A pesti színházi élet a 19. és 20. században valóban bővelkedett botrányokban, amelyek gyakran nemcsak a színpad világát, hanem a közéletet és a közvéleményt is megrengették.

Czakó Zsigmond, a fiatal drámaíró és színész tragédiája

Czakó Zsigmond a 19. századi magyar színjátszás egyik kiemelkedő alakja volt, 1847. december 17-én vetett véget életének Pesten. Halála körülményeit alaposan dokumentálták: a Pest város által lefolytatott vizsgálat és a boncolási jegyzőkönyv is rendelkezésre áll. Talán nem véletlenül, hiszen a fiatal drámaíró a Pesti Hírlap szerkesztőségében lőtte főbe magát. Egyes források szerint a döntés hátterében barátai kritikája állt, akik a János lovag című művét nem találták kiemelkedőnek. Ez a visszajelzés olyan mélyen érintette, hogy a fiatal író nem bírta elviselni a csalódást.

Más elképzelések szerint szerelmi bánat okozhatta a halálát.

Rokonai szerint ugyanis a költőnek K. R. asszonnyal volt szerelmi viszonya. A nő halála után megtalálták hagyatékában a költő leveleit, amelyek e viszony bensőségéről tanúskodtak, ám ebből még nem következik, hogy a kapcsolat öngyilkosságba sodorta volna. Az biztosan tudható azonban, hogy december 17-én délelőtt Czakó felkereste jóbarátját, Csengery Antalt, aki éppen a szerkesztőségben dolgozott. A szobában több fiatal író és újságíró is jelen volt. Akkoriban romantikus szokásnak számított, hogy a fiatalok fegyvert – tőrt vagy pisztolyt – hordtak maguknál. Csengery íróasztala fölött, a falon is függött egy pisztoly. Czakó levette onnan, és játszadozni kezdett vele. Csengery ugyan figyelmeztette, hogy a fegyver töltve van, de ezután már senki sem ügyelt rá. Czakó az ablakhoz állt, majd önkezével vetett véget életének. Huszonhét éves volt. Halála után Petőfi és Arany is megemlékezett róla, verseikben tisztelegve emléke előtt.

Prielle Kornélia és Rozsnyai Kálmán szerelmi botránya

Prielle Kornéliáról, a 19. századi magyar színjátszás egyik kiemelkedő alakjáról már mi is írtunk, aki 45 évvel fiatalabb hírlapíróval, Rozsnyai Kálmánnal kezdett viszonyt. A kapcsolat olyan mértékben felháborította a családot és a közvéleményt, hogy a rokonok elmeorvost hívtak Prielle „védelmében”.

Prielle Kornélia és Szerdahelyi Kálmán 1847-ben házasodtak össze. Szerdahelyi apja Szerdahelyi József, a híres színész és zeneszerző volt. A házasságot azonban 1848-ban felbontották, miután Szerdahelyi honvédnek állt a szabadságharcban. Prielle ekkor egy időre visszavonult a színjátszástól, és 1849-ben újra férjhez ment, ezúttal Hidassy Elek földbirtokoshoz, volt huszárkapitányhoz. Ez a házasság is rövid életűnek bizonyult, 1851-ben elváltak.

Miután Prielle második férjével is megszakította a kapcsolatot, 1859-ben leszerződött a Nemzeti Színháznál. Ekkor ismét találkozott Szerdahelyi Kálmánnal, aki már a színház tagja volt. Először csak a színpadon alkottak egy párt, majd a magánéletben is egyre közelebb kerültek egymáshoz. 1864-ben, amikor Szerdahelyi válófélben volt, tették hivatalossá kapcsolatukat. Ebből az évből származhat az az aranygyűrű, amit Prielle Szerdahelyinek adott, és amibe bele volt vésve, hogy P. K. 1864.

Prielle Kornélia nemcsak színésznőként, hanem magánéletében is figyelemre méltó volt. Örökbe fogadta egy színészkollégája csecsemőkorú lányát, és vele volt az egyik unokahúga, lebénult apja és Szerdahelyi Kálmán édesanyja is, aki túlélte a fiát. Rajtuk kívül még négy-öt ismerős vagy rokon fiúgyermek is megjelent időnként koszt és kvártély reményében. Ezek a tettek jól mutatják, hogy Prielle nemcsak a színpadon, hanem a magánéletben is erős és önálló nő volt.

Forgács Anna, a „többszörösen meggyilkolt naiva”

Forgács Anna egy fiatal és tehetséges színésznő volt, aki mindössze 25 évesen, 1927-ben gyilkosság áldozata lett. Férje, a családjától elidegenedett kalandor, több alkalommal is az életére tört, mielőtt végleg megölte volna. A gyilkosság körüli tárgyalás iránt, amelyet a Markó utcában tartottak, a sajtó és a közvélemény is élénken érdeklődött, és a tragédia a színházi közélet egyik legnagyobb botrányává vált. Már a vizsgaelőadásai alapján ígéretes tehetségként emlegették, játszott a Vígszínházban, a Belvárosi Színházban, a Magyar Színházban, a Renaissance Színházban és más helyeken is. 

Hobbija, a vívás révén ismerkedett meg Erdélyi Bélával, a nála egy évvel fiatalabb, híres vívóval és párbajhőssel, aki az éjszakai élet ismert figurája volt.

Erdélyi legyőzte Anna udvarlóját egy párbajban, és ezzel elnyerte a színésznő szívét. 1927 márciusában, kétévnyi kapcsolatot követően hozzáment Erdélyihez, aki ragaszkodott ahhoz, hogy Anna feladja a színészi pályát, és az esküvő után rögtön tízezer dolláros életbiztosítást kötött, kedvezményezettként a feleségre. Ekkor pecsételődött meg a színésznő sorsa. A házasság után a híradások szerint Anna többször próbált öngyilkosságot elkövetni, a sajtó később „többszörösen meggyilkolt naivaként” emlegette a színésznőt. Egyszer az utcára rohant, és sikoltozva egy autó elé vetette magát, de a sofőr fékezett, így életben maradt. Később inzulinnal próbált véget vetni életének, eszméletlenül talált rá, és azonnal orvost hívtak, aki a Grünwald szanatóriumba szállította – adták hírül a lapok, amelyek aztán helyreigazították kezdeti állításaikat. A történtek fényében az öngyilkosságról szóló verziók a férjtől származhattak. Aztán 1927. augusztus 26-án egy újabb, a színésznő halálának körülményeit hamisan híresztelő cikk jelent meg a Budapesti Hírlapban:

Csütörtökön este a fővárosban, főleg művész körökben általános megdöbbenést keltő szerencsétlenség híre terjedt el. Párisból egy szűkszavú távirat érkezett Budapestre, amely egy ismert nevű fiatal budapesti színésznő halálos szerencsétlenségéről számol be. Az eddig még ellenőrizhetetlen távira szerint Forgács Anna férjével, Erdélyi Béla gyáros és földbirtokossal Párisból szerdai délután autókirándulásra indult a környékre. Nem messze Páristól autószerencsétlenség érte őket, és Forgács Anna meghalt.

Anna valójában augusztus 20-án szenvedett autóbalesetett Ausztriában, és négy nappal később hirtelen elhunyt. A férj szinte azonnal követelte az életbiztosítás kifizetését, de a temetés után névtelen bejelentés érkezett az osztrák hatóságokhoz, ami alapján elrendelték a boncolást. Forgács Anna holttestét exhumálták, és a vizsgálat során a nyakán fojtogatásra utaló nyomokat találtak, valamint a belső szervek állapotában olyan eltérések mutatkoztak, amelyek arra utaltak, hogy a szervezetébe mérgező anyag került. Az osztrák hatóságok elfogatóparancs alapján Budapesten letartóztatták a férjet, aki nemcsak verte és több ízben is megerőszakolta nejét, de számtalanszor megkísérelte megölni. Erdélyi Béla 1928-ban állt bíróság elé, ahol több súlyos bűncselekményben is bűnösnek találták. A Budapesti Királyi Büntető Törvényszék gyilkosság bűntettének kísérlete, gyilkosság bűntette, valamint többrendbeli magánokirat-hamisítás, közokirat-hamisítás és csalás vádjában mondta ki bűnösnek. Nem tudni, hogy mi lett a további sorsa a börtönben.

Almássy Endre, „egy sikkasztó színész öngyilkossága”

Almássy Endre, a Nemzeti Színház népszerű színésze és színigazgatója, 1929 szeptemberében rejtélyes körülmények között hunyt el. Holttestét egy budai szállodai szobában találták meg, a torkán sérülésekkel. Bár kezdetben gyilkosságra gyanakodtak, később öngyilkosságra következtettek. A tragédia körüli titokzatosság és a színházi közéletre gyakorolt hatása sokáig foglalkoztatta a közvéleményt.

Almássy Marosvásárhelyen született, eredetileg papnak készült, de végül a színészet mellett döntött. 1897-ben diplomázott a Színművészeti Akadémián, és pályája során számos vidéki és fővárosi színházban megfordult. 1907-ben Szegedre szerződött, ahol feleségül vette a színház igazgatójának lányát, Makó Lilit. Makó Lajos halála után ő vette át a színház vezetését, és 1911-től 1919-ig igazgatóként irányította a szegedi teátrumot. Színházi vezetőként sikeresen gazdálkodott, és a szegedi színházat a vidék legjobbjává emelte. Almássy Endre életét végül a játékszenvedély, különösen a kártyázás, tette tönkre. A szenvedélyes kártyásként ismert színész 1929. szeptember 3-án a budai Esplanade szálloda 207-es szobájában vetett véget életének. A szállodai szobában a tükör előtt ülve, borotvával vágta el a torkát és mindkét karjának ütőerét.

A tragédia hátterében súlyos kártyaadósságok álltak: az előző hétvégén több mint 3000 pengőt veszített el egy erzsébetvárosi kártyabarlangban, és valószínűleg a színház nyugdíjalapjából is játszott. Összesen mintegy 4000 pengőt emelt el a színház kasszájából, amit felesége minden ingóságának eladásával próbált pótolni.

Az Alföldi Újság az Egy sikkasztó színész öngyilkossága címmel a következőt írta:

Budapestről jelentik: Almássy Endre, a Nemzeti Színház művésze — aki hosszabb ideig a szegedi városi színház igazgatója volt — vasárnap este nem jelentkezett a Nemzeti Színháznál, ahol pedig a darabban szerepe volt. Másnap megállapították, hogy a Nemzeti Színház nyugdíjintézetétől, — amelynek pénztárosa volt, — többezer pengőt elsikkasztott. A szerencsétlensorsú színészt kedden az Esplanade szállóban átvágott nyakkal találták, állapota életveszélyes. Kártyaszenvedélye késztette arra, hogy a pénztár pénzéhez nyúljon.

Források:

(Borítókép: Hartyányi Norbert – We Love Budapest)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék