Magyarország kedvenc csapata
A Ferencváros focicsapatának otthona, a Groupama Aréna is már úgy kitalálva, hogy a múlt mindig ott legyen a szemünk előtt. A stadiont színes és fekete-fehér táblaképekkel vették körbe, melyeken a Fradi történetének jeles eseményei láthatók fotókon. Múlt század eleji is van köztük, meg olyan is, ami alig egyéves, ráadásul a képek nem idősorrendben lettek kihelyezve, hanem random, ezzel is jelezve, hogy a mai csapat meg a két világháború közötti, meg az is, amit 1899-ben megalapítottak, szóval ez mind ugyanaz.
Az összes érdem és kudarc egy tőről fakad, egy csapatot jelöl: a Fradit.
Ahogy az egyik legjobb és lelkes FTC-rajongó barátom énekli hétről hétre: „Budapest zöld-fehér”. Amikor a Fradi-stadion körül sertepertél az ember, el is hiszi ezt a drukkerigazságot, melynek valóságosságát egyébként csak egy Ferencváros-szurkoló vallja normál esetben. Mert egyébként van más nagy múltú csapat is a fővárosban, nem is egy, például a Vasas vagy a régi rivális MTK meg a jelenlegi nagy ellenfél, a Fraditól általában nagy pofonokat kapó Újpest. Az ő színeikkel vajon mi lesz? E csapatok és drukkereik hevesen tiltakoznának a főváros totális bezöldfehérítése ellen. Nekem, miskolci gyökerekkel bíró, épp ezért Diósgyőr-drukkernek sem nehéz megemészteni kedves barátom véleményét fociról és színekről, de egy fővárosban született, felnevelkedett és ezért valamelyik budapesti csapatnak szurkoló embernek maga lehet a pokol, amikor felharsan a fenti dalszöveg. De hát ilyen a drukkolás meg a drukkerség.
Amit megfigyeltem: egy Fradi-drukkernek óriási öntudata van. Olyan, ami minden más csapat drukkerének öntudatát elnyomja. A Fradi-öntudat büszkébb és melldöngetőbb, mint más csapatoké. Ebben benne van az is, hogy már jó ideje jól megy a csapatnak, és emiatt a szájuk is egyre nagyobb. Ez persze érthető. Ahogy az is, hogy ezt az öntudatosságot, amit talán a Fradi-szív emlegetése fejez ki leginkább – szóval hogy az öntudatosság = Fradi-szív –, 2014 óta egy tényleg tisztességgel összeállított, sok tárgyi anyaggal bíró, kimondottan jól megcsinált múzeum is megtámogat. Aki itt belép... nem, nem lesz belőle automatikusan fradista, de ha netán az volt belépéskor, akkor távozáskor biztosan még inkább ki fogja húzni magát, mint amikor átlépte a küszöböt.
Menő csapatnak menő múzeum dukál
Ha megállunk a Fradi-sas lábánál, szemben a lefelé hajló csőrével, akkor jobb kéz felé kell haladnunk a stadion mellett, hogy a múzeumba léphessünk. A Groupama Aréna aljában több üzlet is található egymás mellett: egy sportbolt, aztán a Fradi-bolt a csapat mercheivel, majd a múzeum következik, ami után még egy kávézó is található. De odáig nem mentünk el. A múzeum felirata messziről látszik, de ha mégsem vennénk észre, Albert Flórián, az FTC legendás játékosának szobra eligazít. Mögötte van a múzeum bejárata.
A Fradi Múzeum eredetileg magánalapítású volt, egy Nagy Béla nevű drukker hozta tető alá valamikor az 1980-as évek közepén, ám az még egy másik helyen működött. Aztán az FTC vezetése felkarolta a kicsi múzeumot és hivatalossá tette a csapathoz való kötődését, például azzal, hogy az új stadion aljába költöztette és profi meg esztétikus kiállást adott neki. És valóban, a Fradi Múzeum – azon túl, hogy a kiállított anyag kimerítően sokrétű és tekintélyes – külsőségeiben is nagyon rendben van. Jó belépni a térbe és elmerülni a kiállított tárgyak sűrűjében – feltéve, hogy nincs az illetőnek magyarfoci-, Fradi- vagy zöld-fehér-fóbiája.
A Ferencvárosi TC múzeumában kronológiai sorrendben követjük az eseményeket, melyek az 1899-es évben, a megalapítással kezdődnek el és egészen a mába érnek. Bár a múzeum alapterülete nem különösebben nagy, de a teret kimondottan jól használták ki, ezért az enyhén labirintusszerű kiállítótér még nagyobbnak is érződik, mint amekkora. A több mint 126 évet összesen több korszakra osztja, és kettőt emel ki mint csúcsidőszakot. Az egyik a két világháború közti évtizedek, a másik pedig az 1970-es évek, amiket igazán legendásnak titulál a kiállítás, amikor többek között olyanok öregbítették a csapat hírnevét, mint Nyilasi Tibor.
De persze nem csak Nyilasi – vagy ahogy a drukkerek nevezték: Nyíl – nevébe futhatunk bele a Fradi Múzeumban, ami hétfő kivételével minden hétköznap nyitva tart (10 órától 18 óráig), hétvégén pedig 16 óráig. A fontos események mellett a fontos játékosokat (például Schlosser Imre, Sárosi György, Albert Flórián, Novák Dezső, Fenyvesi Máté, Varga Zoltán, Lisztes Krisztián) és edzőket (Dalnoki Jenő, dr. Lakat Károly) is sorolja a kiállítás, így velük is megismerkedhetünk, sőt nemegyszer személyes használati tárgyaik közül is láthatunk párat, amitől itt-ott egészen személyessé válik a sporttárlat.
Bár a múzeum elsősorban a Fradiról szól, ezért egy rajongónak, egy drukkernek maga a csoda. Akár órákat is elbíbelődhet itt az ember, miközben a kedvenc csapata történetét végigköveti, megnézi a sok-sok kupát, díjat, emlékplakettet, egykori nézői bérletet és jegyet meg klubigazolványt, mezeket és öltözőszekrényeket, fotókat, nyomtatott kiadványokat, labdákat, egyszóval rengeteg mindent. Már Nagy Béla is pazar gyűjteményt hozott össze, ám aztán egyre többen csatlakoztak hozzá segítők, hasonlóan elvakult rajongók gyűjtőszenvedéllyel, akik az ötletgazda 2006-os halálát követően folytatták a munkát. Ebből nőtt ki a mai Fradi Múzeum, ami azonban nemcsak a csapat rajongóinak kötelező zarándokhely. Akit érdekel a foci, a sportág története, azon belül is mindaz, ami itthon történt, annak is csak ajánlani tudjuk a Ferencvárosi TC remek kis kiállítóhelyét.
(Borítókép: Kovács Márton Ernő – Fortepan )
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
