Idén lesz
húsz éve
, hogy a hazai mozik bemutatták a
Sátántangót
, a magyar filmművészet egyik
legmonumentálisabb
alkotását. Szinte napra pontosan a jubileumhoz igazodva az
A38 Hajó szerzői esttel
tiszteleg Tarr Béla és Krasznahorkai László műve előtt: a film főszereplője, egyben zeneszerzője, Tarr régi
alkotótársa,
Víg Mihály adja elő a Sátántangó zenéjét
. Persze a teljes, több mint hétórás film levetítésére nincs mód, de a
televíziós felvétellel összekötött koncerten
a
filmből kiemelt részletek
is láthatók lesznek. A május 4-i alkalommal
a film szövegei
játsszák a főszerepet. A koncertre jegyek korlátozott számban kaphatók!
Víg Mihály a nyolcvanas években a
Trabant
és a
Balaton
zenekarok alapítója volt, a
magyar underground rockzene
kiemelkedő alakja, akinek
szomorkás
,
lírai
,
balladisztikus
dalai igazi (anti)slágerek lettek. A filmmel aránylag hamar kapcsolatba került, az ő számai adják például az 1984-es Xantus János-film, az
Eszkimó asszony fázik
zenéjének gerincét. Tarr Bélával ugyanebben az évben kezdett együtt dolgozni, először az
Őszi almanachban
, majd jött a
Kárhozat
, majd a Sátántangó „főpróbájának” tekinthető
Az utolsó hajó
című rövidfilm. A Sátántangó után Víg szerezte Tarr összes nagyjátékfilmjének, így a
Werckmeister harmóniák
,
A londoni férfi
és
A torinói ló
zenéjét is.
A Sátántangóban ő játssza a film egyik főszereplőjét, a széthullott alföldi tanyai közösségnek egyfajta reményt hozó „hamis prófétát”, Irimiást.
A Sátántangó köré az elmúlt húsz évben egész
kultusz
szövődött, amiben óriási szerepe van annak, hogy a művet, Tarr sajátos, szinte
a szélsőségig lassított tempóját
,
monokróm képi világát
,
különleges elbeszélőeszközeit
a nyugat-európai és amerikai értelmiség és a filmrendezők egy része is osztatlan lelkesedéssel fogadta. Susan Sontagtól Ulrich Gregorig és Gus Van Saintig rengetegen dicsérték az egekbe a filmet, kiemelve, hogy a Sátántangó alapvetően változtatta meg a filmnézéshez fűződő viszonyukat. Akik látták a teljes, hétórás filmet, nagyjából ugyanerről számolnak be: a Sátántangó vitán felül egészen különleges helyet foglal el a filmek között.
A bemutató huszadik évfordulóján
ezt az benyomást
szeretné az A38 felidézni – egy kicsit másképp. Ezúttal nem a hétórás moziban ülés embert próbáló élménye lesz a középpontban, hanem
az egyik alkotó személyes jelenléte
. Kísérlet lesz ez, kísérlet arra, hogy az
élőben megszólaltatott filmzene
, az ezúttal kissé háttérbe szorított erős képek milyen
új jelentésekkel
ruházzák fel a sokféle jelentésnek amúgy sem híján lévő Sátántangót, a magyar filmművészet egyik leginkább ambiciózus alkotását.
