Egy kicsi, Vas utcai óraboltban járunk, itt dolgozik Bihary Zsuzsanna, akinek családja három generáció óta dolgozik órásként. 1936 óta segítenek abban, hogy mérhessük az időt. Az üzlet a maga sajátos miliőjével igazi zárvány, mintha pár évtizeddel korábbra csöppentünk volna, mikor átléptünk a küszöbön. A bolt cégéréhez egy látványos óra tartozik, ilyenből ma már jóval kevesebbet találunk köztereken, az üzlet pedig úgy fest, mintha egy biedermeier szalonba érkeztünk volna. A 90-es években, egy felújítás alkalmával mondta Bihary Gábor órásmester, Zsuzsanna édesapja:
Többet vagyunk itt, mint otthon, ezért legyen az üzlet is olyan szép, mint az otthonunk!
Zsuzsa és édesapja közel két évtizeden át dolgoztak együtt egy folyamatosan változó szakmában, rohamléptékben fejlődő technológiák között, egészen 2011-ig. Azóta Zsuzsa egyedül dolgozik, javításokat vállal. A boltnak nemcsak a karakteres belső tere feltűnő, de legalább ennyire sajátosak az itteni hangok is. A régi, mechanikus szerkezetek állandó ketyegése egyszerre nyugtat meg és figyelmeztet: múlik az idő.
Földbirtokosokból órásmesterek
Biharyék története egyből egy móriczi, sőt mikszáthi fordulattal indul, egy középnemesi család polgárosodását követhetjük nyomon, amiért bizony súlyos árat kellett fizetni. Temes megye területén található a mára elnéptelenedett és lebontott Bunyaszekszárd település, ezen a környéken volt a jövedelmező Bihary-birtok. Csakhogy a Bihary dédapa kezességet vállalt barátja tartozásáért, aki persze nem fizetett a hitelezőknek. Az úri gesztusra így ráment a vagyon, a gyerekeknek más megélhetés után kellett nézniük. A család Trianon után települt át Magyarországra, ahol a családfő Debrecenben, a református egyháznál jogászként kapott munkát.
Az első Bihary órás az ő fia, László, Zsuzsa nagyapja volt. Nem tudni, hogy pontosan miért választotta ezt a szakmát, ahogy azt sem, miért költözött Debrecenből Budapestre. Mindenesetre ügyes szakember lehetett, mert néhány év után saját óraboltot nyitott a Gerlóczy utcában, majd 1936-ban szebb és nagyobb üzletbe költözhetett a Szentkirályi utcába. Innentől igazolható a Bihary órás működése. A választást egyrészt a rádió közelsége indokolta (1928-ban érkeztek a Palotanegyedbe), de errefelé volt a Stühmer-csokigyár és egy orvosi rendelő is, Bihary bízott abban, hogy neki is jut vevő a frekventált környéken. A terv bejött, a mester hamarosan már 4 embernek adott munkát és csinos házat építhetett családjának Sashalmon. Ekkor jött a II. világháború.
A negyvenes éveiben járó Bihary Lászlót csak 1944-ben sorozták be, akkor, amikor már mindenkire szükség volt, akinek – Zsuzsa szavaival élve – volt keze, lába. Az órás egy katonatiszt barátja javaslatára a Várban szolgáló egységekhez került. Bár bevonulni muszáj volt, reménykedtek abban, hogy a patinás környéken nem lesznek nagyobb harcok. Ennél nagyobbat nem tévedhettek volna, hiszen a Vár valóságos vérszivattyúvá vált, éhező lakossággal, elkeseredetten menekülő katonákkal. Bihary fogságba esett, kemény fagyban, hajón szállították a Csepel-szigetre, majd a foksányi (ma Focșani, Románia) hadifogolytáborba, ekkor fagyhatott el az egyik lábfeje, és a körülmények miatt nem kapott megfelelő ellátást. A mester súlyosan megrokkant, hazakerülése után a lábát amputálni kellett, majd nem sokkal később, 1946-ban elhunyt.
A háború a boltra is csapást mért, színre lépett Európa legnagyobb óragyűjtője, a Vörös Hadsereg, feltépték a boltot védő rácsokat, a páncélszekrényt pedig Kőbányáig vitték, ahol felrobbantották, hogy hozzájussanak a tartalmához. Oda lett a berendezés, a pénz és minden, ami ketyegett, a családfő halála pedig tetézte a tragédiát.
Kemény asszony, sorfordító idők
És ekkor színre lépett Bihary Lászlóné Tauscher Júlianna, Zsuzsanna nagymamája, aki a háború előtt szeretetteljes családi légkörben élt, vezette a háztartást, így eléggé szíven ütötték a változások. Pár év alatt oda lett a biztos egzisztenciája és meghalt a férje, akiről ezt követően derült ki, hogy nem volt hűséges hozzá. Egyedül maradt két kisfiával, Lászlóval és Gáborral, Zsuzsa édesapjával. Innentől egyetlen célja volt: tisztességesen felnevelni a gyerekeit. Számára már az I. világháború is az éhezés, a nélkülözés időszaka volt, az édesanyját is korán elvesztette, egy szeretetlen mostoha nevelte. Saját élményei miatt elhatározta, hogy a tizenéves Lászlónak és Gábornak sosem lesz mostohája és – sok, egyedül maradt nőtől eltérően – nem adja a gyerekeket állami gondozásba, hanem újraindítja az üzletet és mindkét fiából órást farag. A háborúban elhunyt férjéről, Bihary Lászlóról viszont soha többet nem beszélt.
Mikor korábban betért ide egy-egy régi vásárló, láttam, hogy kicsit kihúzzák magukat, vigyázzban állnak, mikor érdeklődnek nagymamáról. Mindenki tisztelte és kicsit tartott is tőle. Nagyon kemény nő volt
– meséli Zsuzsa a nagymamájáról, akinek bizonyára szigorú, józan döntéseket kellett hoznia ahhoz, hogy egyedül újraépítse az életét. Sokat elmond a háború utáni, kifordult világról, hogy míg a Biharyhoz hasonló órásüzleteket államosították, a mesterek pedig mehettek a MOM-hoz hasonló nagy gyárakba dolgozni, Biharyék a családfő halála miatt, özvegyi jogon vihették tovább a boltot. A Szentkirályi utcai üzletben azonban a közért terjeszkedése miatt nem maradhattak, két üzlethelyiséget ajánlottak fel nekik helyette, választaniuk kellett. Mivel élénken élt a nagymamában, hogy a frekventált Szentkirályi utcai üzletet a háború alatt megrongálták, a kicsit eldugottabb, Vas utcai helyiséget kérték, ahova egyébként az 1956-os forradalmi események alatt – betöréstől tartva – be is költözött a család. Ma is itt működik a Bihary órás, már 1952 óta.
A nagymama állta is a szavát. Bár az órásszakmát nem tanulta ki, a gazdasági részt önállóan irányította, a boltot pedig segédek vitték, amíg a fiúk munkába állhattak. Bár kezdetben az volt a terv, hogy az idősebb fiú, László lesz órás, Gábor pedig a tokkészítést tanulja ki, Gábor olyan tehetséget, érdeklődést mutatott az órásszakma iránt, hogy végül belőle is órásmester lett. László később Mosonmagyaróvárra került, a bolt pedig teljes egészében Gáboré lett, amiből konfliktus is származott a családon belül, ami azzal ért véget, hogy az idősebb Bihary fiú disszidált.
Egy órás hölgy az idő szolgálatában
Lassanként azonban ismét nyugodtabb évek következtek, és színre lépett a következő generáció, elérkeztünk Bihary Zsuzsához:
Pontos ember vagyok, talán ez a szakma is rászoktatja az embert. Gyerekként is inkább a fiús játékokkal foglalkoztam, nem a babákkal, sokat szereltem, mindig érdekeltek a műszaki dolgok. Az előítélet persze engem is utolért, főleg a nevem miatt. Ez minden olyan családot elér, ahol a fiatalabb generáció az idősebb szakmáját követi. Ha színész, ha órás az illető, gyakran hasonlítják a szüleihez. Nőként sem volt eleinte egyszerű. Előfordult, hogy álltam itt a pultnál, behoztak egy órát, és a vevő megkérdezte, hogy hol az órásmester. Megszokták az emberek, hogy férfiak dolgoznak ebben a szakmában. Az ember megtanul ezek fölött a dolgok fölött elsiklani, ma már nem bánt, ha valaki azt gondolja, hogy nem érthetek a műszaki dolgokhoz, mert nő vagyok. Nem bizonygatom neki az ellenkezőjét, vagy bízik bennem, vagy nem
– meséli.
Szerinte egyébként nem feltétlen egyszerűbb nőknek az órásszakma, hiába gondoljuk, hogy a kisebb kezükkel egyszerűbb a finom kis szerkezetekkel dolgozni, a nagyobb órák javításához viszont jelentős fizikai erő szükséges. Zsuzsát szerencsére édesapja mindenben támogatta, 19 éven át, 2011-ig dolgoztak együtt. Az órás munkája ugyanis nem ér véget azzal, hogy megszerzi a szakmunkás-bizonyítványt – amit Zsuzsa egyébként kitűnő eredménnyel teljesített –, a szerszámhasználat, a javítás egyes lépései hosszabb gyakorlatot igényelnek.
Az órások között egyébként gyakoriak voltak a dinasztiák, Zsuzsa szívesen emlékszik például a Herpy családra, akiknek a Petőfi Sándor utcában volt üzletük. A Herpy Arnold kereskedéséből származó órák ma is izgalmas gyűjtői daraboknak számítanak, a család is őrzi a hagyományt, jóllehet nem maradtak a szakmában. Az ilyen, sokgenerációs mesterek azért is aranyat értek, mert szinte a szakmában nőttek fel, együtt lélegeztek a munkájukkal. Bihary Gáborral sem volt ez másként:
Előfordult, hogy az üzlet hátsó részében dolgozott, miközben én itt elöl csináltam valamit. A szerszámom hangját hallva előrekiáltott nekem, hogy az úgy nem jó, el fog törni az anyag. Hallgattam rá, mert mindig igaza lett.
Közben az egész szakma megváltozott, a mechanikus órák helyét a 80-as, 90-es években egyre inkább a kvarcórák vették át, az embereknek kevésbé volt fontos az időtálló minőség, amit korábban, mondjuk, egy svájci óra jelentett. Az első kvarcórát a Seiko hozta ki, és rövid időn belül olyan népszerű lett, hogy majdnem bedöntötte a lassú, drága és minőségre törekvő hagyományos svájci óragyártást. A patinás vállalkozásokat többségében az mentette meg az elhasalástól, hogy jókor, jó marketinggel robbantott a Swatch és felvásárolta a veszteséges cégeket. A kvarcforradalom idején Biharyék egy időre be is zártak, olyan nehezek voltak a körülmények.
Ma egészen más a helyzet. Sokan egyáltalán nem hordanak karórát, telefonon nézik az időt, mások a sokfunkciós okosórákat keresik, a mechanikus órák közül sok modell viszont aranyáron szerezhető be és igazi státuszszimbólum. Ezek javítás alkalmával rendszerint márkaszervizeknél kötnek ki, nem a Zsuzsáéhoz hasonló kisboltokban. Az eladás inkább az interneten zajlik, a mechanikus órák pedig nem mindenkinek barátai. Van, akit a ketyegés zavar, de Zsuzsa olyanokról is hallott már, akik nehezen tudják leolvasni a mutatós órákról az időt, annyira megszokták a digitális kijelzőket. A mester így leginkább javításokat vállal, az üzlet ezzel éppen rentábilis, bár egyre nehezebb a régi alkatrészek beszerzése. Zsuzsa ezzel együtt folytatja:
Számomra ennyi év után is sikerélmény, ha egy régi órából újra működő lesz. Meddig csinálom? Amíg az ötös lottót nem nyerem meg. Apám mindig azt mondta: mire megtanulsz dolgozni, addigra megpúposodsz és megvakulsz. Ez körülbelül így van, amíg az embernek a türelme, az egészsége megvan, lehet folytatni ezt a szakmát. Édesapám például egy szombati napon halt meg, előző nap, pénteken még bejött dolgozni.
A modern időt új eszközök mérik
Kevés szebb, esztétikusabb szerkezet van, mint a mechanikus óra, amelynek működése alapvetően nem túl bonyolult. Az üzletben található eszközök, gépek segítségével végigkövethetjük a szakma fejlődését is, így igazi technikatörténeti utazásban lehet részünk. Ma már például egy egyszerű telefonos applikációval zajlik az órák pontosságának megállapítása, de Zsuzsának van egy szép, régi vibrográfja is, ami az édesapja után maradt, korábban pedig egy órásmesternek nem volt egyéb segítsége, csak a füle:
Nagyapámnak volt egy Omega 40,6-os zsebórája, az egyik fülére azt tette, a másikra az órát, amit javított. A kettő hangkülönbségéből tudta, hogy milyen az eltérés. Megfigyeléssel is dolgozott, reggel annak rendje és módja szerint felhúzta a javítandó órát, és a pontos Omegához viszonyítva 24 óra múlva látta, hogy hány perc az eltérés.
A Bihary család története közel száz éve, egy egészen más világban indult, hiszen a 20. és 21. században nemcsak az időméréssel kapcsolatos technológiák, hanem az idő fogalma is átalakult. A filozófia és a tudományos felfedezések megkérdőjelezték az objektív, abszolút idő képzetét és egyre inkább viszonylagos tartamként írták le, megjelent a tudat által meghatározott időélmény fogalma. Eközben a technológiai fejlődés által lehetségessé és egyre fontosabbá is vált az idő minél pontosabb, egységes meghatározása, ami ma sosem látott mértékben szabályozza mindennapjaink ritmusát. Mást jelent tehát az idő is, és más eszközökkel mérjük, mint amikor az órásdinasztia története elindult, a szaktudás, az alkalmazkodás képessége és a pontosság szolgálata azonban nem változott.
ELÉRHETŐSÉGEK
Bihary Órás Szaküzlet
1088 Budapest, Vas utca 2/B
(Borítókép: Szabó Gábor – We Love Budapest)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
