A közel kilencven képet bemutató tárlat, amely a 20. századi brit festészet egyik rendkívül meghatározó vonulatát ismerteti meg a magyar közönséggel, a figurális festészet történetére fókuszál, különös tekintettel azon művészek tevékenységére, akiket a szakirodalom gyakran összefoglalóan Londoni Iskolának nevez.
A kiállítás a Londoni Iskola olyan kulcsfontosságú alkotóira összpontosít, mint Francis Bacon, Lucian Freud, Frank Auerbach és Leon Kossoff, kitekint azonban a tendencia előzményeire és a kortárs brit festészetre gyakorolt hatására is: bemutatja a brit figurális festészet a 20. század elejétől napjainkig ívelő történetének egyik legfontosabb szálát. A tárlatra jelentős festményeket kölcsönöznek európai és tengerentúli magángyűjtők és közgyűjtemények, és számos mű érkezik a londoni Tate Britain gyűjteményéből is.
A kiállítás a Londoni Iskola művészetének első magyarországi bemutatója, amely az irányzat legismertebb alkotói mellett a 20. század második felének londoni művészeti színterén kibontakozó művészi párbeszédeket is, többek között olyan festők tevékenységét, mint Michael Andrews, R. B. Kitaj, Paula Rego, F. N. Souza és Euan Uglow. A látványelvű festészet hagyományait továbbfolytató művek a hétköznapi életet tematizálják: egy emberközpontú, expresszív festészetfelfogás példái. A festményeknek gyakran központi tárgya az emberalak, az alakformálás, a festékkel mint anyaggal való kísérletezés, és ennek nyomán a képfelület kézzelfogható érzékisége és anyagszerűsége a művek értelmezésének kulcskérdései közé tartozik. A kiállítás olykor a földrajzi határokon túllépve az expresszív, anyag- és alakformálás olyan előzményeire és párhuzamaira is kitekint, mint Alberto Giacometti és Chaïm Soutine, ám a Londoni Iskola központi alkotóit elsősorban mégis a helyi művészeti hagyományok összefüggésrendszerébe helyezi, olyan nagy hatású, iskolateremtő brit festők fontos alkotásait is bemutatva, mint Walter Richard Sickert, David Bomberg, Stanley Spencer és William Coldstream.
Az anyagelvű, érzéki festészet időtlen kérdései napjainkban sem veszítettek aktualitásukból. Ugyan a 20. század folyamán több ízben is bejelentették a festészet feltételezett halálát, a Londoni Iskola klasszikus alkotói által képviselt festészetfelfogás a következő generációk művészetében is jelen van: például Cecily Brown, Lynette Yiadom-Boakye figurális festészetében, amely a Londoni Iskolához köthető hagyományok továbbéléseként is leírható.
A tárlat a Tate Britainnel való együttműködésben valósul meg, akárcsak a Szépművészeti Múzeumban 2010-ben bemutatott Turner és Itália című nagy sikerű tárlat. Ezúttal a múlt évszázad brit festészetéből első ízben láthat a budapesti közönség rendkívül gazdag válogatást. A tárlat kapcsán nemcsak a festészet közelmúltbeli történetéről, hanem a festészet aktualitására, kortárs helyzetéről is fontos kérdések fogalmazhatók meg, amelyek tükrében a (figurális) festészet hazai történetére, közelmúltjára és jelenére is másképp tekinthetünk.
