályafutását. Fotográfusként mindenekelőtt az emberek és az életük színterét alkotó környezet megörökítésére és dokumentálására törekszik. Portrék című sorozatában (2014) az 1990-es évek alternatív szubkultúrájának alakjait mutatja be, a Roma test (2015) képein pedig közismert roma művészek és értelmiségiek sztereotip és valós portréi láthatók. A budapesti Goethe Intézetben kiállított, 2017-ben készült két sorozata a VIII. kerületi Rákóczi téri vásárcsarnok és környéke hétköznapjaival foglalkozik. Déri Miklós számos hazai és nemzetközi kiállításon vett részt, munkásságát 2016-ban André Kertész Nagydíjjal jutalmazták.
Mettől meddig? Július 15-ig.
