Nem mindennapi, hogy Budapesttől alig fél óra autóútra egy olívásban sétáljunk. Ez az élmény sokkal inkább andalúziai vagy toszkán utazásainkról, illetve horvátországi nyaralásainkról van velünk, de Magyarországon ritka, hiszen az olajfa egyáltalán nem őshonos nálunk. Noha ez az olajfákkal teli törökbálinti terület, vagyis a Csőszék Birtoka nem új keletű próbálkozás az ország területén, hiszen a Szent György-hegyen ott van Török Csaba olívása, Pécsett pedig a Pécsi Olajfák, ám még mindig kivételesnek mondható, hogy valaki itthon vágjon bele az olívatermesztésbe.
Napsütötte Törökbálint
Amikor megérkeztünk a Törökbálint és Érd határán elterülő olíváshoz, Csősz Lászlóék épp a téliesítésre, a fák immunrendszerének erősítésére készültek, ezért természetes alapú káliumos lombtrágyát juttattak ki az olajfákra. Laci kapcsolata az olajfákkal több mint húsz éve, egy olaszországi családi nyaraláson kezdődött, az akkor hazahozott első fa ma is a család kertjében él. Egyidőben azt tervezte, hogy Toszkánába költözik, és ott lesz saját olívása, végül azonban itthon kezdte keresni a megvalósítás lehetőségét. Mindezzel reklámügynökségi munkája mellett foglalkozik, kereskedelmi és marketingvégzettsége van, az olajfák gondozását évek óta könyvekből, szakanyagokból és más termesztők tapasztalataiból tanulja.
Az olívás egy kisebb dombon van, ami kedvez a fáknak, hiszen itt mindig pár fokkal melegebb van, mint lent a völgyben vagy akár a domb lábánál. Ahogy sétáltunk felfelé a fák között, az enyhe melegedést mi is éreztük, és nemcsak azért, mert emelkedőt másztunk. De hogy kerültünk ide? Először egy Facebook-bejegyzésben találkoztunk a Csőszék Birtokával, amiben épp az első olívaszüretükről számoltak be, ami a vártnál valamivel több bogyóval járt, így nemcsak pácoláshoz, de olajkészítéshez is tudtak belőle felhasználni. A rengeteg színes bogyó, az olaj híre és az a lelkes beszámoló, ami a posztokat kísérte, valamint a meglepődés, hogy ez a birtok itt van Budapest mellett, úgy felcsigázott bennünket, hogy mindenképpen szerettük volna a saját szemünkkel is látni a területet.
Mivel mi már a szüret után érkeztünk, a fák – többnyire – termés nélkül sorakoztak, azonban Laci tréfásan megjegyezte, hogy szerencsére maradt egy kisebb csemete, amin még vannak olívák, amit a madaraknak (meg persze nekünk) hagytak. Ehhez társult
AZ az anekdota, mely szerint az olaszok is gyakran úgy szüretelnek, hogy figyelnek arra, hogy a fákon pont annyi termést hagyjanak, amENNYI az élővilágnak elegendő eledelt nyújt télEN.
Így hát a domb tetején ott fogadtak minket a zöld és szilvaszínű bogyók. Olívakedvelőkként nem hagyhattuk ki, hogy önmagában is megkóstoljuk magát a bogyót, amelynek még a legérettebb változata is úgy húzta össze a szánkat, mintha egy még éretlen kökénnyel lett volna dolgunk. Az első kesernyés íz után egyébként megjelent a friss olaj markáns íze meg egy enyhe savanykás íz. Érdekes tapasztalás, egyszer mindenkinek meg kellene így is kóstolni a bogyókat! Laciék a termésből nagyjából három kilogrammot pácolásra is eltettek, a frissen szedett bogyó ugyanis még külön feldolgozást igényel, mielőtt az asztalra kerül. Ilyen élmény után nem maradhatott más hátra, mint maga az olajkóstolás.
Hogyan lesz a bogyókból olaj?
Laciék Olaszországból szereztek be egy kisebb, családi léptékű feldolgozóberendezést. Az olajat egyelőre az érdi otthonuknál készítették el, de terveik között szerepel egy kis présház létrehozása a birtokon. A szüret után a megmosott bogyókat ledarálták, hosszasan keverték, majd a pépet szőtt préslapokra, fiscolikra helyezték, ezután pedig az egymásra helyezett lapokat összepréselték, hogy szépen kisajtolják az értékes olajcseppeket. A kipréselt folyadékot ülepítették, a felül összegyűlő olajat lefejtették – mi ezt kóstoltuk. Laci egyszerű fehér kenyeret kínált az olaj mellé, hogy annak íze ne nyomja el a friss olaj aromáit. Először megszagoltuk, a frissen vágott fű illatát idézte, kóstolva pedig élénk, zöld, pikáns jegyeket éreztünk. Másodjára ugyanannak a préselésnek egy később lefejtett részét kóstoltuk. Ez jóval sárgább színű volt, és lágyabb, olajosabb érzetet hagyott a szánkban.
Nem terveztünk idén olajat készíteni, csak a mennyiséget próbáltuk megbecsülni. Azt láttuk, hogy megvan nagyjából 35-40 kiló, és végül még alul is becsültük. Ha nincs meg a megfelelő mennyiség, az egész termést pácoltuk volna. Nagyjából délre fejeztük be a szüretet, pár órára rá már sajtoltunk, mivel viszonylag keveset dolgoztunk fel, ezért lett szűk 5 liter olajunk. Ennek az első, friss olajnak nagyon intenzív, pikáns, a frissen vágott fűhöz vagy a zöld almához hasonlító ízjegyei vannak.
Elmondása szerint a feldolgozás alatt rendszeresen mérték a hőmérsékletet, amely többnyire 24-25, legfeljebb 26 fok volt. A gyors feldolgozásra és az alacsony hőmérsékletre azért figyeltek, mert friss, aromás olajat szerettek volna készíteni, ahogy arra is törekedtek, hogy extra szűz minőségű olaj készüljön. Mivel a kis mennyiségű olajat nem vizsgáltatták be, ezért ezt a megnevezést egyelőre nem használják. A saját olajukra így hidegen sajtolt, szűretlen olajként hivatkoznak.
Elhagyott barackosból lett olívás
A törökbálinti birtokon szűk két hektáron több mint 800 olajfa áll. A terület korábban barackos volt, Laci elmondása szerint még a téesz idején művelték. Így amikor hozzáfogtak a terület előkészítéshez, tele volt az egész bozóttal. Az olajfákkal való foglalatoskodás nem volt teljesen új számukra, hiszen a családnak többek között Érden, Diósdon, a Balatonon és az Alföldön is vannak fái, csak épp nem ilyen birtokszerűen, hanem kísérleti jelleggel, elszórva a tájban, hogy megfigyeljék, melyik fajta, hogyan bírja a magyar valóságot. Ezeket a tapasztalatokat használták fel a törökbálinti terület fajtaválasztásánál és a nevelési mód kialakításánál is, így itt spanyol, olasz, francia és horvát fákat ültettek. Az általunk is bejárt ültetvényt májusban telepítették, de ez nem jelenti azt, hogy itt csak csemetékkel találkozunk.
Bár a fák többsége fiatal, 3-4 év körüli, AZ UTAT 80–120 éves spanyol példányok szegélyezik, sőt, az olívás őre egy nagyjából 300 éves fa (Gordal de Sevilla), amely idén tavasszal költözött Andalúziából Törökbálintra.
Az olajfák szempontjából Laci a birtok mikroklímáját tartja az egyik legfontosabb adottságnak. A déli, délkeleti fekvésű terület elmondása szerint körülbelül 230-240 méter magasan van. Felfelé sétálva a Duna és a túlpart irányába is megnyílik a kilátás, szép időben nemcsak a folyót, de akár Százhalombattát is láthatjuk. A domboldal alatt mélyebben fekvő részek húzódnak, Laci szerint ez és a légmozgás segít abban, hogy a hideg levegő ne az ültetvényen rekedjen meg. Mivel a terület kelet felé tájolt, így a fák már korán fényt kapnak, ez a néhány fok különbség az olajfák áttelelésénél sokat számít. Noha a klímaváltozás miatt Magyarországon vannak már olyan területek, ahol megélnek ezek a fák, nem valószínű, hogy olajfa-nagyhatalommá válunk.
Ez nem működik mindenhol az országban. A megfelelő fekvésű, kedvező mikroklímájú területeket kell megtalálni, és ott is megmarad a komoly téli károk kockázata.
Az első tél ezen a területen még előttük áll
A megfelelő helyszín mellett a fajtaválasztás is fontos része a kísérletezésnek. A birtokon 37 fajtát ültettek, nagyjából a felével már korábban is foglalkoztak, amikkel más hazai termesztőknek is pozitív tapasztalata van, a többiről a következő években derül ki, hogyan alkalmazkodnak a törökbálinti körülményekhez. A legismertebb fajták mellett megtalálható Aglandaou, Grignan, Nostrale di Rigali vagy épp a Marino. Ezeken kívül még jó pár fajtával kísérleteznek: Moraiolo, Piantone di Mogliano, Canino és Cayon, hogy csak néhányat említsünk.
A téli felkészüléshez a metszés is hozzátartozik, a fiatal fákat alacsonyabb, sűrűbb lombkoronával nevelik, sok fajtát szinte bokornak, hogy ellenállóbbak legyenek, illetve hogy könnyebben tudják védeni őket.
Emellett néhány példánynál a külföldön megszokott magasabb törzzsel is próbálkoznak, amivel kockázatot vállalnak, de fontos számukra, hogy ők maguk is kísérletezzenek, kutatást végezzenek, lássák, hogyan alkalmazkodnak ezek a fafajták.
Itt 800 fát nem tudunk bundázgatni
– jegyzi meg Laci.
Az olívás nem csak a mi érdeklődésünket keltette fel, Laci elmondása szerint a helyiek az ültetvény telepítése idején rengetegszer eljártak hozzájuk beszélgetni, segíteni, azóta pedig többen számolnak be arról, milyen jólesik számukra a reggeli kávé közben a fákat nézni.
A környékbeliek kíváncsiságát tükrözi az is, hogy az első szüret utáni olajkóstolón nagyjából 50-en vettek részt.
Az idei néhány liter olaj egyelőre a család és a barátok között fogy el, de Laciék később értékesíteni is szeretnének belőle. A kis présház mellett ehhez az is kell, hogy a fiatal fák megerősödjenek és egyre több termést hozzanak. Most azonban a következő télre készülnek, a májusban telepített olívásnak ez lesz az első tele a törökbálinti domboldalon.
Képgalériánkban még több fotót láthattok a Csőszék Birtokáról!
Elérhetőségek
Csőszék Birtoka – Olívás
Újra jön a We Love Kuponhét október 28. és november 14. között!
Első kuponhetünk sikerén felbuzdulva folytatás következik: most ismét különleges kedvezményekben és ajánlatokban részesülhettek, új kuponoldalunk bemutatásával. Ezzel szeretnénk meghálálni, hogy olvastok minket. A résztvevő helyek között találtok éttermeket, pékségeket, bisztrókat, pizzériákat és bárokat is.
Részleteket ezen a linket találtok, felfedezésre fel!
hirdetés
