Miért néztem meg az Attila-kiállítást?

Mert úgy gondoltam, hogy ezt nem lehet kihagyni. Mert 13 ország, 64 múzeumának mintegy 400 műtárgyát láthattam egyszerre. Mert barátaim felismerésekkel és érdekes történetekkel gazdagodva léptek ki a Magyar Nemzeti Múzeum kapuin. Mert azt gondoltam, olyan tudást szerzek meg a József Nádor termekben, amely felér több tucat könyv, előadás és cikk ismeretével. De leginkább azért néztem meg az Attila-kiállítást, mert számtalan bizonyítékát láthattam a sokat emlegetett hun birodalomnak és azoknak az értelmezéseknek, amelyek rárakódtak Attilára és korára 1600 év alatt. Kíváncsi voltam és most, hogy láttam a kiállítást, kíváncsiságom még erősebb lett.

Ha az ember besétál a majd 225 éve alapított Magyar Nemzeti Múzeumba és egyre távolodik a bejárattól, a város zaja fokozatosan enyhül. A villamosok és mentők hangját az emberek beszélgetése váltja fel a kiállítótermekhez közeledve. Felér a főlépcsőn, ahol egy hun harcos és egy jurta, majd az Attila kiállítás üvegajtaja mögött egy henger alakú tér fogadja. Egy stilizált jurta, amelyben lehetőséget kapunk az átszellemülésre, amiben egy különleges hangulatú animációs film van segítségünkre. Visszarepülünk abba az időbe, amikor az ókor végén hun törzsek törtek be Európába. Amikor még másképp működtek az emberi kapcsolatok.

A kiállítás terei különböző színűek. A fehér teremben – amelynek színe az érzelmek nélküli tudományosságot szimbolizálja - szembesülünk a valósággal. A hun sírleletekkel, a korabeli fegyverekkel, a díszes ékszerekkel és egy letűnt szokás, a koponyatorzítás emlékeivel. Akár egy órát is el lehet tölteni csak ebben az egy teremben, olyan különleges a felfedezés az 1600 évvel ezelőtti évekből megmaradt tárgyak között. A vörös terem Attila sikeres hadjáratainak és a csatáinak állít emléket. Amelyeket akár évszázadokkal későbbi született feljegyzések taglalják. Választ kapunk ak érésre: miért alakult ki Attiláról a kép, hogy ő Isten ostora, aki lecsapott bűnösökre és szentekre is. A terem leglátványosabb műtárgya egy körülbelül 20 négyzetméteres festmény, amely – mint megtudom – 120 éven keresztül nem volt látható. Erre a kiállításra restaurálták a képet, amely Leó pápa és Attila találkozását dolgozza fel. Végig legendák, színes történetek keverednek a későbbi korok meggyőződéseivel és a megtörtént valósággal. A sárga terem a ragyogás helyszíne. A figyelem központjában egy asztal, amelyen animált térkép mutatja a birodalom nagyságát és egy festmény, amely Attila lakomáját mutatja meg. Bizonyítva, hogy a hun uralkodó nem barbár vezető, hanem művelt személyiség volt nagy hatalommal és tudással. A terem tele a gazdagság szimbólumaival, arany és ezüst tárgyak csillognak mindenütt. Attila azonban nem élvezhette sokáig az uralkodást, alig múlt 40 éves, amikor meghalt. Ahhoz, hogy mitikus figurává vált, halála és temetése is hozzájárult. Magyarországon nincs, aki ne ismerné a történetet, miszerint hármas koporsóban temették el egy folyó medrébe, sírásóit pedig mind lenyilazták, hogy titok maradjon nyughelye. A kiállításban sok minden kiderül ennek a történetnek az eredetéről és azokról a rétegekről, amelyek később kiegészítették a legendát. Sokan hitték, hogy a sír nyomára bukkantak, például amikor megtalálták Attila méregpoharát, vagy más aranykincseket. A sír azonban sosem került elő, hiába hitte sok bejelentő, hogy tudja és megtalálta a nyughelyet. Egyébként nemcsak a Kárpát-medencében, hanem azon kívül is, összesen 80 olyan helyszínt számoltak össze a szakemberek, ahol Attila „rajongói” meggyőződéssel állították: itt van eltemetve a nagy király. A hun uralkodó halálát feldolgozó kék termet a zöld terem követi, ahol azt mutatták be a kurátorok, hogy a későbbi történelmi korokban kik és milyen kapcsolatot találtak maguk, vagy - megfizetett krónikásként - uralkodójuk és a hunok királya között. A XX. század első felében a háborús propaganda visszatérő szereplője, a békésebb évtizedekben Attila legyőzhetetlenségét és erejét felhasználó marketing eszköz.

Közeledik a kiállítás vége, visszatérünk a fehér színhez. A kiállítás utolsó termében a modern tudománynak köszönhető belenézhetünk a hunok szemébe. Arcrekonstrukció lehetővé teszi, hogy hiteles képet kapjunk azokról, akiknek életére az 1600 év alatt megannyi mesés kitaláció telepedett.

Érdemes volt megnézni a Magyar Nemzeti Múzeum Attila-kiállítását, amely tudományos keretek közé szorította a hitvilágot, hogy azok közös képet adjanak arról, amit Attiláról tudunk és érzünk.