1896 a magyar művészet arany éve volt. Az Ezredéves Országos Kiállítással megünnepelték a honfoglalás ezredik évfordulóját, másrészt megalakult a nagybányai művésztelep. Mindkét eseménynek messzire gyűrűzik a hatása. A honfoglalás ezredik évfordulójának fontos szerepe volt az identitásképzésben, és az évforduló alkalmából a kiállításon kívül olyan épületek is születtek, mint az Iparművészeti Múzeum, a Műcsarnok, de ekkor hoztak döntést a Szépművészeti Múzeum létesítéséről is. A nagybányai iskola pedig ajtót nyitott azoknak a modern művészeti tendenciáknak, amelyek egészen Trianonig meghatározták a kortárs képzőművészet alakulását. A két esemény egy egészen furcsa gesztussal kapcsolódott egymáshoz. A nagybányai művésztelep alapítói a partiumi bányavárosba való első közös utazásuk során kitérőt tettek Budapestre, ahol megnézték az Ezredéves Országos Kiállítást. A művészek ekkor találkoztak Szinyei Merse Pál Majális című művével, melynek újszerű látásmódja kiapadhatatlan inspiráció forrása lett számukra, ezzel pedig a festmény is megkapta azt a figyelmet, ami korábban is járt volna neki. Szinyei Merse Pál Majálisát ugyanis születése idején, 1873-ban teljes érdektelenség fogadta, ami annyira összetörte a művészt, hogy tíz évre abbahagyta a festést. Szerencsére megélhette, hogy alkotása elnyerte a jelentőségéhez méltó hírnevet, amiért a mester hálás is volt a nagybányaiaknak, 1896-ban ellátogatott a festőiskolába. De ne szaladjunk ennyire előre!
Bányavárosból művészeti központ
Bár Nagybánya nem volt egy Párizs, a kiegyezés utáni időszak virágkornak számított a történetében, jól jövedelmeztek a bányák a partiumi kisvárosban, amelyre az egymás mellett élő nemzetiségek miatt amúgy is jellemző volt egyfajta nyitottság. Nem volt rossz a szellemi táptalaj egy festőiskola számára. Abban azonban, hogy ma a korszak egyik legfontosabb művészeti központjaként tekinthetünk a városra, a szerencse is játszott némi szerepet.
Az iskola története Münchenből, Hollósy Simon festőiskolájából indult. Hollósy karizmatikus tanáregyéniség volt, kevesebb saját alkotása ismert, amiben oktatói munkássága is közrejátszott: egyszerűen nem maradt ideje festésre a tanítás mellett. Müncheni magániskoláját 1886-ban alapította, forradalmian modern módszerekkel dolgozott, ismerős volt számára a plein air festészet, a barbizoni festők munkássága, így hamarosan olyan tanítványok szegődtek mellé, mint Csontváry Kosztka Tivadar vagy Rudnay Gyula. 1895-ben bízták meg azzal, hogy fesse meg Huszt várát. Hollósy – aki Máramarosszigeten született – már régóta vágyott arra, hogy szülőföldje közelében, a szabadban alkothasson, ezért szeretett volna a helyszínen, Huszt közelében dolgozni. Ekkor lépett akcióba a Nagybányán született Réti István festőművész, aki a városban szintén ismerős Thorma Jánossal együtt meggyőzte Hollósyt, hogy a huszti kép elkészülése idején a pár óra távolságra fekvő Nagybányát is keresse fel.
Így – szinte véletlenek sorozatának köszönhetően – érkezett meg Hollósy tanítványaival, művész barátaival 1896-ban a városba. Abban viszont, hogy maradtak is, nagy szerepe volt annak a szívélyességnek, amellyel – Rétiék előkészítő munkájának köszönhetően – a bányaváros fogadta a bohém művésztársaságot: érdeklődéssel fordultak feléjük, és abban is segítették őket, hogy jobb körülmények között dolgozhassanak, például műteremmé alakítottak számukra egy jókora szénapajtát, és bár kissé pironkodtak a megoldás miatt, a festők nagy örömmel fogadták a kedvességet.
A modern magyar művészet tehát egy nagybányai szénapajtából indult,
köszönhetően a bányaváros kedves lakóinak, szép környezetének és az alapítóknak, Hollósy Simonnak, Réti Istvánnak, Ferenczy Károlynak, Thorma Jánosnak és Iványi-Grünwald Bélának. Ma már kevésbé hat forradalminak, a korabeli akadémikus festők munkásságával szemben viszont egyértelműen újszerűnek számított, hogy a nagybányaiak a francia impresszionistákhoz hasonlóan a szabadban kezdtek alkotni, általuk vált elfogadottá hazánkban a plein air festészet, élénk, napfénnyel átitatott színeik csodásan adják vissza a természet változását. A tárlaton elsősorban az iskola kezdeti időszakába nyerünk bepillantást, olyan festményekkel, mint Hollósy Simon Rákóczi-indulója vagy Ferenczy Károly Október című alkotása. Ezen a képen a Ferenczy család kedves régi szolgája, Mácza János jelenik meg. A kiállítás kurátorának szavaival élve a család által csak Sir Johnnak becézett alkalmazott „szorgalmához, hűségéhez, angolos higgadtságához átlagon aluli műveltség társult”. Kicsit jobban megnézve a képet feltűnik, hogy a rajta szereplő figura, Sir John fordítva tartja a kezében az újságot, mivel a valóságban analfabéta volt.
Ferenczy Cigányok II. című képén megfigyelhetjük, hogy a nagybányaiak egyre szívesebben fordulnak hétköznapi témák felé. A környékbeliek eleinte gyanakvással figyelték, amikor közülük kerestek hiteles modellt az újszerű témához, nem szívesen vállalkoztak a feladatra, ellentétben a helyi roma közösség tagjaival. A Ferenczy képének középső részén álló cigány lányt például névről is ismerjük, ő Krajczár Eszter.
A plein air festészet persze nem csak játék és mese, a hétköznapi témák ugyanis sokszor igen nagy méretben jelennek meg, így a vásznak mozgatása nem kevés energiával járhatott. Meglepő ezzel a szemmel tekinteni a Glatz Oszkár Est a havason című, 180 x 282 centiméteres alkotására. Ahhoz ugyanis, hogy ihletett színei és a varázslatos fény-árnyék játék létrejöjjön, többféle kelléket és egy közel 3 méter hosszú vásznat kellett felcipelni a Nagybányától északra levő Rozsály-hegyre. Kimagasló plein air teljesítmény egy ilyen alkotást a helyszínen elkészíteni.
A nagybányai művésztelep alapítóinak első kiállítására 1897-ben Pesten került sor, és bár az első bemutatkozást nem fogadta kitörő siker, Lyka Károly és Ignotus munkásságának köszönhetően nagyon rövid idő alatt népszerűségre tettek szert. Az alapító ötös fogat ennek ellenére csak rövid ideig dolgozott együtt, 1901 volt az utolsó év, amikor Hollósy Nagybányán töltötte a nyarat, ezután belső ellentétek miatt elhagyta a közösséget, helyé
Millennium 1896
Mielőtt Hollósy és növendékei 1896-ban Nagybányára érkeztek volna, rövid kitérőt tettek Budapesten, hogy a Városligetben megnézzék az Ezredéves Országos Kiállítást, amely a nagybányai iskolához hasonlóan hatalmas lökést adott a korabeli művészeti életnek. A kiállítás 240 pavilonja két fő témát ölelt fel, a történelmi főcsoport pavilonjai a honfoglalástól a kiegyezésig jelenítették meg a magyar múlt eseményeit, míg a jelenkori egység a legmodernebb hazai eredményeket hangsúlyozta. Ekkor állították ki Benczúr Gyula Budavár visszavétele 1686-ban című alkotását (rajta a legyőzött Abdurrahmán pasával), Munkácsy Mihály Ecce homóját és a Feszty-körképet is.
Nem csoda, hogy a tárlatot 1896 májusa És októbere között 5 millióan látták.
Erre az identitásképzésben és a további fejlődési irányok meghatározásában egyaránt jelentős kiállításra emlékezik a Millennium 130 című tárlat, ami a rangos összeállításból mutat be egy műfaji szempontból is nagyon sokszínű válogatást, amelyben olyan, ritkán látható alkotások is szerepelnek, mint Eisenhut Ferenc orientalizáló festményei vagy Stróbl Alajos Anyánk című márványszobra. Olyan ismert mesterektől is láthatunk alkotásokat, mint Munkácsy Mihály és Szinyei Merse Pál, utóbbitól természetesen a nagybányaiak szempontjából jelentős Majálist is megtaláljuk a tárlaton.
1896 tehát jelentős év a magyar művészetben, amire a Magyar Nemzeti Galéria két kamarakiállítással is emlékezik. A Millennium 130 és a Nagybánya 130 is az állandó kiállítás oldaltereiben látható, összefüggéseiket a hasonló installáció is erősíti, de ezer szállal kötődnek az állandó kiállítás más részeihez is. A félemeleten például megtaláljuk Benczúr előbb említett alkotását, ami már az ezredéves kiállításon is nagy figyelmet keltett, az állandó kiállítás más részein pedig további műveket láthatunk Szinyeitől és a nagybányai művésztelep más képviselőitől. Egyik kiállítás sem túl nagy, ugyanakkor érdemes rájuk szánni az időt, majd az állandó kiállításon is feltérképezni azt a sajátos összefüggésrendszert, amit megvilágítanak.
Millennium 130 és Nagybánya 130 – kiállítások a Magyar Nemzeti Galériában
Program adatai
(Bortókép: Kuti Benjámin – Magyar Nemzeti Galéria)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
