Az ókori egyiptomiak a halottak és az istenek világát az örökkévalósággal kapcsolták össze. A sírokat és a templomokat ezért az örökkévalóság számára építették, majd szobrokkal, domborművekkel, koporsókkal és mágikus-rituális tárgyakkal rendezték be őket, ezek mögött pedig komoly művészi teljesítményt is láthatunk. A kiállítás a Szépművészeti Múzeum saját darabjai mellett a koppenhágai Ny Carlsberg Glyptotek és a torinói Museo Egizio műtárgyai, összesen mintegy 140 tárgy segítségével mutatja be, hogyan dolgoztak az egyiptomi művészek. Az időszaki kiállítás jól kiegészíti a múzeum állandó egyiptomi tárlatát is, míg ott az ókori kultúra egészéről kaphatunk képet, itt elsősorban a kultúrát felépítő tárgyakat alkotó kézművesekre és a munka folyamatára kerül a hangsúly.
A tárgyakat négy nagy anyagcsoport – kő, fa, fém és fajansz – szerint rendezték el, az anyagválasztás ugyanis egyfajta hierarchiát is tükröz. A legfontosabb műfajnak a szobrot, a legfontosabb alapanyagnak pedig a követ tekintették, ennek megfelelően készültek a fáraók, az előkelők maradandóságra szánt képmásai. A nyersanyagokra nem egyszerű gazdasági erőforrásként néztek, hanem olyan anyagokként, amelyek a föld mélyéről származtak, mégis az istenek világához tartoztak, így kitermelésük vallási aktus is volt.
A több ezer éves tárgyak titkait ma modern eszközökkel vizsgálják. Egy különleges holovetítő például megmutatja egy szobor elkészítésének feltételezett fázisait és rekonstruálja annak eredeti, ma már szabad szemmel nem látható színeit, egy koporsót pedig 3D-s animáció segítségével ismerhetnek meg a látogatók. Az anyagvizsgálatokból az is kiderülhet, hogyan változtattak egy tárgyon, milyen festékeket használtak, vagy éppen hogyan zajlottak a munkafolyamatok.
Egy nagyobb alkotás elkészítése általában több ember összehangolt munkáját igényelte, más végezte a faragást, a csiszolást, a festést vagy az apróbb részletek kialakítását.
Az egyiptomi nyelv nem is tett éles különbséget a mai módon művész és kézműves között, mindkettőre a hemut kifejezést használták.
Az alkotók megbecsült és sokszor jómódú szakemberek voltak, akik a fáraó, a templomok és az előkelők megrendelésein dolgoztak, nevüket mégsem ismerjük, hiszen műveiket nem a készítőjük, hanem a „megrendelő″, vagyis a tulajdonos alapján tartották számon.
Az ókori egyiptomiak maguk is látogatták és csodálták a régi emlékműveket. Az írástudók olykor a falakon hagyott ókori graffitikben méltatták egy épület szépségét vagy örökítették meg, hogy jártak az adott helyen. A ma műalkotásként csodált tárgyak nagy részét eredetileg vallási céllal alkották, az isteni és a földi világ kapcsolatát, valamint a halottak örök fennmaradását szolgálták, ma viszont egy letűnt kultúra elpusztíthatatlan lenyomataként csodáljuk őket. Így valójában egészen másfajta kapcsolatot ápolnak az örökkévalósággal, mint ahogy készítőik gondoltak rájuk.
Az örökkévalóság megörökítése – kiállítás a Szépművészeti Múzeumban
Program adatai
(Borítókép: Mudra László – We Love Budapest)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
